LONDON, ENGLAND - NOVEMBER 19: A cyclist makes a hand gesture to Mayor of London Boris Johnson as he cycles over Vauxhall Bridge to launch London's first cycle superhighway on November 19, 2015 in London, England. Superhighway 5 (CS5) is the capital's first two lane fully segregated cycle superhighway. (Photo by Ben Pruchnie/Getty Images)
Külföld

Háromszázezer magyart szívathat meg izomból a londoni polgármester

Kerner Zsolt
Kerner Zsolt

¯\_(ツ)_/¯. 2016. 02. 22. 19:19

Korábban a témában:

Ütik a fontot, bal lábbal kelt a brit fizetőeszköz, zuhan a szigetország valutája, csapkodják a brit pénzt, másnapos lett, ezért az ablakon kihányva józanodik az angolszász sterling. Satöbbi.

Nagyjából erre ébredt ma mindenki, aki olvas újságokat, vagy járatja az internetet. Persze az újságírók szeretnek drámázni az amúgy dramaturgiailag kevésbé erős híreken is, de a mostani nem ezek közé tartozik. Akkorát gyengült egy nap alatt a brit font, mint utoljára 2010-ben a választásokkor. 1,7 százalékot vesztett az értékéből.

Nagyobb para azért nincs, mert ugyan éves szinten 3,9 százalékos bukóban van, azért még mindig jobb a helyzet, mint januárban volt. Mondjuk hét éve nem volt olyan rossz brit fontnak lenni, mint januárban.

A londoni City bankárai pánikolnak, amire azért van is okuk. Ők szeretik az erős fontot. Itt van ez az ábra.

Egészen kiválóan látszik rajta az a zuhanás, ami akkor történt, amikor felkeltek az ázsiai kereskedők, elolvasták a híreket és elkezdtek izomból megválni a fontra kötött fogadásaiktól.

Az egészben a legszebb, hogy a font zuhanása egyetlen ember műve: Boris Johnson leköszönő londoni polgármesteré. Johnson ugyanis írt egy véleménycikket a Telegraph-ba, ahol közölte, hogy a britek uniós kilépése mellett fog kampányolni a június 23-ai népszavazáson.

Aztán ma reggel így kellett eljönnie otthonról:

A bicikliző férfi a kép főhőse, ha elsőre nem derült volna ki.

A népszavazást még a választások előtt ígérte be a briteknek David Cameron, de azóta igyekszik a lehető leggyorsabban megúszni az egészet. Az időpontot eleve csak aztán írták ki, hogy az Európai Unió rábólintott arra, hogy a britek kvázi különleges státuszt kapjanak az EU-n belül.

Eddig úgy nézett ki, a bennmaradás simán nyer majd. Jóval többen támogatták a felmérésekben is, és nem volt igazán jelentős, nagy tömegeket összefogó politikai erő, amelyik a kilépés mellé állt volna.

Egészen mostanáig.

De igazán még most sem érti senki Johnson döntését. A politikus nemsokára leköszön London polgármesteri székéből, és jó ideje azt pletykálják, hogy szeretne David Cameron után miniszterelnök lenni. Még az is lehet, hogy a kilépés melletti kampány egy mesterterv arra, hogyan tudja legyőzni Cameront.

De ha mesterterv is, elég bonyolultnak tűnik. Johnson eddig is hajlamos volt néha olyan döntéseket hozni, amelyek népszerűek voltak, de szembe mentek a saját elveivel. De alapvetően, brit politikushoz mérten, azért a politikai szereplését nem választotta külön az elveitől.

A Brexittel – minden idők talán legidegesítőbb politikai műszava – kapcsolatban Johnsonnak eddig sem volt kőbe vésett véleménye. Mindkét lehetőségről beszélt már nyilvánosan, és mindkét lehetőséget elképzelhetőnek és pozitívnak tartotta.

Brüsszeli srác

Pedig erős szálak kötik Brüsszelhez. Az apja európai parlamenti képviselő volt az unió korai időszakában, ő pedig EU-szakújságíró és brüsszeli tudósító volt. Sokáig élt és dolgozott Brüsszelben, jól és közelről ismeri az uniót. A döntésében valószínűleg egyszerre játszhatott szerepet a stratégia és a saját politikai elképzelései.

Johnson a kilépésről írva azzal érvelt, hogy a britek nem tűrhetik tovább, hogy szuverén országként a rájuk vonatkozó szabályok nagy részét olyan külföldi szevrezetek hozzák meg, amelyeket nem a britek választottak meg, és nem is zavarhatják el őket.

Ezt az érvelést egyébként az Economist azonnal darabokra szedte, mert a globalizálódó, poszt-vesztfáliai világrendben nincsenek igazán szuverén országok. Illetve vannak, de csak úgy, mint mondjuk Észak-Korea. Egy ország szuverenitására hatással van minden külföldi szervezet, amelynek a szabályrendszerét el kell fogadnia. Ha a briteknek tényleg annyira fontos lenne az önrendelkezés, akkor gyakorlatilag minden kétoldalú kapcsolatot meg kellene szakítaniuk, de csak miután kiléptek az ENSZ-ből, a NATO-ból, az UNESCO-ból és minden más nagy nemzetközi szervezetből.

Hogyan menjünk haza?

Az biztos, hogy ezzel nehezebbé válik majd a bentmaradás mellett kampányolni. A maradó szavazatok az Economist szerint még mindig körülbelül 15 százalékkal vezetnek a távozókkal szemben, de Boris Johnson Nagy-Britannia egyik legnépszerűbb politikusa – 2013-ban hivatalosan is az volt, és azóta is folyamatosan a legkedveltebbek között van – és Cameron mögött neki van a legnagyobb hatása a brit közvéleményre egy friss Ipsos MORI kutatás szerint.

Johnson kiállása nemcsak a magyarokat, de a briteket is kényesen érintheti. Ha esetleg – a mostani statisztikákkal szemben – a kilépés nyer a népszavazáson, akkor többszázezer kint dolgozó kelet-európai térhet majd haza.

Illetve még azt sem tudjuk pontosan, haza kell-e majd térniük, mert nem tudni, hogy a britek hogyan képzelik majd az unió utáni közös piac kezelését. Nem tudjuk, mennyire szeretnének majd változtatni a munkaerő szabad áramlására vonatkozó szabályokon.

Hiányozni fogunk

Mert hiába lépnének ki az unióból, ha a gazdasági kapcsolataikat tovább szeretnék építeni – amelyekre Nagy-Britanniának nagyon komoly szüksége van – akkor az EU-n kívül is be kell tartaniuk a legtöbb uniós szabályt, tehát nem dobhatják majd csak úgy ki a vendégmunkásaikat.

Arról nem is beszélve, hogy a britek egyébként nem hülyék, pontosan tudják, hogy mekkora szükségük van az ott dolgozó rengeteg kelet- és dél-európai bevándorlóra. A politikai szelek úgy fújnak, hogy most épp minden bevándorló rossz, de a statisztikák eddig is azt mutatták, hogy többet nyertek a britek a bevándorlással, mint amennyit a segélyezéssel vesztettek.

Sokszor idéztük már két kutató nagyon fontos tanulmányát a témáról. Christian Dustmann, a University College London és Tommaso Frattini, a milánói egyetem kutatói készítettek tavaly előtt egy alapos felmérést a brit bevándorlásról. Azt nézték meg, mit adnak hozzá, és mit vesznek el az állami újraelosztórendszerből az EU-n belülről érkező menekültek.

Összeadták azt, hogy mit költött rájuk, és mit fizettek ők be a brit államnak, és arra jutottak, hogy 1995 és 2011 között

6,4 milliárd dolláros, vagyis majdnem kétbillió forintos plusszal zárt a brit kormány.

Ennyivel fizettek be több adót, termeltek több értéket a bevándorlók, mint amennyit segélyből és támogatásból visszakaptak. Ez a pénz nagyon fog hiányozni a brit államkasszából. Főleg, hogy mindeközben a brit állampolgárok 248 billió forintos mínuszban vannak, tehát ennyivel többet húztak le az államtól, mint amennyit befizettek.

Ettől függetlenül is tűkön ülve várhatja 300 ezer Nagy-Britanniában dolgozó magyar, hogyan döntenek majd a britek az uniós tagságról. Ha pedig a kilépés mellett döntenek, akkor azt várhatjuk majd, hogy mennyire lesznek bátrak a külföldi munkavállalókkal szemben.

Haza kell-e költözni, vagy maradhat London a második legnagyobb magyar város.

Kommentek

Erdogan válóok lett Törökországban
Szombaton újra próbálkozhatnak a tűzszünettel Szíriában