Nagyvilág

Két fronton csatázhat Izrael?

Csütörtökön hajnalban Izrael északi területére rakéták hullottak, amelyeknek libanoni eredete máig nem tisztázott. Mindez az izraeli-libanoni határon komoly aggodalmakat kelt: félő, hogy 2006 után ismét háború robbanhat ki a zsidó állam és a libanoni síita szervezet, a Hezbollah között. Ez pedig kétfrontos harcot jelentene Izraelnek.

Hasszan Naszrallah, a Hezbollah vezetője már a gázai offenzíva kezdete óta keményen bírálja az izraeli vezetést, odáig azonban eddig nem ment el, hogy saját fegyveres erejét vesse be a zsidó állammal szemben.

A csütörtöki esetet követően pedig a szervezet azonnal sietett is leszögezni, hogy nincs köze az Izrael ellen irányuló rakétatámadáshoz: „A Hezbollahnak nincs köze a rakétatámadásokhoz. … Mindenki tudja, hogy a Hezbollah sohasem szégyelli tetteiért vállalni a felelősséget!” – fogalmazott Mohamed Fneish, a Hezbollah munkaügyi minisztere.

Ki lőtt?

De vajon akkor kik lehettek az elkövetők? Legnagyobb valószínűséggel palesztin militánsok, vagy renegát Hezbollah-aktivisták, de az sem kizárt, hogy az al-Kaidát utánzó szunnita csoportok.

A palesztin menekültek és radikális csoportok korábban már többször is fejfájást okoztak a libanoni kormányzatnak. Többek között a palesztin faktor játszott szerepet az ország majd tizenöt évig tartó polgárháborújában is.

A Hezbollah a Libanon területén működő palesztin csoportok többsége felett ellenőrzést gyakorol, és kiépített kapcsolatokkal is rendelkezik, ugyanakkor bőven akadnak olyan szunnita csoportok is, amelyek semmilyen szállal nem kötődnek a síita szervezethez. A több évtizedes konfliktusnak köszönhetően pedig a Katyusa típusú rakétákból sincsen hiány az országban.

A Hamasz és a Fatah is tagad

A két legnagyobb palesztin szervezet, a Hamasz és a Fatah tagadta, hogy köze lenne a támadásokhoz. A Népi Front Palesztina Felszabadításáért Központi Parancsnokság nevű, damaszkuszi székhelyű szervezet szintén cáfolta, hogy ők hajtották volna végre a támadásokat, de mivel korábban Izraelt új katonai front megnyitásával fenyegették meg, azonnal a legfőbb gyanúsítottak közé kerültek. Könnyen meglehet, hogy a rakétatámadások mögött ők, vagy egy olyan libanoni palesztin csoport áll, amely megelégelve az arab államok tétlenségét önálló akcióba kezdett.

Hasonló forgatókönyv a Hezbollah esetében is könnyen elképzelhető. A gázai háború megítélésében és az arra adandó válasz kérdésében ugyanis korántsem egységes a szervezet. A vezető beosztásban lévő idősebb tagok önmérsékletre intenek, s a hosszú távú érdekeket szem előtt tartva elutasítják a háború kiszélesítésének gondolatát.

A fiatalabb és alsóbb beosztású aktivisták azonban komolyabb fellépést sürgetnek a vezető politikusok és az arab államok részéről.

A Hezbollahnak nem áll érdekében a háború

Ha a Hezbollah közvetlenül nem is valószínű, hogy részt vállalt az Izrael elleni rakétatámadásokban, közvetve mindenképpen szerepet játszhatott. Ha másként nem úgy, hogy szemet hunyt a palesztin csoportok akciózása felett. A kis intenzitású konfliktus („rakétaváltás”) ugyanis intő jel lehet Izraelnek, még mielőtt a gázai háború eszkalálódna, és egy újabb elhúzódó konfliktus alakulna ki az izraeli-libanoni határon.

Az éles kritika és hangzatos szólamok ellenére a Hezbollahnak korántsem áll érdekében az Izraellel való újabb pusztító konfrontáció. Közvetlen beavatkozásra csakis akkor kerülhet sor, ha a Hamasz helyzete komolyan veszélybe kerül: „A Hezbollah semmilyen esetben nem hagyhatja, hogy a Hamaszt megsemmisítsék!”

Az izraeli erők folyamatosan lövik Gázát (Fotó: MTI)

Az izraeli erők folyamatosan lövik Gázát (Fotó: MTI)

Bár az alulról jövő nyomás a cselekvésre igencsak erős, a palesztin iszlamista szervezetnek nyújtott támogatás csupán csak szavakra és demonstrációkra korlátozódik.

A Hezbollah nem kockáztatna

A Hezbollah több okból sem vezényelte csatasorba milicistáit. Egyfelől mert a szervezet továbbra is úgy véli, hogy a Hamasz diadalmaskodni fog a háborúban. Másfelől pedig mert nem kockáztathatja egy újabb elhúzódó konfliktus kirobbanását akkor, amikor pozíciója odahaza politikailag igencsak sérülékeny.

A 2006-os háborút követően a Hezbollah jelentős pozíciókat szerzett a libanoni kormányzatban, az idei parlamenti választásokon pedig valószínűleg többséget szereznek majd.

Ebben a helyzetben a Hezbollahnak esze ágában sincs fegyveres konfliktust provokálni Izraellel, hiszen azzal a kiépült „nemzetvédő” imázsát kockáztatja. Sokak fejében ott csengenek még Hasszan Naszrallah bocsánatkérő szavai: „Soha nem rendeltem volna el a határon átnyúló akciókat, ha tudtam volna, hogy az egy 34 napos borzalommal, több mint 1000 ember halálával, és az ország romokba dőlésével fog járni!”

A háborús sebekből éppen csak felébredő Libanonnak nincsen szüksége újabb konfliktusra, sem gazdasága, sem pedig társadalma nem lenne képes elviselni egy újabb csapást. Ezzel a Hezbollah is tisztában van, s hosszú távú politikai ambícióit figyelembe véve nem fog háborút indítani, még ha katonái készen is állnak a harcra.

A síita szervezet rakétatámadások helyett inkább olyan akciókkal igyekszik majd operálni, amelyek legitimnek számítanak mind a libanoni lakosság, mind pedig a nemzetközi közösség körében. Egy lehetséges alternatíva a libanoni légteret napi rendszerességgel megsértő izraeli vadászgépek lelövése, amely ugyan az izraeli „vörös vonalak” átlépése lenne, de az ENSZ BT határozata szerint jogos védelme Libanon szuverenitásának.

Libanon veszítheti a legtöbbet egy újabb háborúval, a Hezbollah kormányzati pozícióival ugyanis legitim alapja van a libanoni kormányhivatalok és fontosabb közintézmények bombázásának. A csütörtöki eset kivizsgálására külön vizsgálóbizottságot hoztak létre, mely egyértelművé tette: Bejrút el akarja kerülni a konfliktust. Fuad Szinióra miniszterelnök ugyanakkor határozottan elítélte az izraeli válaszcsapást, amely az ország szuverenitását sértette.

Izrael figyel

Izrael már a gázai offenzíva kezdete óta fél szemét az izraeli-libanoni határvidéken, s a Hezbollahon tartja. A Libanonból érkező rakéták pedig kétségkívül megkongatták a vészharangot, hogy nem csupán a délen élő egymillió izraeli van veszélyben, hanem a maradék hatmillió is. Tel-Aviv azonban nem tehet elhamarkodott lépéseket: „A válaszreakciót óvatosan kell kialakítani, különben csak a kezükre játszunk” – fogalmazott az izraeli kabinet egy tagja.

Izrael államnak bölcsen kell eljárnia, különben ismét a kétfrontos háború veszélyével kell szembenéznie, amelynek 2006-os keserű tapasztalatai a katonai és a politikai vezetésben, valamint a lakosság körében is élénken élnek.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik