Talán mindenki emlékszik arra a jelenetre, amikor Mézga Aladár a hatvanas évek magyar valóságából a jövővel teremt kapcsolatot rozoga rádióján, s némi villódzást és zúgást követően “MZ/X, egy harmincadik századbeli rokon” jelentkezik, aki már más nyelvet beszél, s csodamasinái révén már egy más világban él.
Pannónia Film Kft. Ügyvezető:
Jankovics Marcell.
Gazdálkodás: Az idén a tavalyi 500 millió forinttal megegyező bevételben, a nullszaldó után egymilliós nyereségben bíznak.
Történet: A Pannónia Filmstúdióból “megmaradt” vállalkozás, amely 100 százalékban az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. tulajdonában van, de tárgyalások folynak a magánosításáról. A munkatársak száma 60 fő. Mivel eladható új rajzfilmjük kevés (és a televíziók is alig-alig tűzik műsorra a régieket), a jogdíjbevételek fokozatosan elapadnak. A jövő – Jankovics szerint – egy kisebb, gazdaságosabban működő Pannónia Film Kft.-ben rejlik.
Munkák, tervek: Az optimista változat szerint, ami egy új szellemiséget is feltételez, a Pannónia meg tudja valósítani friss terveit. Elkészülhetne például a Vuk folytatása, A kis csavargó címmel, amelyre már sikerült is némi támogatást szerezni egy kereskedelmi televíziótól. Megvalósulhatna az évtizedekkel ezelőtt nagy sikert aratott Gusztáv rajzfilm egész estés változata, film készülhetne Piszkos Fred kalandjairól, s a rendező maga is befejezhetné a régi álmát, Az ember tragédiája című 150 perces művet, amelyből egyébként már 12 szín elkészült, de oly módon, hogy a gyártási költség mintegy 10 százalékát Jankovics saját zsebből fizette. A befejezéshez várhatóan még mintegy három év szükséges.
Ha nem is ennyire éles, de mindenképpen hatalmas kontrasztok jellemzik a magyarországi rajzfilmgyártás jelenét. A Pannónia Filmstúdióból kinőtt, utóbb sokfelé szakadt rajzfilmes szakma egy része még ma is inkább a múltban, az államilag dotált gyártásban keresi a kiutat, míg a sikeresebb cégek nem csupán a saját “hangjukat” találták meg, de üzletileg is talpon tudnak maradni. Olyannyira, hogy több száz alkalmazottal, modern környezetben és modern gépekkel dolgoznak, árbevételük pedig jellemzően félmilliárd forintos nagyságrendű. (A nagyobb stúdiókról lásd keretes összefoglalóinkat.)
VÁLTOZÁS ELŐTT. Mára azonban a régi nagy műhelyekben is kezdik felismerni, hogy tőke hiányában, pusztán az állami támogatásokra alapozva nem lehet felépíteni egy hazai rajzfilmes vállalkozást. Például a most 30 éves Kecskemét Film – amely korábban a Pannónia egyik műhelye volt – amerikai kockázatitőke-befektetővel tárgyal, az egykori egyetlen stúdió utódja, a Pannónia Film privatizáció előtt áll, s kisebb stúdiókat is keresett már meg tőkebefektető. Mint a Pannónia Film Kft. – a magyar rajzfilm “alma materének” – ügyvezetője, Jankovics Marcell mondja, az állami tulajdonostól megvásárolnák cégüket, s ezt követően a menedzsment és a dolgozók maguk irányítanák sorsukat. Az egyelőre 100 százalékban az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. tulajdonában lévő, közel 60 főt foglalkoztató Pannóniát irányító neves rajzfilmrendező – aki ezzel párhuzamosan a Nemzeti Kulturális Alapprogram elnöke is – most abban bízik, hogy a vállalkozás árbevétele az idén is eléri a félmilliárd forintot. Jankovics ezzel együtt úgy látja, ezt az évet már nagyon nehéz lesz veszteség nélkül átvészelni; az év elején ugyanis befejeződött az utolsó nagyobb bérmunkájuk.
Loonland Animations Ügyvezető:
Temple Réka.
Gazdálkodás: A cég tavaly 145,1 millió német márkás (18,4 milliárd forintos) bevételt ért el, az idei terv pedig 192,0 millió márkás (24,4 milliárd forintos) forgalommal számol. (Ezek valójában a TV Loonland AG adatai, de a bevételek döntő része a magyar stúdió gyártási munkájának folyománya). A nyereség 16,1 millió márkáról (2,1 milliárd forintról) reményeik szerint 26,0 millió márkára (3,3 milliárd forintra) emelkedik az idén.
Történet: Egy kellemes hangulatú, igényesen berendezett és felújított pasaréti villában működik a nagyobb “hajtás” idején 300 fővel, egyébként pedig 150 fős törzsállománnyal dolgozó Loonland Animation. Mint a szakmában mindenütt, a Loonlandnál is rengeteg a régi Pannóniából átigazolt munkatárs.
Munkák, tervek: A stúdió nevéhez fűződik például a Babar, az elefántok királya egész estés sorozat, a Brémai muzsikusok, az Áron és a csodák könyve, vagy a 2000-es Berlini Filmszemlén közönségdíjas Pettson & Findus című egész estés rajzfilm, amely németországi vetítése idején több mint 1,1 milliós nézőszámmal amerikai nagyjátékfilmeket is megelőzött – ráadásul úgy, hogy egyáltalán nincsen lövöldözés, vagy gonosz ellenség a filmben. Az 1989-ben alapított, s részvényeit tavaly a frankfurti Neuer Marktra is bevezető anyavállalat 1994 óta van jelen Magyarországon. A nyilvános kibocsátást feltehetően még az idén újabb ázsiai részvényügylet követheti, s a papíro-kat bevezetnék New Yorkban, Londonban is.
Az angol szakmai befektető és a menedzsment tulajdonában lévő Varga Stúdiónál azonban már más a szemlélet. Erkel András, a Varga Holdings vezérigazgatója állítja: velük szemben a szakma nagy öregjei mind a mai napig a rendszerváltás előtti beidegződések alapján próbálnak boldogulni. Korábban nem számított a költségvetés pontos betartása, a határidőket lazán értelmezték az alkotók, bevételi érdekeltség pedig nem volt, nem is beszélve a másodlagos hasznosításról, azaz a merchandisingról (könyvek, internetes megjelenés, poszterek, pólók, figurák, bögrék). Ezzel ellentétes szemlélete miatt, szakmai körökben “utálták a Varga Stúdiót”, hiszen náluk nem engedték meg a lazaságot, s előfordult, az is, hogy ötször dobtak vissza egy munkát, mert nem a megfelelő minőségben készült el, vagy levonták az alkotó fizetéséből, ha hibáinak következménye volt.
A rajzfilmgyártás mindemellett nem könnyű feladat a menedzserek számára. “E tevékenység során két teljesen eltérő világ találkozik” – véli Temple Réka, a Loonland Animations vezetője. Amíg az alkotóművészeknek az elmélyült, sok időt igénylő és gyönyörű minőségi munka az érdekük, addig a cégvezetőknek be kell tartatniuk a határidőket, s el kell magyarázni a kollégáknak a bevétel és a nyereség fontosságát, miközben ezek a fogalmak a kreatív művészek fülének többnyire idegenül csengenek.
AZ ELADHATÓSÁG SZEMPONTJA. Erkel András szerint igaz ugyan, hogy Magyarországon nagy kultúrája volt a rajzfilmkészítésnek, de üzleti szempontból ezek a produkciók csak addig lehettek sikeresek, amíg a nyugati alkotások közül csak egyet-egyet engedtek be az országba. “Tudomásul kellene vennie a szakmának, hogy nagy költségvetésű filmeket ma már csak akkor lehet készíteni, ha azokat el is lehet adni” – mondja Erkel. A néhány százfős közönségnek szóló művészi alkotásoknak sem alkonyul be ezzel, mert külföldi munkákkal meg lehet teremteni az anyagi alapot arra, hogy megvalósuljanak egy-egy alkotó elképzelései. (A művészi rövidfilmek készítését maga a Varga Stúdió is támogatja.)
Funny Film Kft. Ügyvezető:
Hernádi Tibor.
Gazdálkodás: A cég nem adott adatokat.
Történet: A kecskeméti műhelyhez hasonlóan, a Pannónia pécsi műterméből alakult a Funny Film is, amelynek vezetője Hernádi Tibor maga is a Pannónia Filmnél dolgozott rendezőként. A pécsi stúdió most az ő, illetve kollégái tulajdonában van, s bár kockázatitőke-befektetővel már ő is tárgyalt, egyelőre nem született megegyezés tőkebevonásról.
Munkák, tervek: A 32 fővel dolgozó stúdió talán legismertebb munkája a Red Bull energiaital kissé provokatív reklámfilmje. Emellett a Funny egy német stúdiónak készít forgatókönyvet, a Loonland alvállalkozójaként is rajzolnak, s Tommy Ungerer mesekönyvéből pedig rajzfilmet készítenek. Hernádi Tibor állítja: nem igaz, hogy kiveszőben van a rajzfilmes kultúra, véleménye szerint rengeteg fiatal tehetség van a szakmában, s emellett a stúdiók piaca is tisztul, mára többé-kevésbé kialakult, melyik cégnek mi a specialitása, miben képes a legjobbat nyújtani.
A szakmában igen elterjedt azon vélekedést, miszerint aki külföldi befektetőt von be a cégébe, az eladja a lelkét, rabszolgája lesz megrendelőinek, s csupán egysíkú és unalmas munkákat kénytelen csinálni, Erkel András határozottan cáfolja. Persze amennyiben valaki fizet egy munkáért, az beleszólást is kér a filmbe. Például a Don Quijote című munka forgatókönyvén, de még a figurák tervén is változtatott az egyik megrendelő, a BBC. Ehhez kapcsolódva Temple Réka is határozottan elutasítja azt a vélekedést, miszerint a Loonland csupán egy külföldi bérmunkastúdió. Ezzel szemben saját jogosítvánnyal rendelkeznek produkcióik jogainak megvételére, legyártására, szinkronizálására, forgalmazására, és minden másodlagos jog (merchandising, zene, dialóg és hasonlók) értékesítésére. Elmondása szerint az anyacég legfontosabb láncszeme a magyarországi csapat, hiszen nem csupán arról van szó, hogy tőlük indulnak ki az ötletek, de az egész gyártási folyamatot innen vezénylik le. Igaz, az adminisztrációs központjuk Münchenben van, és a magyar műtermen kívül Szöulban, Londonban, Párizsban és az Egyesült Államokban is vannak stúdióik.
Új szelek fújnak eközben a régi szemlélettel működő Kecskemét Filmnél is. A meghitt, ősfákkal körülvett, üdülőkomplexumra hasonlító épületegyüttesen belül azonban mégis mintha megállt volna az idő, a hetvenes-nyolcvanas évek légköre, berendezései és bútorai fogadják a látogatót. A modern berendezés hiányának okát nem nehéz kitalálni. Mikulás Ferenc, a cég ügyvezető igazgatója arról beszél, hogy a fennállásának 30. évfordulóját ünneplő rajzfilmstúdió válaszút előtt áll. Vagy továbbra is megelégszik a puszta felszínen maradással, s színvonalas alkotógárdájával a jövőben is külföldi bérmunkában dolgozik, vagy pedig komoly tőkebevonással, ám – az ügyvezető szerint – függetlenségének feladásával új útra lép. Mikulás Ferenc szavai szerint a kialakult tőkehiányos helyzeten változtathat, hogy pár hónapja már tárgyalásokat folytatnak egy amerikai befektetővel, aki hajlandónak mutatkozik a cégbe invesztálni. A kockázatitőke-alappal folytatott, előrehaladott szakaszban lévő egyeztetések függvényében a befektető 100 millió forintos nagyságrendű friss tőkét juttatna a kecskeméti cégnek, kisebbségi részesedés fejében. Nagy szükség lenne erre például a műszaki fejlesztésekhez, annak ellenére, hogy mára a Kecskemét Film is jórészt átállt a számítógépes munkára.
Exist Stúdió Kft. Ügyvezető:
Morvay Gábor.
Gazdálkodás: Az idén a tavalyi 110 millió forintos bevételt szeretnék 40 millióval megfejelni, a nullszaldóból pedig 7,5 milliós nyereséget “varázsolni”.
Történet: Az Exist Stúdió vezetőjének karrierje szintén a Pannónia Filmstúdióhoz köthető, ahol 20 éven át volt gyártásvezető. Nevéhez fűződik a nagy sikerű Macskafogó rajzfilm, s a Pumukli sorozat levezénylése is. A stúdióban ma 60-an dolgoznak, s a hat éve működő cég az idén már 7,5 millió forint körüli nyereséget is tervez, amelyet egyedi és kísérleti filmek rendezésébe forgatnának vissza.
Munkák, tervek: Korábban ők készítették a nyár elején mozikba került Kirikou, a boszorkány című film egy részét és a Famous Fred című, Oscar-díjra is jelölt alkotást. Fő munkájuk jelenleg a Nepp-Ternovszki páros Macskamesék című filmje, valamint a német megrendelésre készülő Kis jegesmedve című, Hans de Beer könyvéből készülő rajzfilmsorozat. Tervezik emellett Csipike az óriástörpe (Tenkei Péter), a Karácsonyi meglepetés (Eszes Hajnal) és Lázár Ervin írásából készült Kisfiú és az oroszlánok (Kis Andrea) című rajzfilmeket. A cég reklámfilmekhez is készít animációkat, legutóbb a Cerbona és a Chio Chips filmjeit kivitelezték. Az alkotócsapat emellett könyvek illusztrációját is vállalja, az Alexandra Kiadónak már több mesekönyvét a stúdió munkatársai rajzolták.
TÉVÉS TARTOZÁSOK. Egyelőre viszont komoly problémát okoz, hogy a Magyar Televízió (MTV) mintegy 45 millió forinttal tartozik a stúdiónak. Az MTV-vel a Magyar népmesék rajzfilmsorozat tizenhárom újabb epizódból álló, hatodik csomagjának kooprodukciós legyártására szerződtek három évvel ezelőtt. A munkát elkezdték, s bár utóbb a televízió jelezte, hogy fizetési nehézségei lesznek, addigra a filmek felerészben már elkészültek. A cégnél, az ügyvezető elmondása szerint, a nyereség az idén is szerény marad, néhány millió forint körüli lesz. A profitot folyamatosan visszaforgatják a vállalkozásba, ám az nem elég a stúdió jövőjének biztosításához.
Elvben lehetőség lenne például a reklámok felé elmozdulni, Mikulás Ferenc szerint azonban a nemzetközi vállalatok a saját, külföldön készített filmjeikkel érkeznek, s ha esetleg mégis akadna megrendelés, arra az ügynökségeknek már megvannak a kialakult csatornáik. Az elmúlt évtizedekben több mint 250 filmet készítő, félszáz rangos díjat besöprő vállalkozás vezetője ezért most elsősorban a kvalitást igénylő külföldi munkák felé szeretne nyitni, s igazi álma az, hogy újra teljes mértékben saját készítésű sorozatokkal, esetleg egy egész estés nagyjátékfilmmel jelentkezhes-senek.
“A világ egyik legszínvonalasabb rajzfilmes kultúrája nagyon régóta leszálló ágban van” – véli Jankovics Marcell. Szerinte a negatív tendenciák már a nyolcvanas évek közepén elkezdődtek, s akkor távoztak többen külföldre. Köztük volt Rófusz Ferenc is, aki 1981-ben Oscar-díjat kapott a Légy című animációs filmjéért, ám nagyobb lélegzetű filmjének tervét itthon nem támogatták (Rófusz Ferenccel interjúnkat lásd a 46. oldalon). A Pannónia jelenlegi vezetője később maga is elvállalt egy munkát a hollywoodi Disney Stúdiónak. Elmondása szerint három hónap alatt ott annyit keresett, mint amennyit idehaza öt év alatt. Összehasonlításként a rendező elmondta, hogy amíg egy egész estés Walt Disney rajzfilm költségvetése 100 millió dollár, addig idehaza ennek csupán századrésze jut egy-egy hasonló kaliberű alkotásra.
Kecskemét Film Kft. Ügyvezető:
Mikulás Ferenc.
Gazdálkodás: A tavaly 226 milliós bevétel után az idei terv 253 millió forint. A nyereség – a 2000. évi nullszaldót követően – 5 millió forint körül lehet.
Történet: A Pannónia Filmstúdió 30 évvel ezelőtt alapított kecskeméti műterméből önállósult stúdió, amelyben egyebek mellett a Vízipók, csodapók, a Magyar népmesék sorozat, vagy a Leo és Fred című rajzfilmek készültek. A stúdiót 1997-ben, kevesebb mint 20 millió forint értékű kárpótlási jegy ellenében a dolgozók és a menedzsment vásárolta meg. Az állandó létszám 50-60 fő, de nagyobb munkák idején 100-200 fő szellemi szabadfoglalkozású munkatársat szerződtetnek.
Munkák, tervek: A Magyar népmesék újabb sorozatának készítése a Magyar Televízió pénzhiánya miatt félbemaradt, ám emellett jelenleg fél tucat különböző anyagon dolgozik a cég. A legfrissebb munkájuk az Utazás a Föld középpontja felé című Verne-regény közel egyórás rajzfilmváltozata, s ugyancsak francia megrendelésre készítik a Temetői mesék című négyrészes sorozatot, valamint a Corto Maltese című rajzfilmeket. Emellett két német megrendelésen, valamint egyetlen magyar munkán, a Székesfehérvári Szent István Bazilika történetének megörökítésén dolgoznak jelenleg.
Jankovics optimista, ő egy új rajzfilmes generáció megjelenésével kalkulál, ezzel szemben a földhözragadtabb szakemberek szerint a hazai rajzfilmgyártás a “helyére kerül”, s a korábbi rajzfilm-nagyhatalmi státus után az ország méretének megfelelő mennyiségű film kerül csupán piacra a következő években. Az is igaz ugyanakkor, hogy a minőségi rajzfilmgyártás az egész világon válságban van, hiszen ma már szinte kizárólag piaci alapon lehet filmet készíteni. Jankovics szerint azonban sikerre csupán az amerikai zsargonban a “Saturday morning crap” néven illetett (magyarul: szombat délelőtti vacak) tömegtermékek számíthatnak. A hetvenes években a Ludas Matyit 2,5 millióan nézték meg a mozikban, a nyolcvanas években hatalmas sikert hozó Macskafogóra pedig összesen 600-700 ezren voltak kíváncsiak a vetítőtermekben, s a videó- és képregény-változatok még évekkel később is szép summát hoztak. A most készülő Ének a Csodaszarvasról című film esetén már 400-500 ezer látogatóval is “beérné” a rendező.
A Varga Stúdió vezetője nem hiszi, hogy a rajzfilmgyártásnak bealkonyult volna. Álláspontja szerint éppen ellenkezőleg, óriási boom tapasztalható a világpiacon. A tévécsatornák száma az elmúlt években megsokszorozódott, így rendkívül megnőtt a megtöltendő adásidő, igaz, a reklámbevételek most több tévétársaság közt oszlanak meg. Óriási üzlet van a speciális filmeffektusok szegmensében is, ma már az európai akciófilmeket sem lehet eladni ezek nélkül. Hasonlóan nagy lehetőségek mutatkoznak a tévéreklámok és más számítógépes animációk területén is. Erkel András szerint a hazai szakma jövője ma mégis meglehetősen homályos. Miközben a játékfilmek vidékén már akadnak ígéretes tehetségek, addig a régiek mellett mind a mai napig alig nőttek fel ígéretes animátorok, rajzfilmrendezők. A főiskolai képzés problémái mellett az is gond, hogy a legtöbb animációs szakon végző a jobban fizető designeri, illetve grafikusi pályára lép, vagy reklámügynökséghez szegődik, ahol viszonylag kevés munkával nagy pénzt lehet keresni.
Varga Stúdió Vezérigazgató:
Erkel András.
Kreatív ügyvezető: Varga Csaba.
Gazdálkodás: Tavaly 554,4 millió forintos bevételt értek el, 1,4 milliós nyereség mellett. Ami az idei terveket illeti, a cég nemzetközi szinten 35 százalék körüli árbevétel-bővüléssel számol (a 2000-es számok csak a hazai stúdióra vonatkoznak), a nyereségterv nem ismert.
Történet: A Pannónia Filmstúdióból már a nyolcvanas évek második felében kivált Varga Csaba üzlettársával, Erkel Andrással alapította meg a legnagyobb hazai műhellyé vált céget. Egy óbudai gyárépületben kialakított, ám színvonalasan és fiatalosan felújított telephelyen 300 fő dolgozik. Az üzleti szemlélettel megvalósított vállalkozás vezérigazgatója, Erkel András sikerük egyik fő titkát éppen abban látja, hogy a kezdetekben a kis magánstúdiót a szakma megpróbálta ellehetetleníteni, egyik színvonalas alkotójuk sem kapott az akkori egyetlen televíziónál szerződést filmjére. “Egyetlen esélyünk volt a talpon maradásra: nyugaton kellett megpróbálni munkát találni” – meséli Erkel. Külső segítséggel ezért két hónapos amerikai útra ment a művész és az üzletember. Sorra látogatták a legnevesebb rajzfilmstúdiókat, ahol elleshették, hogyan is működik egy animációkkal foglalkozó modern cég. A csoport az elmúlt években nagy átszervezéseken ment keresztül, amiben fő szerepe volt az angol Jan Sawkinsnak, aki nemcsak friss tőkét hozott a vállalathoz, de mint csoport ügyvezető igazgató – Erkel Andrással együtt – felügyeli és irányítja a cég üzleti oldalát.
Munkák, tervek: A tapasztalatok és a kiépített kapcsolatok révén Vargáék már a rendszerváltás idején az amerikai piacra dolgoztak, megrendelőik közt ott volt a Disney, a 20th Century Fox, vagy a Music Television is – miközben a nyugat-európai nagy stúdiók is csupán fél évtizede fedezték fel a tengerentúli lehetőségeket. Jelenleg dolgoznak a Mr. Bean, a Lisa és a Living Large with Lili című munkákon, terveik között pedig egyebek közt a Kebelbarátok című alkotás szerepel.
TÁVOL-KELETI KONKURENSEK. Morvay Gábor, az Exist Stúdió vezetője mégis optimista. Munkájuk akad elég, bár a világban nagyon komoly konkurenciát támasztanak a távol-keleti gyártók, amelyek a magyar áraknál jóval olcsóbban dolgoznak, igaz, jobbára gyenge minőségű, jellemzően “műsoridőt kitöltő” termékeket készítenek. Erkel Andráshoz hasonlóan Morvay is azt vallja, hogy a külföldi munkákon képződő nyereségből van lehetőség egyedi filmeket készíteni. Ők maguk is – a keletkező szerény profitból – rengeteg tesztanyagot készítettek nagyobb filmek, vagy sorozatok ötletét bemutatandó. Az amerikai óriásokkal – például a Disney-vel – persze lehetetlen felvenni a versenyt, a külpiacokon e cégek szinte monopolhelyzetben vannak. Akad olyan is, hogy egyes moziláncok kizárólag ezek rajzfilmjeit tűzhetik műsorra, miközben a magyar felvevőpiac nagyon apró ahhoz, hogy nagy mennyiségű minőségi alkotást nyereséggel el lehessen készíteni.
A külföldi tőke bevonásával szemben lényegében egyetlen alternatíva, az állami támogatások megszerzése tarthatja életben a stúdiókat. A támogatásokról szólva Jankovics azt mondja, hogy amíg a hetvenes években a Pannónia Stúdió – mai értéken számolva – 500 millió forintnyi támogatást kapott és egy 800 millió forint értékű szerződésük volt a televízióval, addig tavaly az Országos Rádió és Televízió Testülettől 15 millió, a Mozgókép Alapítványtól pedig 20-25 millió forint támogatás folyt be hozzájuk. Igaz, a millenniumi filmpályázaton – három évre elosztva – 220 millió forintot nyertek el a csodaszarvas rajzfilmre. A Nemzeti Kulturális Alapprogramhoz ugyanakkor nem pályázik a rendező, mert erkölcsileg aggályosnak tartaná a dolgot.
