Charles Krauthammer – akit a Financial Times tavaly a legbefolyásosabb amerikai politikai kommentátornak nyilvánított – arról írt, hogy a brit haditengerészek és tengerészgyalogosok története a nemzetek feletti intézmények, főleg az Európai Unió és az ENSZ tehetetlenségének bizonyítéka. Ezek a szervezetek, amelyek a nemzetközi rend fenntartására hivatottak, nem voltak képesek fellépni az iráni „kalózakció” ellen, csak csöndben kapituláltak.
Krauthammer költői kérdésként fogalmazza meg, vajon miért nem működött ebben az esetben az európaiak által szorgalmazott „puha erő”, a diplomácia nyelve, hiszen Európa mindig rosszallóan beszél a „neandervölgyi amerikaiakról”, akik csak a nyers erőt ismerik? Európa arra sem volt képes, hogy London kérésére kilátásba helyezze az iráni kereskedelmi kapcsolatok befagyasztását, ez pedig hatásos lehetett volna, hiszen Irán legnagyobb külkereskedelmi partnere, évi 18 milliárd dolláros forgalommal, az unió.
Hasznavehetetlenek a világszervezetek
Az EU egy jól működő szabadkereskedelmi övezet, de „bohózatba illik” politikai egységként számolni vele. Eltérő érdekű szuverén államok együttese, amely „hasznavehetetlen” a nemzetközi politikában. A brit katonák ügye megmutatta, mennyit ér az európai szolidaritás – jegyezte meg a hírelemző. Cikke szerint az ENSZ is leszerepelt, újra. A világszervezet szinte képtelen fellépni az elvetemült rezsimek ellen: a Biztonsági Tanács arra sem volt képes, hogy elítélje Irán magatartását, megszégyenítően hatástalan módon „súlyos aggodalmát” tudta csak kifejezni.
Krauthammer továbbmegy, szerinte a második Bush-ciklus alatt előtérbe került „új multilateralizmus” – ami számára a hatékony, közös fellépésre való képtelenséget jelenti az eltérő érdekek miatt – azt eredményezte, hogy Észak-Korea atombombát tesztelt, Irán fokozta nukleáris erőfeszítéseit, a Nyugat-barát bejrúti kormány jövője egy cérnaszálon függ és a darfúri népirtás folytatódik. Az elemző szerint a brit katonák ügye ismét megmutatta, mennyire üresek és tartalmatlanok a nemzetközi közösség „nagyszerű intézményei”.
Kényszer alatt vallottak
Hétévi börtönnel fenyegették meg az elfogott brit tengerészeket az iráni hatóságok, ha nem vallják azt, hogy behatoltak az iráni vizekre – mondta el pénteken egyikük egy sajtóértekezleten. Chris Air kapitány elmondta, hogy tudatosan nem álltak ellen az elfogásuknak. Az irániak agresszívan viselkedtek, “nekimentek a brit naszádnak, ráirányították nehézgéppuskáikat, gránátvetőiket és kézifegyvereiket. Hat másik iráni hajó is volt körülöttük, és látni lehetett, hogy nem hagynak nekik távozási lehetőséget”.
Megszólaltak a legénység tagjai is, akik szerint állandó pszichológiai nyomás alatt álltak. Elmondták, hogy az irániak megkötözték őket, bekötötték a szemüket, és szétválasztották őket. Az egyetlen nőt, Faye Turneyt később is több napon át elszigetelték a többiektől, sőt azt mondták neki, hogy már csak ő maradt Iránban, a többieket elengedték.
A nyomás célja az volt, hogy beismerjék: iráni vizeken jártak. A teheráni börtönben a legtöbb éjszaka kihallgatásoknak vetették alá őket, és két lehetőséget hagytak nekik. “Vagy beismerjük, hogy eltévedtünk, és akkor rövidesen feltesznek bennünket egy gépre az Egyesült Királyság felé, vagy hétévi börtönnel kell szembenéznünk” – mondták.
