„Gyurcsány talán bohóc, de nem náci” cím alatt a magyarországi antiszemitizmusról közölt terjedelmes jegyzetet az Euro című vezető cseh gazdasági hetilap. Megemlíti, hogy az 1848/49-es forradalom évfordulója alkalmával Budapestre látogatott és a Magyar Igazság és Élet Pártjának ünnepi rendezvényén beszédet mondott David Irwing, a holokausztot tagadó brit történész is. „Turistaként sétálva Budapest utcáin, az ember nagyon gyakran zsidóellenes feliratokba vagy falragaszokba botlik. Ez nem túlzás. Ebből a szörnyűségből valóban sok van. Például Prágában valami hasonlóval csak kivételesen találkozni. Persze valaki azt is mondhatja, hogy Budapesten sokkal több zsidó él, mint Prágában, s ezért nincs mit csodálkozni azon, hogy ott az antiszemitizmus is erősebb – olvasható a jegyzetben, amely aláírás nélkül jelent meg. A szerző felteszi a kérdést: és baj, hogy Európában Franciaország után Magyarországon él a legnagyobb zsidó kisebbség?
Természetesen a szélsőjobboldalt ez zavarja, és egészen hangosan azt állítja, hogy a magyar politikát, gazdaságot és a kultúrát a nemzetközi zsidóság ellenőrzi, és most az utolsó bástyát, a magyar termőföldet is meg akarja szerezni. Irving és magyar barátai így beszélnek, s a buta tömeg pedig tapsol nekik.
A mai magyar kormány, amely csak azért maradt továbbra is hatalmon, mert a választási kampányban hazudott az embereknek, védekező álláspontra kényszerül, s ellent kell állni a konzervatív ellenzék kemény, de jogos kritikájának. A szocialistáknak és a baloldali újságíróknak már szinte semmilyen ellenérvük nem maradt. Azzal védekeznek, hogy a magyar jobboldal egyre radikálisabb és zsidóellenesebb. A demokratikus ellenzék ezt elutasítja.
Politikai ütőkártya
„A valóság azonban az, hogy az antiszemita jelenségek elutasítása a Fidesz részéről nem olyan határozott, mint a szocialisták és a velük kormányzó baloldali liberálisok részéről. A tisztességes választó tehát azt mondta: Ez már nem jobboldal, ezek nácik! Ilyen esetben nincs más választásunk, mint támogatni a csaló KISZ-es kormányfőnket. Gyurcsány bohóc ugyan, de nem náci” – fejti ki az Euro.
„Ez pedig már egy komoly politikai ütőkártya. A magyar jobboldalnak nem kellene összefognia mindenkivel, akivel közös ellensége van! El kell határolódnia a holokauszt tagadóitól és a szélsőségesektől, a náciktól és a neonáciktól. Élesen, világosan, ugyanolyan egyértelműen és hangosan, mint ahogy azt a baloldal teszi. El kell vennie a szélsőjobbtól a publicitást, a teret, a reményt, hogy valaki vele megy és támogatni fogja. Ha ezt a Fidesz nem teszi meg, az a veszély keletkezik, hogy a fokozódó harag következtében az ördöggel is összeáll, a fő csak az, hogy a szocialisták ellen legyen” – szögezi le a hetilap.
„Tudatosítani kell, hogy a jobboldal és a baloldal ellenfelek, de más kategóriában, mint a nácik! S ha a jobboldal beleesik a nácikkal való szövetségbe, akkor mindnyájunkat mentsen meg az úristen!” – fejezi be jegyzetét az Euro.
Elszabadult kocsi
Az újság egy másik, Lékó István főszerkesztő által jegyzett riportban azt írja, hogy a magyar nemzeti ünnepet beárnyékolta a belpolitikai feszültség. „Magyarország ma olyan, mint egy szerelvényről leszakadt kocsi, amely megállíthatatlanul zúdul le a lejtőn. Nem tudni, hol áll meg, s hogy romboló útján még milyen további politikai és gazdasági károkat okoz” – áll a „Magyarország: Moszkva és Brüsszel között” című riportban. A szerző szerint a kormány tart a népharagtól, s az ünnepek előtt szándékosan ijesztgette a lakosságot, nehogy megismétlődhessenek a tavaly októberi kormányellenes tüntetések.
A magyar gazdaság problémáinak részletes ismertetése mellett a lap megemlíti Gyurcsány moszkvai látogatása és a magyar energiapolitika körüli találgatásokat is. Felidézi Gyurcsány kijelentését, hogy Magyarország nem kötött semmiféle külön energetikai üzletet Oroszországgal. „Hinni fog Brüsszel Gyurcsánynak? A magyar választók egyszer már megégették magukat…” – zárja a riportot a szerző.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
