Oroszországban él azoknak az emléke, akik életüket adták, s nem felejtik el,
hogy miért. Mindenki látta a híradófelvételeken, hogyan fogadták a szovjet
harcosokat Európában, és mindenki azt hitte, hogy fennmarad az európai népek
hálája azok iránt, akik elűzték a fasisztákat. “Ám most ezt a történetet
teljesen átírják, mégpedig azokban az országokban, amelyekben a vérünkkel
mostuk fel a megszálló barna festéket” – írta a lap. Felidézte korábbi
cikkeit arról, hogy Románia, Lengyelország, Magyarország iskolai tankönyveiben
ma az áll, hogy ha volt is a Szovjetuniónak szerepe a hitleri Németország
feletti győzelemben, az csak másodlagos volt, de alapvetően a szerencsétlen
kelet-európai népek megszállásával és kifosztásával foglalkozott.
Ezután az összeállítás ismerteti a lengyelországi és
romániai helyzetet, majd Magyarországra térve megállapítja: “Nem
csillapodnak a szenvedélyek a Budapest belvárosában álló szovjet katonai
emlékmű körül. A jobboldali erők az elbontását követelik. Az indoklás: a
szovjet katona éppen olyan megszálló volt, mint a német (noha tudott dolog,
hogy a horthysta Magyarország a legvégsőkig Németország hű szövetségese
maradt). A budapesti Terror Házában az ország legfőbb vezetőinek jelenlétében
megnyílt kiállítás pedig nyíltan egyenlőségjelet tesz a nácik és a szovjet
hadsereg között. S ezt a múzeumot állandóan egész Magyarországról látogatják a
gyerekek iskolai kirándulások keretében.
Bárdossy egykori horthysta miniszterelnököt viszont, akinek kormányzása alatt
Magyarország részt vett a Szovjetunió elleni hitleri agresszióban, hovatovább
mártírnak tekintik. Nem is olyan régen egy magyar bíróság egy botrányos perben
hivatalosan felmentette azokat az embereket, akik 1944-ben megölték Ságvári
Endrét, az antifasiszta ellenállás vezetőjét. Amint a Népszabadság című lap
hasábjain Tamás Gáspár Miklós megjegyezte, Magyarország eddig még soha nem
jutott el az antifasizmus nyílt tagadásáig. Vagyis akkor most eljött az idő?”
– tette fel a kérdést a lap.
Végül a szerzők Vjacseszlav Nyikonov politológust idézték, aki rámutatott: a
több kelet-európai országban megfigyelhető jelenségnek semmi köze nincs a
történelemhez mint tudományhoz. Politikáról van szó, amely a vezető csoportok
érdekében a múltba billen. Csábító más számlájára egyszerre több feladatot is
megoldani: új államideológiát teremteni, valamiféle adósságokra célozgatni,
amelyekkel Oroszország tartozna mint a Szovjetunió jogutóda, és még néhány jó
pontot szerezni a nyugati oroszellenes köröknél. Természetesen senki nem számít
komolyan kompenzációra vagy valamilyen területek visszaadására, de a bűnös
Oroszország illúziójának megteremtése már önmagában is alkalmas arra, hogy az
illuzionistát felmagasztosítsa a közönség szemében – mondta a politológus.
