Negyedórás interjút adott az RTL-nek Lehel László, az Ökumenikus Segélyszervezet felfüggesztett elnök-igazgatója, akinek ügynökmúltjáról a Magyar Nemzet írt. Lehel beismerte, hogy evangélikus lelkészként együttműködött az állambiztonsággal, a III/III főcsoportfőnökség szervezte be az 1980-as években.
Most azt mondta: nehéz és fájdalmas időszakról van szó, aminek az összes terhét vállalta azzal, hogy nyilvánosság elé állt. De fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy sokan kiálltak mellette, elsősorban a munkatársi közössége. „Egy 25 éves munkát nem lehet semmisnek tekinteni” – mondta. Kijelentette: megköveti azokat, akik csalódtak, mások viszont mellé álltak és azt mondták, nagyszerű, ami a segélyszervezetnél történt irányítása alatt.
Fontosnak nevezte, hogy az első napokban leült a munkatársaival és mindenkinek elmondta részletesen, mi történt. Utána bővítették ezt a kört. Azt mondta, kiálltak olyan helyeken is mellette, ahonnan nem számított rá, például egy nagy cég vezetője mondta neki, „büszke vagyok rá, hogy ismerhetlek, mert amit itt letettél, az nekem bőséggel elegendő”. Annak még nem látta jelét, hogy lenne olyan szponzor, aki miatta nem akarja támogatni a szervezetet.
Arra a kérdésre, hogy Lévai Anikó, Orbán Viktor felesége, a segélyszervezet jószolgálati nagykövete tudott-e ügynökmúltjáról, Lehel azt mondta: azután megtudhatta, hogy nyilatkozott róla, ezért is vállalta a nyilvánosságot. Arról nem akart részleteket elárulni, hogy hogyan szervezték be, és lelkészként hogyan élte meg, hogy az állambiztonságnak dolgozik, mondván, az evangélikus Kötőszó blognak adott interjúban ezt már megválaszolta.
Lehel szerint az ügyet az evangélikus egyház tényfeltáró bizottságának kell tisztázni, a nagy nyilvánosság előtt nem akar többet mondani. Azt is elmondta, hogy a segélyszervezet felügyelőbizottsága, amely a munkáltatói jogot gyakorolja felette, kiáll mellette. Ha úgy látja, hogy a bizalom töretlen, és újraformálódik iránta, akkor visszaveszi vezetői jogköreit. Hozzátette ugyanakkor, hogy a segélyszervezet éves közgyűlésén az alapítók is kifejezhetik felé akár bizalmukat, akár bizalmatlanságukat.
