A könyvében a többi között azt boncolgatja, hogy miért lépnek félre a rendes emberek. Kikre gondol egészen pontosan?
Rendes ember az én értelmezésem szerint az a férfi vagy nő, aki alapvetően hisz a házasság és az együttélés intézményében, abban, hogy el tud köteleződni valaki felé hosszú távon. Majd eltelik sok-sok év, és szépen lassan valami eltűnik a párkapcsolatából, lehet, hogy csupán alábbhagyott a szenvedély, de az is lehet, hogy már nem tudnak igazi lelki támaszai lenni egymásnak. Én a másik oldalt tapasztaltam meg, sosem tudtam magamról elképzelni, hogy belemásszak egy család életébe.
Ez az élmény motiválta a könyv megírására?
Részben igen. Szerelmi háromszögben lenni hatalmas krízis, és nekem akkoriban nagy szükségem lett volna szakszerű segítségre, mert úgy éreztem, rettenetesen leterhelem a barátaimat a vívódásommal. Általános pszichológushoz nem akartam menni, olyan segítőt kerestem volna, aki speciálisan ehhez a témához ért, de ilyet nem találtam. Eleinte ez a hiány táplálta a szerelmi háromszögekről szóló blogomat, ahol kiírtam magamból a fájdalmamat, egyrészt így könnyítettem a lelkemen, másrészt tudtam, hogy ez másoknak is segítség lehet a szenvedéseik közepette. Ezután következtek a konzultációk, ahol egyre több érintett keresett fel. Érdekes, hogy a könyvem kapcsán sok olvasótól azt a visszajelzést kapom, hogy ők nem is tudták, hogy ebben a helyzetben segítséget lehet kérni szakembertől.
Az elmélete, amit a könyvében is kifejt, hogy a szenvedélybetegségek íve és a szerelmi háromszög több ponton rímel egymásra. Hogyan jutott erre a következtetésre?
Húsz évig foglalkoztam civil szervezeteknél, drogambulancián függőkkel, majd öt éve tapasztalati segítőként eleinte szenvedélybeteg hozzátartozóknak, később pedig szerelmi háromszögben rekedteknek, leginkább hűtlen férfiaknak tartok életvezetési tanácsadást. Egyfelől a saját önvizsgálatomnak köszönhetően, másfelől a klienseimmel való beszélgetések alapján szépen lassan összeállt bennem a kép, hogy a hűtlen emberek viselkedése nagyon hasonlít a szenvedélybetegekéhez, a környezet magatartása pedig ahhoz, amin a szenvedélybeteg hozzátartozók keresztülmennek.
Mi jelentősége van ennek a párhuzamnak?
A páciensek általában úgy fogalmaznak, hogy ők sok mindent megtanultak már önmagukról, jártak korábban más segítőnél is, de ebből az aspektusból, a függőség felől nézve, még soha nem gondolták végig a helyzetüket. Az én módszerem nagyon sokat segít nekik abban, hogy átlássák a káoszt. Semmi ördöngösség, egyszerűen csak jobban meg tudod érteni, hogy mi történik veled, ha van hozzá egy keretrendszer, és ezen a szemüvegen keresztül meg tudod vizsgálni, hogy éppen a folyamat melyik szakaszában vagy.
Ennyi év tapasztalata alapján mit lát, milyen okok vezetnek leggyakrabban hűtlenséghez?
Rengeteg okot fel lehetne sorolni, amik jellemzően nem is önmagukban állnak, hanem oda-vissza viszonyban vannak egymással. Mégis, ha ki kell emelnem néhányat, akkor az egyik a szexhiány. Nem egy olyan hosszú párkapcsolatról, házasságról tudok, ahol évek óta nincs testiség. Ha beszélnek róla, ha nem, ez nagyon megviseli mindkét felet. Aztán ott van az érzelmi eltávolodás, amikor a pár a napi logisztikán kívül alig beszélget a másikkal, gyakran találkozom ezzel a fiatalon köttetett házasságokban, ahol húsz év alatt más irányba fejlődtek a felek. A harmadik fő ok pedig a szeretetnyelvek közötti markáns különbség, nem jól szeretjük a társunkat, mi pedig úgy érezzük, hogy nem vagyunk eléggé szeretve.
A szerelmi háromszögek kapcsán adódik a kérdés, amit a könyvében is hosszasan fejteget: monogám-e az ember? Lehet-e kicsapongások nélkül leélni valakivel 40-50-60 évet?
Többféle elmélet létezik, így többféle válasz adható erre a kérdésre.
Való igaz, és ezt sokszor hangsúlyozzák, hogy az ember leginkább erkölcsi tartása miatt különbözik az állatoktól. Ugyanakkor nagyot fordult a világ velünk, a század elejére jellemző jóval lelassultabb közegben talán könnyebb volt hűségesnek maradni, de ma minden azt sugallja, hogy cseréld, váltsd le, ne javítsd meg, mert könnyen hozzájuthatsz az újhoz. És valóban, baromi egyszerű manapság új partnert találni, csak benyomod a telefonodat és kész. Meggyőződésem, hogy a monogámiát újra kell értelmezni.
Újraértelmezni?
Érdemes elgondolkozni azon, hogy kinek hol húzódnak a határvonalai. Ahogy mondtam is, hozzám olyan emberek jönnek – hiszen ők azok, akiket zavar ez a helyzet –, akik soha nem feltételezték volna magukról, hogy képesek kettős életet élni, hónapokig hazudni annak, akit szeretnek, mégis belesodródtak egy viszonyba. Szóval én azt tapasztalom, hogy bármilyen erős kezdetben a szerelem és a vágy az életre szóló elköteleződésre, kivédhetetlen, hogy idővel belépjen a képbe egy harmadik, aki megtetszik vagy megérint. Fárasztó szemben úszni az árral, ezért szerintem érdemes kitágítani a határokat, és őszintén, nyíltan felvállalni, hogy nem vagyunk fából. Majdnem a poliamori felé közelíteni, hiszen a szerelmi háromszögben a legrosszabb, hogy hazugságokba kerget és hierarchizál.
Monogámia extrákkal?
Mondjuk. Eldöntöm, hogy veled akarom leélni az életemet, de ettől még néha szeretnék mással is randevúzni, talán időnként ágyba bújni, sőt, lehet, hogy kis időre beleszeretek egy másik emberbe. Ellenben fogadom, hogyha ez megtörténne, akkor sem akarlak elhagyni, mert számomra fontos, ami köztünk van.
Szóval az én értelmezésem szerint a monogámiát úgy lehet megújítani, hogy ezt megtartjuk, de bizonyos szabályok és feltételek mellett engedélyezzük egymásnak a kitekintést.
Elég kényelmes megoldás. Megvalósítható ez az önző természetű szerelemben?
Nem leszel szerelmes tizenöt éven keresztül, vagyis nem úgy. Éghetsz a szenvedélytől két-három évig, de előbb vagy utóbb elmúlik, ezt tudományosan is igazolták. Hazugság elhitetni a másikkal és magunkkal, hogy a világon nincs másik ember, aki megérintene minket. Csak a gyerek féltékenykedik, egy érett, megfelelő önértékeléssel bíró személyiség belátó. Talán különös, de általában akik elköteleződnek egy ilyenfajta nyitottság felé, azok sokkal ritkábban hagyják el egymást. Ehhez nagyon erős szövetség kell.
Létezik valódi megbocsátás megcsalás után?
Bármit meg lehet bocsátani, ha úgy döntesz. Viszont egy dolgot meg kell jegyezni: a megbocsátás egy döntés, de amíg eljutsz oda, az egy folyamat. Nem fog egyik pillanatról a másikra menni, mert ami sérült, azt újra kell építeni. A megcsaltnak ilyenkor el kell gyászolnia azt, amit addig a pontig magáról és a partneréről gondolt, a türelem lehet a jóvátétele a hazugságnak. A klienseim mindenáron el akarják felejteni a történteket, de ez tévút. Nem kell elfelejteni, csak el kell engedni a büntetést és az igazságszolgáltatást.
