A Republikánus Párt elnökjelöltje, a politikában saját útját járó vietnami veterán John McCain 1936-ban született a Haditengerészet egy katonai bázisán Panamában (akkoriban Panama középső része az Egyesült Államok részének számított). Későbbi karrierjére és politikai nézeteinek kialakulására egyaránt nagy hatással volt, hogy mind apja, mind nagyapja az amerikai haditengerészet admirálisaként szolgált; így McCain gyermekkorát a folyamatos költözés jellemezte.
Megjárta Vietnamot
A fiatal McCain a felmenők nyomdokain haladva az Egyesül Államok Haditengerészeti Akadémiáján végezte tanulmányait, majd 1958 és 1960 között pilótakiképzést kapott. Ennek megfelelően karrierje a hadseregben folytatódott, ahol a vietnami háborúban is részt vett. 1967-ben az észak-vietnamiak fogságába került. Innen csak 1973-ban, a háború után szabadult annak ellenére, hogy amikor apja a Vietnamban harcoló amerikai csapatok parancsnoka lett, felajánlották neki, hogy elengedik. McCain visszautasította ezt mindaddig, amíg a többi, nála korábban fogságba esett rabot el nem engedik. Ahogy azt sem fogadta el, hogy találkozzék a különböző háborúellenes szervezetek képviselőivel.
A háború után McCaint hadnagyból előléptették kapitánnyá, majd a National War College-en szerzett diplomát. Ezután Floridában szolgált, és mint háborús hős, egyfajta hírességgé is vált. A politikával is itt került kapcsolatba, mint a Haditengerészet szenátusi összekötője. 1981-ben visszavonult a hadseregből. Katonai pályája során 17 kitüntetést kapott, többek között az Ezüst és a Bronz csillagot.
McCain és felesége, Cindy – GALÉRIA!
John McCain első feleségével, Carol Shubbal 1965-ben házasodott össze, Sidney lányuk mellett két gyermeket adoptáltak, Douglast és Andrewt. A fogságból hazatérve azonban McCain viszonya megromlott Shubbal. Második feleségével, Cindy Lou Hensleyvel 1979-ben találkozott, akit válását követően, 1980-ban vett el. Cindyvel három gyerekük született, Meghan, Jack és Jimmy. Cindy McCain apja sörforgalmazó cége után örökölt vagyonának jelentős részét jótékonysági célokra fordítja: nevéhez fűződik az Amerikai Önkéntes Egészségügyi Csoport megalapítása. E szervezettel vett részt az 1991-es bangladesi ciklon utáni mentésben, mely után az örökbefogadott Bridgettel bővült a McCain família.
Sörforgalmazóból képviselő és szenátor
Miután a katonai pályának búcsút intett, az arizonai Phoenixbe költözött, ahol apósa sörforgalmazó cégénél, a Hensley & Co.-nál vállalt állást. Ám ez nem igazán kötötte le az érdeklődését, így 1982-ben, amikor a hivatalban lévő republikánus képviselő John Jacob Rhodes Jr. bejelentette visszavonulását, McCain elindult a megüresedett képviselői helyért. A posztot végül felesége anyagi segítségével és szenátusi kapcsolatainak köszönhetően el is nyerte. A Kongresszusban általánosságban Reagan elkötelezett támogatója volt, ám ellenezte a libanoni beavatkozást, ami később sikertelennek is bizonyult.
McCain, a republikánusok jelöltje (Fotó: MTI)
A következő lépést politikai karrierjében ismét egy visszavonulás jelentette, a republikánus ikon Barry Goldwater helyére lépett 1986-ban a Szenátusban. Itt elsősorban a fősodortól távoli ellenzéki megnyilvánulásai miatt lett ismert, ekkor nyerte el a magyarra nehezen fordítható „maverick” (nagyjából: saját útját járó) jelzőt is. A legnehezebb próbatételt azonban a ’80-as évek végén kirobbant takarékszövetkezeti válság korrupciós botrányleágazása, a Keating-ügy jelentette. A sajtó elé történő gyakori kiállással és a lobbisták elleni fordulatával McCain végül túlélte a botrányt. Sőt a korrupció elleni küzdelem élharcosa lett. Ebbe a vonulatba illeszkedett, hogy bár 1995-ben a demokrata Russ Feingolddal beadott kétpárti kampányfinanszírozási reformja még elbukott, 2002-ben végül életbe léphetett.
2000-ben alulmaradt Bush mellett
McCain számára országos ismertséget az 1988-as republikánus konvención mondott beszéde hozott. A neve mint G. H. W. Bush egyik lehetséges alelnökjelöltje is felmerült. Az elnöki cím közelébe legközelebb 2000-ben került, amikor elindult a republikánus elnökjelöltségért, és a New Hampshire-i előválasztást meg is nyerte. Ezt követően azonban nem tudta előnyét megtartani a párt befolyásos emberei és a vallásos jobboldal által támogatott, és az erőteljesebb kampánymódszerektől sem visszariadó Bush ellen.
Ilyen előzmények után nem volt váratlan, hogy a második Bush-adminisztráció kezdetén McCain továbbra is távol maradt a republikánus fősodortól. A 2001. szeptember 11-i támadások után ez a távolság, először csak a külpolitikában, majd a 2004-es évtől kezdve már a belpolitikában is egyre inkább csökkenni kezdett. A repülőtéri biztonsági szabályokat erősítő törvényjavaslatot maga McCain nyújtotta be, és támogatta az iraki és az afganisztáni beavatkozásokat is.
A gazdaságpolitika terén míg Bush első két adócsökkentését leszavazta 2001-ben és 2003-ban, kiterjesztésüket már támogatta 2006-ban. McCain 2003-ban a légszennyezést korlátozó törvényt nyújtott be demokrata párti barátjával, Joe Liebermannal, ám ez később kétszer is elbukott. Az mindenesetre már jellemző, hogy a számára fontos ügyek érdekében McCain képes együttműködni a demokratákkal, ezért is lehetett hosszú éveken át népszerű a független szavazók körében.
megjelent könyvei (Mark salterrel)
Apáim hite (Faith of My Fathers), Random House, 1999
Amiért érdemes harcolni (Worth the Fighting For), Random House, 2002
Miért számít a bátorság: Út egy merészebb élethez (Why Courage Matters: The Way to a Braver Life), Random House, 2004
A jellem végzet: Inspiráló történetek, amit minden fiatalnak tudnia, és amire minden felnőttnek emlékeznie kell (Character Is Destiny: Inspiring Stories Every Young Person Should Know and Every Adult Should Remember), Random House, 2005
Nehéz hivatás: nagy döntések és rendkívüli emberek, akik hozták őket (Hard Call: Great Decisions and the Extraordinary People Who Made Them) Hachette, August 2007
(Az összeállítást a Compass Közpolitikai Intézet készítette: Fabók Márton, Győry Csaba, Kosztolányi Bálint, Szabó Imre Gergely, Sebők Miklós)
