Közélet

Ilyenek lehettek volna a nemzeti dohányboltok, ha nem a lopás lett volna a fő cél

Dévai László
Dévai László

ÚJSÁGÍRÓ. 2017. 07. 20. 17:57

Korábban a témában:

Emlékszik még, hogy mennyire fel volt háborodva azon, hogy már nem lehet cigit kapni a

  • sarki boltban?
  • a plázában?
  • a benzinkúton?

Az emberek eleinte nagyon dühösek voltak a kormány döntése miatt, amelyet a hivatalos indoklás szerint a fiatalkorúak védelmében, a dohányzás visszaszorítása érdekében hoztak. Az új szabályozás 2013. július 1-jén lépett életbe, ekkortól kizárólag nemzeti trafikokban lehetett dohányterméket vásárolni. Az állam egy tollvonással vonta az uralma alá a teljes piacot, de az átállás nem volt zökkenőmentes.

Sok helyen akadozott az ellátás, voltak olyan falvak, ahol hetekig nem lehetett cigit kapni, mert senki nem jelentkezett a koncesszióért.

Pedig az állam a centralizációért cserébe azt ígérte a dohányosoknak, hogy a trafikokban nagyobb, speciálisabb lesz a választék, mint a mezei boltokban. A kezdeti nehézségek után sem csillapodtak a kedélyek, nagyban köszönhető volt ez annak, hogy egymást érték a koncessziókkal kapcsolatos balhék.

Amit eleinte csak sejteni lehetett, az később igazolódott: a kormány elsősorban nem a fiatalkorúak védelmében hozta meg a trafiktörvényt, hanem azért, hogy szétoszthasson egy teljes piacot a sajátjai között.

Budapest, 2013. július 1.
Egy vevõ cigarettázik egy XXII. kerületi nemzeti dohánybolt elõtt 2013. július 1-jén.
MTI Fotó: Bruzák Noémi
Budapest, 2013. július 1. MTI Fotó: Bruzák Noémi

A csúcspontot talán akkor érte el a trafikbotrány, amikor az egykori fideszes szekszárdi képviselő, ma már LMP-s társelnök, Hadházy Ákos nyilvánosságra hozott egy hangfelvételt, amelyből kiderült a koncessziók kiosztásának módszertana.

Trafikbotrány: Fideszre vall a fideszes
Valóban a kormánypárt helyi politikusai osztották el a dohányboltok üzemeltetési jogát – derül ki a hvg.hu írásából.

A civilben állatorvosként dolgozó politikus így emlékszik vissza a bizalmas tanácskozásra:

A frakciótagok voltak jelen, és a végén a polgármester, a választókerületi elnök szólt, hogy itt van a jelöltek listája. Kérte: nézzük meg, ki az, akit ismerünk, és ki az, aki megfelelő jelölt lehet (arra, hogy koncesszióhoz jusson – a szerk)

A politikus saját bevallása szerint ő maga is kénytelen volt kiállni egy idős házaspár mellett, nehogy kárt szenvedjenek azért, mert nekik nincsenek embereik a helyi fideszben. Hadházy aztán így folytatta:

Gyakorlatilag végigmentünk ezen a listán, megnéztük, ki ismeri a neveket, arról pedig, akit ismertünk, elmondtuk a véleményünket.

A botrány után a képviselő kilépett a Fideszből, majd közel került az LMP-hez, ahol végül elég magasra jutott, Schiffer András távozása után Szél Bernadett mellett ő lett a párt másik társelnöke.

A kezdeti botrányok után az emberek elfogadták a helyzetet, a barna logós nemzeti dohányboltok pedig szépen lassan beilleszkedtek a magyar hétköznapokba, mintha mindig is ott lettek volna. Ma már gyakorlatilag nincs olyan falu, ahol ne lenne legalább egy trafikká átalakított, mindentől elkülönített sarok.

24.hu / Neményi Márton

Még ha elsőre annak hangzik is, nem ördögtől való ötlet a centralizáció

A kormány remekül építette fel azt az érvrendszert, amellyel takarózva aztán gyakorlatilag ellenállás nélkül bekebelezhették a dohánypiacot. Az érveikkel, amelyek szerint szeretnék visszaszorítani a dohányzást és megvédeni a fiatalok egészégét, még az aktív dohányosok is egyet tudtak érteni. Ráadásul azt ígérték, hogy a nemzeti dohányboltok jóval nagyobb választékkal, speciálisabb termékpalettával dolgoznak majd, mint azok az egyszerű helyek, amelyek eddig cigarettát árultak.

Több mint 4 év tapasztalata után a választékot illetően azt mondhatjuk, hogy a dohányboltok igencsak rapszodikusan teljesítenek.

A termékek szinte utcáról utcára eltérhetnek, és most csak nagyobb városokról beszélünk. Vannak falvak, ahol bár lehet kapni cigit, de semmivel nem többet vagy jobbat mint a nagy váltás előtt. Persze vissza lehet kérdezni, hogy ugyan mi szüksége lehet egy kis borsodi falunak szivarra, vagy drága pipadohányra, de a válasz erre a kérdésre ugyanaz, mint hogy mi szüksége van egy borsodi kis falunak dohányszakboltra.

Ezek ellenére nem mondhatjuk azt, hogy a koncepció ne lenne működőképes, vagy hogy csak lopásra lenne alkalmas. Remek példa erre a Svédországban évtizedek óta remekül működő nemzeti italboltrendszer, a Systembolaget.

A skandináv országokban komoly gondot jelent az alkoholizmus, ezért az államok megpróbálták rendszerszinten kezelni a problémát. A legszigorúbb szabályozás egyértelműen Norvégiában van, de az európainál jóval kötöttebb rendszer működik Svédországban is. A svéd szabályozás szerint a 3,5%-os alkoholtartalom fölötti italokat csak az úgynevezett Systembolagetek árulhatják, amelyeket nagyjából úgy kell elképzelni, mint itthon a nemzeti dohányboltokat, csak italokkal.

A két rendszer között sok a hasonlóság, de még több a különbség.

A Systembolageteknek is egységes arculata van, akárcsak a dohányboltoknak, leszámítva a nyomasztó füstüveget és a gusztustalan színeket. Mutatom, hogy néz ki belülről egy malmői italbolt:

Systembolaget Hansa

Az üzletek szigorúan tartják az állami előírásokat, a kinézetet és a választékot illetően is. Nem lehet például akciókat hirdetni, de még csak leárazást sem lehet tartani. Az italok típus, azon belül országok szerint vannak elrendezve, a termékpaletta pedig jóval több mint kielégítő. Lehet kapni például helyi, skandináv italokat, de kipróbálhatjuk akár a legjobb orosz vodkákat is.

A legjobb helyzet talán a sörök és borok terén van. Nekem például Malmöben sikerült belefutnom életem legjobb sörébe, az Omnipollo svéd sörmanufaktúra Fatamorganájába, ami legalább annyira finom, mint amennyire nehéz kiejteni a nevét.

Omnipollo Fatamorgana Fotó: Dévai László

A Systembolagetek választékát remekül jelzi, hogy ehhez hasonló sört Budapesten nagyjából kettő, esetleg három helyen lehet kapni, míg Svédországban, még a magyar fővárosnál jóval kisebb városokban is szinte minden második sarkon áll egy zöld színben pompázó italbolt, tele hasonlóan remek sörökkel.

Persze kint sincs felsőerjesztésű komlóból a kerítés, mivel a Systembolagetek nem jutnak el minden faluba, a fent sorolt jellemzők miatt erre esélyük sem lenne.

Hiszen, hogy visszatérjünk a borsodi kis faluba, a füstüveg mögött fuldokló dohányboltba, mi szüksége lenne egy üveg 50 koronás (nagyjából 1500 Ft) belga száraz stoutra egy öreg tjörni halásznak?

A Systembolagetek nem találnak, de ami fontosabb, nem is keresnek módot arra, hogy minél több emberhez eljussanak, a svéd kormány ugyanis tényleg nem tartott más szempontot szem előtt, mint a minőséget és az állampolgárok egészségét.

vissza a címlapra

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.