A Budapesti Corvinus Egyetem Nemzetközi Tanulmányok Intézetének vezetője “egy kicsit meglepőnek” nevezte, hogy Tunézia és Egyiptom után Líbiában is kormányellenes tüntetések robbantak ki. “Egyfelől az ország jelentős olajbevételei lehetővé teszik, hogy a vezetés fenntartsa saját maga iránt a lojalitást. Másfelől olyan törzsi társadalomról van szó, amelyben a kormányzat az oszd meg és uralkodj módszerével évtizedek óta biztosítani tudta: ne legyenek különösebb ellenzéki megmozdulások” – magyarázta a szakértő.
Két oka van a zavargásnak
Szerinte Líbiában is minden bizonnyal két tényező váltotta ki a zavargásokat: a társadalmi egyenlőtlenség, illetve az, hogy megnőtt a változások, a demokratizálódás iránti igény a lakosság a nyugatias szemléletű körében.
Elképzelhetőnek tartja, hogy Hoszni Mubarak egyiptomi elnökhöz hasonlóan idővel Kadhafinak is távoznia kell a hatalomból. Azt mondta, a szoros hírzárlat miatt kívülről nagyon nehéz megítélni, milyen csoportok állnak egymással szemben, illetve milyen erőt képviselnek azok, akik a felkelés hátterében vannak.
Nem lesz radikális iszlamista fordulat
Kifejtette, nem igazán lát esélyt radikális iszlamista fordulatra sem Líbiában, sem a térség más országában. “Óva intenék attól az általános hiedelemtől, hogy a Közel-Keleten több helyen ilyen hatalomátvételre lehet számítani” – mondta. Véleménye szerint a Nyugat tévesen ítéli meg az iszlamizmust, általánosít vele kapcsolatban. Az iszlamizmus nagyon megosztott, radikális szárnya kisebbségben van. “Meggyőződésem, hogy az iszlamizmus fő áramlata a legtöbb országban már lemondott az erőszakról, a radikalizmusról, és választásokon indulva, a lakosság nagy részének támogatását elnyerve próbál hatalomra kerülni” – mondta.
A szakértő szerint bizonyos országokban az iszlamisták kormányzati helyzetbe kerülhetnek, de nem valószínű, hogy többségi pozíciót szereznének. Egyiptomban például a Muzulmán Testvériség nevű ellenzéki mozgalomnak arra van esélye, hogy a választásokon legfeljebb egynegyedes-egyharmados eredményt érjen el. Tehát nem az lesz, amit ők akarnak, alkudozniuk kell majd a világi mozgalmakkal. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozta: az utóbbi hetek közel-keleti megmozdulásai mögött – Tunéziában, Egyiptomban, Jemenben és máshol – alapvetően nem az iszlamisták állnak.
Nyugat védi magát
Az egyetemi oktató úgy látja, a Nyugat az érdekek vagy értékek dilemmájában – jóllehet a diktatórikus rendszerek demokratizálására ösztönöz – végül saját érdekeinek védelmét választja. A Nyugat annak függvényében fogja támogatni a közel-keleti demokratizálódó rendszereket, hogy kik kerülnek hatalomra; az Egyesült Államok addig lesz a változások mellett, amíg neki tetsző, vele együttműködő erők lesznek hatalmon. A Budapesti Corvinus Egyetem tanára hozzátette: “nem félek attól, hogy egy csapásra nyugati típusú demokráciák jönnek létre a térség bármelyik országában”.
