A francia nemzetgyűlési választások második fordulójának nagy meglepetése, hogy az abszolút többség megtartása ellenére a kormányzó jobbközép Népi Mozgalom Uniója (UMP) az eddigieknél harminc képviselővel kevesebb tagú frakciót alakíthat a francia nemzetgyűlésben és a szocialistáknak nem csak sikerült ellenállni a „kék hullámmal” szemben, hanem növelték is képviselőik számát.
Korrigáltak a szavazók
Huszonöt év óta először fordult elő, hogy a kormánytöbbséget megerősítették hatalmában a francia választók, és ezzel egyértelmű többséget biztosítottak Nicolas Sarkozy államfőnek a bejelentett reformok elindításához. Az első fordulóhoz képest egy hét alatt ugyanakkor jelentős korrekciót hajtottak végre a választók – hangsúlyozza Pascal Perinneau, a Politikatudományi Kutatóintézet (CEVIPOF) igazgatója.
Eric Mandonnet, a L,Express című hetilap elemzője szerint az előre jelzett elsöprő győzelemhez képest elért kisebb arányú jobboldali többség az első figyelmeztetés a május 6-án megválasztott köztársasági elnöknek: tevékenységével el kell számolnia a közvélemény és a parlament előtt. Sarkozyt a franciák rekord részvétel mellett fölényes győzelemmel választották államfővé, de a nemzetgyűlési választásokon úgy vélték: ellenzéknek is léteznie kell a politikai életben, s ezt az államfőnek is tudomásul kell vennie. Az egyensúly megtartására küldött az előző nemzetgyűlésnél sokkal nagyobb számú ellenzéki képviselőt a közvélemény a parlamentbe – mutat rá az elemző.
Most a jobboldaliak maradtak otthon
A nemzetgyűlési választások mindkét fordulójában rekord méretű volt a távolmaradás, de míg az első fordulóban a baloldali szavazók maradtak otthon, addig a jobboldali szavazók a második fordulóban azt gondolták, hogy felesleges elmenni szavazni, hiszen biztos a jobboldali győzelem – hangsúlyozza Pascal Perinneau. Emellett a kormány egyik első kommunikációs hibája volt a kampány utolsó napjaiban a szociális áfa bevezetése körül kialakult polémia, amely ellen a szocialisták sikeresen mozgósították táborukat.
A baloldal meglepő „magához térésének” harmadik oka, hogy azokban az országrészekben, ahol Ségolene Royal nyerte meg az elnökválasztást öt héttel ezelőtt, az újonnan megalakult centrista Demokrata Mozgalom (MoDem) szavazói – miután jelöltjeik többsége kiesett a nemzetgyűlési választások első fordulójában –, a szocialista jelöltekre szavaztak a második fordulóban. A MoDem szavazói nem egyszerűen megsegítették a baloldalt számos választókörzetben, hanem néhány hagyományosan a jobboldal bázisának számító választókerületben meg is fordították az eredményt.
Mindennek következtében az ellenzék száma ötven fővel növekedhet az előző nemzetgyűléshez képest és tagjainak száma meghaladhatja a kétszázat, amiről a baloldali politikusok egy héttel ezelőtt még álmodni sem mertek – mutat rá Perrineau. Az este másik nagy meglepetése volt Alain Juppé miniszterelnök-helyettes veresége. A szakértő szerint a dél-nyugati régióban, ahol a volt kormányfő jelöltette magát, a szocialisták általában jobban teljesítettek, mint az UMP.
Kétpólusúvá vált a rendszer
A környezetvédelmi csúcsminiszter lemondása és kilépése a kormányból azért is jelképes, mert ő jelentette a folytonosságot azzal az UMP-vel, amelyet Jacques Chirac volt államfő alapított. Nicolas Sarkozy köztársasági elnök kedden kívánja bejelenteni az átalakított kormány névsorát, de Juppé helyettesítése megnehezíti feladatát – fogalmazott Perinneau. A Le Monde című napilap elemzői szerint az elnökválasztás két fordulója és a nemzetgyűlési választások első fordulója után a baloldal úgy tűnik, túllendült mélypontján. Az erős jobboldal és a független centrum előretörése miatt azonban újra kell gondolnia szövetségeseivel való viszonyát és stratégiáját.
A MoDem vérveszteséget szenvedett azzal, hogy a korábbi centrista párt, az Unió a Francia Demokráciáért (UDF) képviselőinek többsége Sarkozyhez csatlakozott, és Új Centrum néven önálló frakciót alakíthatnak az új nemzetgyűlésben. De annak ellenére, hogy a MoDemnek csak három képviselőt sikerült bejuttatni a nemzetgyűlésbe, jelentősen javította a széteső baloldal eredményét.
A franciák összességében megerősítették az elnökválasztáson hozott döntésüket azzal, hogy az új köztársasági elnöknek parlamenti többséget biztosítottak. A választások egyik fő tanulsága ugyanakkor az elnöki rendszer és vele párhuzamosan a kétpólusú politika megerősödése Franciaországban.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
