Nagyvilág

„Nem érdekünk tovább Libanonban maradni” – interjú az Izraeli Védelmi Erők szóvivőjével

Elhallgattak a fegyverek Libanonban, bár a csend törékeny. A tűzszünet kilátásairól és a háború tanulságairól készített a FigyelőNet exkluzív interjút Ishai David századossal, az Izraeli Védelmi Erők szóvivőjével.

Ezidáig úgy tűnik, hogy a tűzszünet tartja magát, bár érkeztek hírek kisebb incidensekről. Mennyire optimista afelől, hogy nem fognak újabb harcok kitörni az izraeli hadsereg és a Hezbollah között?

Amit egészen biztosan mondhatok: mi mindent megteszünk azért, hogy a tűzszünet tartós legyen. Teljes mértékben elkötelezettek vagyunk az ENSZ 1701-es határozata iránt, mely felszólít a harcok beszüntetésére. Azonban történtek kisebb incidensek. Néhány Hezbollah fegyveres olyan közel került katonáinkhoz, hogy kénytelenek voltunk tüzet nyitni rájuk, megakadályozandó azt, hogy ők lőjenek ránk. Jogunk van ahhoz, hogy megakadályozzuk a Hezbollah terroristáit az ellenünk indítandó bármilyen támadásban.

Ahogy a hírekben láthattuk, a tűzszünet kezdete óta tömegével indultak vissza a dél-libanoni lakosok otthonaikba. Hogy fognak tudni különbséget tenni a Hezbollah fegyveresei és a civilek között?

Ez egy olyan probléma, amely nemcsak Libanonban, de a Gázai övezetben és Ciszjordániában is komoly dilemmát okoz a számunkra. A terroristák ugyanis a civil lakosságot használják élő pajzsként. Azt láthattuk az elmúlt hónapban is, hogy a terroristák a civilek mögé bújva harcolnak, az ő otthonaikat és infrastruktúrájukat használják. A tűzszünet életbe lépésekor felhívást tettünk közzé, amelyben kértük a dél-libanoni lakosokat, hogy még ne induljanak haza, mert a déli területek egyelőre veszélyesek…

Úgy tűnik, nem nagyon hallgatták meg a tanácsot.

Mindent megteszünk, hogy különbséget tegyünk azok között, akik közvetlen veszélyt jelentenek ránk és a civilek között, akik az intelmeink ellenére indultak haza. A tény, hogy figyelmen kívül hagyják a figyelmeztetést elég sajnálatos, de nyilván nem fogjuk őket akadályozni abban, hogy hazautazzanak. Azonban ezt a saját felelősségükre teszik. Illetve a libanoni kormány felelőssége, hogy az 1701-es határozatnak megfelelően megakadályozza a Hezbollah terroristáit a visszatérésben.

Hogy halad a katonák kivonása és mikor kerül feloldásra Libanon légi és vízi blokádja?

Fokozatosan. Folyamatosan helyezzük át egységeinket Libanonon belül és megteremtjük a feltételeket a nemzetközi csapatok megérkezéséhez. Egyes területeket időközben is átadunk a libanoniaknak. De addig az országban maradunk, ameddig a nemzetközi erők és a libanoni hadsereg teljes telepítése meg nem történik, és nem gondoskodnak arról, hogy a Hezbollah ne tudja újra átvenni az irányítást Dél-Libanonban.

Van valami információ arról, hogy ez miként halad?

Ez is fokozatosan, de lassan halad. Folyamatosan egyeztetünk a régióban lévő parancsnokokkal, hogy koordináljuk a csapatok érkezését. Én úgy vélem, hogy a csapatok felállítása jól halad. Remélhetőleg minden a tervek szerint folyik majd.

De a hírek folyamatosan arról szólnak, hogy a nemzetközi erők már korántsem olyan lelkesek a konkrét felajánlásokban, mint azt korábban ígérték.

Az ENSZ-határozat csak alig pár napos. Ezek a dolgok nem mennek végbe egyik napról a másikra. 15 000 katona kiállításáról beszélünk. Nem egy egyszerű feladat, de folyamatosan halad. Mi a csapatainkat folyamatosan helyezzük át. De mindaddig ott maradunk a határ közelében Libanonban és őrizzük azt, amíg a libanoni kormány nem gondoskodik arról, hogy átvegye az irányítást Dél-Libanonban. Amit egyébként évek óta meg kellett volna tegyen az 1559-es ENSZ-határozat értelmében. Amint ez megtörténik most a nemzetközi erők segítségével, vissza fogunk vonulni a nemzetközileg elismert határaink mögé. Remélhetőleg a libanoni hadsereg és az ENSZ-egységek tartósan képesek lesznek uralmuk alatt tartani Dél-Libanont és megakadályozni a Hezbollahot a fegyverkezésben.

Ezzel kapcsolatosan persze máris erős kétségek merültek fel. Magas rangú libanoni politikusok többször kijelentették, hogy ők nem fogják lefegyverezni a Hezbollahot. Viszont az ENSZ-erők vezetői is azt mondják, hogy az ő feladatuk csak a libanoni sereg segítése lesz, nem pedig a Hezbollah lefegyverzése. Akkor most ki is fog gondoskodni erről?

Ha Libanon úgy dönt, hogy nem tartja magát az ENSZ-megállapodáshoz, akkor majd a politikai vezetésünk igényei szerint fogunk eljárni. De engedje meg, hogy ne reagáljak a médiában tett kijelentésekre, különösen nem a különféle libanoni politikusoktól elhangzottakra. Én nem vagyok politikus, és nem az a dolgom, hogy ebben a kérdésben állást foglaljak. Amennyiben a politikusaink úgy ítélik meg, hogy újból veszély leselkedik az országunkra, esetleg ellenséges cselekedetek történnek, akkor annak megfelelően fogunk lépni. De erről majd akkor beszéljünk.

Mint katonaember, a libanoni hadsereg képességeit talán képes minősíteni. Megfigyelők véleménye szerint ugyanis igencsak alulképzett és technikailag is elmaradott. Egyes vélemények szerint nincs bevethető állapotban. További kétségeket vet fel a szektariánus megosztottsága, a Hezbollah bázisát képező síiták nagy számban vannak a tagjai között. Így nehezen képzelhető el, hogy ha szükséges, akkor a Hezbollah ellen lépjenek majd fel.

Ez elsősorban az ő dolguk. A szektariánus megosztottság rendezése az ő feladatuk. A libanoni hadsereget megerősítik több ezer nemzetközi katonával. Nyilván szükség lesz belső változásokra a libanoni hadseregben, de erről nem kívánok véleményt mondani.

Korábban nem voltak túl jó véleménnyel a Libanonban állomásozó nemzetközi erőkről. Az ENSZ-erők jelenlegi parancsnoka Alian Pellegrini ezredes a napokban nem tudott választ adni arra a kérdésre, hogy ha úgy adódik, harcokba bocsátkoznak-e majd a Hezbollahhal.

Mi elkötelezettek vagyunk az ENSZ határozata iránt. Nyilván az ENSZ is az. A világ kezdi megismerni a terrorizmus elleni harc nehézségeit. Ez nem helyi háború, hanem egy regionális, sőt nemzetközi harc. Remélhetőleg hamarosan mindenki számára világos lesz, hogy ha nem küzdenek ellenük, akkor a terroristák szabadon cselekednek majd az elkövetkező évtizedekben. Igaz, hogy a Libanonban lévő ENSZ-erők eddig nem tettek túl jó benyomást ránk, de remélem, hogy ezután a háború után már ők is látják a Hezbollah brutalitását, hogy a civil lakosságot használják pajzsnak, hogy több mint 4000 rakétát lőttek ki izraeli civilekre, rengeteget ölve meg közülük. Talán a világ mostanra megértette, hogy a Hezbollah nemcsak Izraelre, de az egész régió stabilitására komoly veszélyt jelent és kézbe veszik a dolgokat. Nagyon remélem, hogy az ENSZ-erők a legjobb képességeik szerint működnek majd.

Ha a dolgok nem az elvárásaik szerint alakulnak a csapattelepítéssel és a Hezbollah lefegyverzésével kapcsolatban, elképzelhető, hogy nem hagyják el Libanont?

Ez megint csak a kormány asztala. Mi folyamatosan figyeljük a helyzetet és ennek megfelelően teszünk ajánlásokat. Izrael 2000-ben elhagyta Libanont, ezt a teljes nemzetközi közösség elismerte. És nem akartunk visszamenni, nincs területi követelésünk vagy bármi egyéb érdekünk Libanonban maradni. Mi a feltételeket megteremtettük, innentől fogva a libanoni hadsereg és az ENSZ feladata, hogy kezükbe vegyék a dolgokat. Amint ez megtörténik, mi kivonulunk.

Beszéljünk egy kicsit a háborúról is. A pontos számokat megbízható forrás hiányában egyelőre nehéz megítélni, de tudjuk, hogy nagyon magas volt a civil halottak száma és a pusztítás mértéke Libanonban, és az izraeli oldalon is komoly veszteségek vannak. Ugyanakkor számomra nem tűnik túl sikeresnek az önök akciója. A két izraeli katona még mindig fogságban van, a Hezbollah nincs lefegyverezve. A szerényebb célokat sem érték el. Nem sikerült délről elűzni a Hezbollahot és leállítani az Izraelre záporozó rakétaáradatot. Mit is értek el a négy hét alatt?

Rengeteget. A küldetésünk nem pontosan a katonák visszaszerzéséről, hanem az ehhez szükséges feltételek megteremtéséről szólt. Ez megtörtént.

A nyilatkozatokban még a katonák kiszabadításáról, a Hezbollah kiszorításáról volt szó.

A Hezbollahot Irán és Szíria folyamatos látja el fegyverekkel. Nem hinném, bárki komolyan gondolta volna, hogy teljesen lefegyverezzük őket. Visszanyomtuk őket a Litáni folyó északi felére. Már nincsenek délen. Helyettük viszont hamarosan ott lesz a libanoni hadsereg a nemzetközi erőkkel kiegészítve.

Miért mondja, hogy már nincsenek délen? Csak vasárnap, közvetlenül a tűzszünet előtt 240 Katyusa rakétát lőttek ki Izraelre. A Katyusa egy rövid hatótávú rakéta, azt csak délről lőhették ki.

Beépültek a civil lakosság közé és onnan lőtték ki a rakétákat.

De Ön azt mondta, hogy visszanyomták őket északra.

A Hezbollah nem egy hagyományos hadsereg, hanem egy kegyetlen gerillasereg, amely a civilek mögé bújva harcol. Tehát csak akkor tudtuk volna teljesen leküzdeni őket, ha a civil lakosságra komoly csapást mérünk. Erre az izraeli hadsereg nem hajlandó. Ez a különbség köztünk és a Hezbollah között, amely minden izraeli civil halálakor örömünnepet tart.

Önök nem rendeztek örömünnepet, de azt se lehet mondani, hogy akciójuk túl finom lett volna, különösen ami a civil halottak számát illeti.

Csak ismételni tudom, hogy egy olyan kegyetlen sereg ellen harcolunk, amely 4000 rakétát lőtt ki kimondottan civilek ellen, sok közülük meg is halt. A lakosság mögé bújva harcolnak, nem törődnek senki életével. Eltökélt szándékunk, hogy a civil halottak számát a minimumon tartsuk. Csakhogy a Hezbollah a civil lakosság kellős közepén harcol. A nemzetközi jog szerint jogunk van minden katonai célpontra lőni, és ne legyünk naivak, minden célpont, ahol a Hezbollah van, katonai. Ezzel együtt mindig az arányosságot figyelembe véve hajtjuk végre akcióinkat. A felelősség nem minket terhel azért, mert a Hezbollah a civileket pajzsként használva harcol. Mi szánt szándékkal soha nem lövünk civilekre, ellentétben a Hezbollahhal vagy a Hamasszal és a többi terrorszervezettel. Ha egy célpont körül civilek vannak, akkor csak feltétlenül indokolt esetben lövünk oda. Ha úgy látjuk, hogy egy rakétát készülnek izraeli területre kilőni, akkor lépünk. Hadd emlékeztessek arra is, hogy figyelmeztettük a civil lakosságot, mielőtt akciót indítottunk egy adott területen, ezzel nagyon komolyan hátráltatva az akciónkat, csökkentve a meglepetés erejét a Hezbollah elleni harcban.

Azért az azonnali veszély nem egyszer megkérdőjelezhető volt, például a dél-bejrúti Hezbollah-létesítmények esetében, ahol a támadások során sok civil áldozat volt.

Ha az nem jelentett közvetlen veszélyt, akkor nem tudom mi. Az összes rakétakilövést és más akciókat, valamint az utánpótlást onnan irányították. Én azt hiszem, kicsit alábecsüljük a Hezbollah képességeit. Ráadásul a figyelem kizárólag a libanoni oldalt kíséri, az Izraelre kilőtt rakéta, a számtalan civil halott és a pusztítás valahogy elfelejtődött. Az embereknek minden országban, köztük Magyarországon is, fel kéne tenni maguknak azt a kérdést, hogy hasonló helyzetben mit tettek volna. Mi a saját katonáink és a lakosságunk életét is veszélyeztetjük azért, hogy az áldozatok számát a minimumon tartsuk a másik oldalon, nemcsak Libanonban, de a Gázai övezetben és Ciszjordániában is.

Mégis: mivel magyarázza, hogy az országok jelentős része aránytalannak ítélte akciójukat?

Ezek az országok nem akarják megérteni ennek a háborúnak a természetét. Izraeltől elvárják, hogy állandóan briliáns és makulátlan legyen. Én nem tudom elképzelni, hogy más ország enyhébben reagál arra, ha 4000 rakétát lőnek ki rá és egy olyan szervezet ellen kell harcolnia, mint a Hezbollah. A Hezbollah nemcsak Izrael lerombolását tűzte ki céljául. Gyakorlatilag Irán és Szíria fegyveres alakulatának tekinthető. Meg kell értenünk, hogy ez nemcsak Izrael, de mindenki háborúja.

Izraelben sem mindenki elégedett. Sokan mondják, hogy a Hezbollah gyakorlatilag győztesként került ki. Nem volt még sereg, amely ilyen sokáig tartotta magát Izraellel szemben. Bár nagyszámú áldozatot szenvedtek el, nem tűnik úgy, mintha nagyon meggyengültek volna. A népszerűségük pedig a nép körében nagyobb, mint valaha.

Én úgy ítélem meg, hogy értünk el sikereket. Nagy mértékben meggyengítettük a Hezbollah képességeit. Főhadiszállásaik már nincsenek meg Dél-Libanonban és Dél-Bejrútban. Már nem tudnak a határtól öt mérföldre állomásozni és onnan lőni a határ menti civil lakosságot Izraelben, mint korábban. Ez az egyik eleme a sikerünknek. A legtöbbjüket sikerült északra nyomnunk, de elképzelhető, hogy még bujkálnak közülük a lakosság körében. Nem mondom, hogy a fenyegetés már nem létezik. Ennek a kezelése azonban már a libanoni seregek és az ENSZ feladata lesz, az ENSZ-határozat szerint. Mi megteremtettük a feltételeket ahhoz, hogy a nemzetközi erők és a libanoniak közösen kézbe vegyék az irányítást délen és lefegyverezzék a Hezbollahot.

Milyen tanulságokat vontak le az elmúlt négy hét alatt?

A történteket folyamatosan elemezzük, de reméljük, hogy a gyakorlatban már nem kell alkalmaznunk a tanulságokat. Izrael célja a béke fenntartása és a háború elkerülése.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik