A francia nemzetgyűlési választások első fordulójában szokatlanul alacsony részvétel (60 százalék) mellett aratott elsöprő jobboldali győzelem (45 százalék) elsősorban a május 6-án rekordrészvétellel (84 százalék) államfővé választott Nicolas Sarkozy győzelmének megerősítése volt, akit az elnökválasztáson a szavazók 53 százaléka támogatott.
A kormányzó UMP a szavazatok 39,54 százalékát kapta, a Szocialista Párt a második helyen végzett a szavazatok 24,73 százalékával. A Francois Bayrou vezette centrista Demokrata Mozgalom (MoDem) szavazatainak aránya 7,61 százalék. A szélsőjobboldali Nemzeti Front és a Francia Kommunista Párt egyaránt 4,29 százalékot kapott, a Jean-Marie Le Pen vezette párt nem egészen 300 szavazattal előzte meg a kommunistákat. A szélsőbal 3,41, a zöldek pedig 3,25 százaléknyi szavazatot kaptak.
A becslések szerint a kormányzó jobboldali többség a szavazatok 45,6 – 46,4 százalékával 383-501 képviselői helyre számíthat az 577 fős nemzetgyűlésben a június 17-i második fordulót követően, míg a baloldal képviselőinek száma várhatóan 60 és 170 között lesz.
110 hely eldőlt
A vasárnapi első fordulóban a francia nemzetgyűlés 577 képviselői helyéből 110 képviselői hely sorsa eldőlt, közülük csak egyet nyertek a szocialisták az észak-franciaországi Pas-de-Calais választókörzetében.
A kormányzó jobbközép Népi Mozgalom Uniójának (UMP) 99 helye már biztos, az Új Centrum nevű formáció hét helyen, az idegengyűlölő Mozgalom Franciaországért (MRR) két helyen tudott győzni az első fordulóban. Az első fordulóban megválasztott képviselők közül 93-an – köztük 11 nő – az előző nemzetgyűlésnek tagjai voltak.
Azokban a választókörzetekben, ahol egyik jelölt sem szerezte meg vasárnap este a szavazatok több mint felét, június 17-én második fordulót rendeznek, ahová minden jelölt bejutott, aki több mint 12,5 százalékos eredményt ér el az első fordulóban.
Baloldaliak otthon maradtak
Pascal Perinneau, a Politikatudományi Kutatóintézet (CEVIPOF) igazgatója szerint a jelentős távolmaradásra előre lehetett számítani. Az elnökválasztás árnyékában lezajlott nemzetgyűlési választások eredményében a franciák többsége előre biztos volt, mert úgy vélte: a képviselők megválasztása valójában az elnökválasztás harmadik fordulója, vagyis Nicolas Sarkozy államfővé választásának ratifikálása és a kormánytöbbség megerősítése – tette hozzá.
A politológus szerint az is egyértelmű, hogy a parlamenti választások kampánya nem hozta lázba a franciákat, s a CSA közvélemény-kutatóintézet felmérése szerint hetven százalékukat egyáltalán nem érdekelte.
A nemzetgyűlési választások első fordulójában elsősorban a baloldali szavazók maradtak otthon. Főleg azért, mert Ségolene Royal elnökválasztási veresége óta a szocialista tábor a vezetőik belső csatározásaihoz asszisztál. A pártnak jelenleg nincs igazi vezetője, nincs stratégiája, nem képes csatába szállni a jobboldallal és a megújulás szükségességének felismerése ellenére sem sikerül elindítania a szervezeti és ideológiai átalakulás valós folyamatát.
“Kék hullám”
A rekordméretű jobboldali győzelem a politológus szerint azzal magyarázható, hogy Nicolas Sarkozy elnökké választása óta sem az új köztársasági elnök, sem pártja, a kormányzó jobbközép Népi Mozgalom Uniója (UMP) nem okozott csalódást, és nem követett el hibát az elmúlt egy hónapban.
Philippe Ridet, a Le Monde című napilap újságírója szerint ugyanakkor az elnökválasztási lendület mellett a “kék hullámnak” van egy politikai magyarázata is, amely egyben érthetővé teszi a jelentős távolmaradást is: Nicolas Sarkozy a nyitás politikájának jelszavával komolyan gondolja, hogy baloldali politikusokkal együtt nem egyszerűen elnökölni, hanem kormányozni kíván.
A franciák elfogadták, hogy elnökké választása óta Sarkozy a politikai színteret teljesen betölti. Az óriási érdeklődéssel követett elnökválasztási kampányt követően a választók igazi politikai választást hoztak a jobboldali jelölt államfővé választásával, és ez a választás nyert megerősítést a nemzetgyűlési választások első fordulójában.
A nemzetgyűlési választások június 17-i második fordulójának egyetlen kérdése, hogy a baloldal tudja-e mozgósítani szavazótáborát, és ezzel valamennyire mérsékelnie a jobboldal várhatóan elsöprő győzelmét.
