A legutóbbi felmérések szerint az alig több mint egy hónap múlva esedékes elnökválasztás első fordulójában szoros eredményre lehet számítani. A kétfordulós választás első menetében Nicolas Sarkozy a jobboldal legnagyobb pártjának, az UMP-nek a jelöltje 32,5 százalékra számíthat, szocialista kihívója, Ségoléne Royal pedig 26,5 százalékra. Az első kettő csatáját hozó második fordulóban azonban az utóbbi hónapokban mindkét jelöltnek 50 százalék körüli támogatottságot mértek, néhány százaléknyi különbséggel, az utóbbi időben inkább Sarkozy javára.
A két nagy pát jelöltjének vetélkedését azonban egy jól irányzott rúgással felboríthatja a választás “fekete lova”, aki most történetesen nem a szélsőjobboldali Jean-Marie Le Pen. A konzervatív-liberális Francia Demokráciáért Unió (UDF) párt vezetőjének és köztársaságielnök-jelöltjének, Francois Bayrou-nak az esélyeiről egyre többen gondolják, hogy komolyan kell venni. Már most megelőzte az előző elnökválasztáson kisebbfajta pánikot keltő Le Pent. Annak idején ő az első fordulóban a szocialista Jospin elé kerülve Chirac kihívója lett a második menetben.
Bayrou jelenleg 18,5 százalékkal a harmadik, ez az előző választásokon simán második fordulót ért volna. Egyes felmérések eredménye viszont még meglepőbb: azt mondják, ha továbbjut, akkor a döntőben, bármelyik nagy párt jelöltjével is kelljen megküzdenie – győzne. Sarkozy ellen 52 százalékot jósolnak neki, Royal ellen pedig 54-et.
A fekete ló
Csak a magyarországi politikai viszonyok között szokatlan, hogy Bayrou pártja, az UDF, a jelenleg kormányzó jobboldali koalíció tagja. Franciaországban a koalíciós kormányzás egyáltalán nem zárja ki, hogy önálló jelöltet indíthasson bármelyik abban résztvevő párt az elnökválasztáson – meg is teszik egytől-egyig: jelenleg 30 fölött jár az Elysée Palotába tartók száma. Kissé ellentmondóak az elemzések arról, hogy Bayrou liberális, centrista politikájával honnan vesz el szavazatokat. Egyes teóriák arról szólnak, hogy szavazóinak majd fele baloldali.
Egy jobboldali kormánykoalíció pártja elnökjelöltjénél ez meglepő, de nem kevésbé az, hogy – és egyben magyarázat is az előzőre –, hogy Bayrou kijelentette: ha ő lesz az elnök, akkor kész szocialista miniszterelnököt kinevezni. Sokan teszik le mellé a voksukat a jobboldalról is, akik számára Sarkozy vehemenciája, belügyminiszterként tett keménykezű intézkedései már a demokrácia határait feszegetik – mutat rá Haskó Katalin, az ELTE politikai tanszékének docense.
A fentiek meglehetősen jól jellemzik Francois Bayrou centrista politikáját. Nyilatkozataiban a bal- és a jobboldali megosztottság meghaladását szorgalmazza, szerinte ugyanis ez minden rossz kiindulópontja – ideértve a 2005-ös külvárosi zavargásokat és a szélsőjobboldali megnyilvánulásokat is. Nem kockáztat nagyot akkor sem, amikor kampányának egyik központi elemeként a párizsi politikai elit és a vidék közötti konfliktust választja. A választás populista élét tompítja, hogy a Pireneusokban született Bayrou büszkén vállalja paraszti gyökereit. Iskoláit sem a párizsi elitképzőkben végezte – ahonnan a francia politikusok és diplomaták 90 százaléka származik -, hanem Bordeaux-ban szerzett bölcsészdiplomát.
Bayrou egyre nagyobb népszerûségnek örvend (AP)
Gazdasági elképzelései klasszikus liberális vonalat követnek: kis- és közepes vállalkozások támogatása, a leszakadó rétegek felkarolása, a környezetvédelem, valamint egy szerényebb, de igazságosabb állam létrehozása. A két nagy párt jelöltjének euró tízmilliárdokra rúgó választási ígéreteit felháborítónak és felelőtlennek tartja. Ezek után már szinte nem is meglepő, hogy jövendő kormányában bal- és jobboldali politikusokat is el tud képzelni. Annál furcsább lenne, ha esetleges győzelme esetén tényleg megvalósítaná ezt, minthogy válsághelyzeteken kívül ilyenre nem nagyon volt még példa sehol.
Haskó Katalin a leginkább EU-párti politikusnak tartja az esélyesek közül. Ez nem is csoda, ha figyelembe vesszük, hogy egykori politikai mentora, az Európai Alkotmány kidolgozásáért felelős testület vezetője, Valéry Giscard d’Estaing volt. Elnökként Bayrou-tól lehetne leginkább azt várni, hogy újra nekifut az uniós alkotmány elfogadtatásának, méghozzá jelentősebb változtatások követelése nélkül, s ez igencsak népszerűvé teszi őt Brüsszelben.
A szocialisták úgy tartják, hogy Bayrou “csak egy változata a jobboldalnak”, míg Sarkozy szerint a centrista jelölt megválasztása a – II. világháborút követő rövid életű, kormányválságoktól szenvedő – IV. köztársaságba való visszatérést jelentené. Bár ezek természetesen a politikai oldal szerinti vélemények, az biztos, hogy megválasztása alapjaiban forgatná fel az ötvenedik születésnapját éppen jövőre ünneplő ötödik köztársaság politikai rendjét.
A bevándorlásellenes bevándorló
Franciaországban még nem fordult elő eddig, hogy kormányzati pozícióban lévő elnökjelölt ilyen jól álljon az elnökválasztás előtt. A magyar és görög szülőktől származó Nicolas Sarkozy nem az első számú jelölt volt pártjában, a konzervatív erőket összegyűjtő UMP-ben (Unió a Népi Mozgalomért). Az elnökjelöltségért meg kellett küzdenie kormánybeli főnökével, Villepin miniszterelnökkel is, akinek az esélyei egy munkajogi törvény bevezetése ellen kirobbant tömeges demonstráción úsztak el. A pletykák szerint azonban konzervatív oldalról volt egy még prominensebb vetélytársa is, méghozzá maga Jacques Chirac elnök, akinek állítólag komolyan megfordult a fejében, hogy egy harmadik ciklusnak is nekigyürkőzik. Álmodozásának a 2005-ös, uniós alkotmányról tartott népszavazás vetett véget. Mivel kiállt mellette, az alkotmány elutasítása az ő elnökjelölti ambícióinak a végét is jelentette.
Uniós politikájában sokkal óvatosabb Sarkozy. Már tavaly egy új, minialkotmány elfogadására tett javaslatot, ami csak az EU működőképességhez szükséges minimális feltételeket teremtette volna meg, kihagyva a gazdasági és társadalmi egység elmélyítését célzó bekezdéseket. Haskó szerint vékony jégen táncol Sarkozy, amikor az unióval szembeni fenntartásait hangoztatja, mivel az könnyen egy platformra hozhatja a szélsőjobboldali Le Pennel. Ez viszont a köztársasági hagyományokat az identitásuk kulcselemének tartó franciáknál nagyon visszaüthet – jelzi Haskó Katalin.
Jelenleg Sarkozy áll az élen (MTI/EPA)
Sarkozy megválasztása esetén radikális változtatásokra készül a kormány és a gazdaság viszonyában, bár a jobboldalon is sokan inkább a fokozatos átalakulásra szavaznának – élükön Chirac elnökkel. Haskó Katalin leginkább a thatcher-i politikához tartja hasonlatosnak azt, amire Sarkozy készül. Meglehetősen árnyalja ugyanakkor a képet, hogy a választások közeledtével egyre inkább eldurvuló kampányban tartja a lépést szocialisták jelöltjével: kampányígéreteinek végösszege 30 milliárd euró felett jár.
Azt viszont már belügyminiszterként bebizonyította, hogy tud kemény kézzel irányítani. Bár egyesek elfehéredtek az olyan nyilatkozatai hallatán, hogy a – többnyire arab származású, bevándorlókból álló – utcai zavargókat egyszerűen ki kell paterolni az országból, a rendőrség kemény fellépése után megugrott a népszerűsége. A 2005-ös „külvárosi lázadás” során a szükségállapot kihirdetésével veszélyes talajra lépett. Azonban az éles bírálatok ellenére kitartott, és a csatából ő került ki győztesen. Megítélése mindazonáltal jelentősen megosztja a franciákat: egyesek keménykezű, határozott politikust látnak benne, mások viszont egyenesen a demokráciát féltik tőle.
Szocialista átnevelőtáborok
A francia Szocialista Pártban (SP) tartott elnökjelölti választás után a nyertes, Ségolène Royal népszerűsége villámgyorsan kezdett nőni. A női elnökjelölt sármja meglepően sokáig működött, a tavalyi év végére azonban ez már kevésnek bizonyult. Mást viszont nem tudott felmutatni, ezért népszerűsége még gyorsabban kopott, mint ahogyan nőtt az első pár hónapban. Paradox módon kivonulását a kampányból a „démocratie participative” jelszavával, vagyis a részvételi demokráciával magyarázta.
Miközben tehát legnagyobb riválisa éjjel nappal a hírekben szerepelt, és szép sorban minden rétegnek megígért mindent, amire valaha is vágyott, Royal csak ült szép csendben. Ez akár racionális magatartás is lehetne, hagyva, hogy az ellenfél a komolytalanság határáig ígérgesse el magát. Azonban a szocialisták jelöltje, amikor eljött az összesítés ideje és programot hirdetett, levonta a következtetéseket a jobboldal kampányából: pár milliárdot még ráígérve 35 milliárd euróban határozta meg a szétosztható összeget.
Royal lehetne az elsõ nõi elnök (MTI/EPA)
A minimálbért 1500 euróra (380 000 forintra) emelné, az öregségi nyugdíjakat öt százalékkal toldaná meg, munkanélküli segélyként pedig a dolgozó korábbi fizetésének kilencven százalékát kaphatná meg otthonának ajtajában a postástól. Ígért még több mint 100 ezer olcsó bérlakást, valamint azt, hogy azokat a fiatalokat, akiknek mindez nem elég és inkább az utcán gyújtogatnak, átnevelő táborokba küldi. A közvetlen demokrácia betetőzése egy népi bíróság lenne, ami a parlament munkájáról mondana ítéletet. Haskó Katalin szerint ezeket az ígéreteket sem kell másként kezelni, mint amik valójában: kampányszlogeneknek.
A docens rámutatott arra is, hogy az unióval kapcsolatban sincs túl nagy különbség a két nagy párt között. Ségolène Royal sem hagyhatja figyelmen kívül, hogy egy népszavazáson egyszer már elutasították az unió alkotmánytervezetét. Ő viszont leginkább a sűrűn szőtt – és a gazdasági problémák jelentős részét okozó – szociális hálót félti az EU-tól, ennek megfelelően ő ezt a részt hagyná ki leginkább.
Mindez azonban nem sokat jelent – mutat rá Haskó –, mivel nem látszik, hogy politikailag koherens, szilárd elképzelése lenne arról, mit is akar pontosan. Több bakit is elkövetett már rövid kampánya során. Kínos magyarázkodásra kényszerült például azon kijelentése miatt, hogy támogatja Kanada – francia ajkú – Québec tartományának szuverenitását és függetlenségét. Haskó Katalin szerint leginkább tanácsadóira támaszkodva vezetné az országot, ezért nem lehet pontosan tudni, hogy milyen irányt is venne az ország első női elnökének vezetése alatt.
Ezzel azonban még saját párttársait sem sikerült meggyőznie, ami nem csoda, hiszen a baloldal legnagyobb pártja történelme során most szerepel leggyengébben a közvélemény-kutatásokban. A TNS-Sofres közvélemény-kutató cég elemzése szerint a szocialista jelölttől elsősorban a szociális és gazdasági biztonságot prioritásnak tekintő munkásosztály egy része fordult el. A PS biztos táborának számító köztisztviselők és tanárok egy része pedig szívesebben szavazna Royal helyett a jobb- és baloldali megosztottságot meghaladni kívánó Francois Bayrou-ra.
