A 21. század emberét rengeteg szexuális tartalmú vizuális inger éri nap mint nap: reklámok, sorozatok, filmek központi eleme a testiség, az interneten pedig mindösszesen egy Google keresés, majd egy kattintás választ el bárkit az ízlésének és érdeklődésének megfelelő szexuális tartalom kiválasztásában. A pornónézési szokásokról számtalan tanulmány született már, a tudomány vitatkozik is azon rendesen, mi az a határ, amely még egészséges stresszoldás, kikapcsolódás, és mikortól válik addikcióvá. Mi az a limit, amelyet átlépve egy pornófüggő már ugyanúgy vágyja a felnőtt-tartalmakat, mint ahogy egy dohányos a nikotint. Az sem eldöntött, van-e a pornófüggésnek és gyakori maszturbálásnak hosszú távú következménye a libidóra és a szexuális együttlétek hosszára.
Hívőként még nehezebb a témához nyúlni, legtöbben lelkifurdalást, szégyent éreznek ilyen irányú cselekedeteik után, hiszen a Biblia is vétekként tekint rá, sőt a katolikus egyház is gondoskodott efféle kiadványok megjelentetésével a bűntudat eléréséről. Létezik azonban egy honlap, amelyet azért hívott életre álnéven posztoló gazdája, mert szerinte számos keresztény van, akik pornó-, vagy egyéb szexuális függőségben szenvednek, és segíteni szeretne mindazoknak, akik ezzel a problémával küzdenek, mivel
Jó példa egy 25 éves egyetemista vallomása a blogon, amely mutatja, milyen vélemények, tévhitek és gátak jelentkezhetnek a témával kapcsolatban:
A szüleim elég furán állnak az önkielégítéshez, mert semmi kivetnivalót nem látnak benne, meg hogy ez az ember magánügye, nem tartozik a papokra, jó feszültséglevezetés, megismerem a testem működését stb. Keresztanyám szerint egyszer-kétszer belefér, csak ne túl sűrűn, mert akkor befordulóvá válok.
Saulus Pálnak – ahogyan a blogot író harminckét éves férfi nevezi magát – viszont nem a fentebbihez hasonló segítségkérők támogatása volt az eredeti célja: maga is pornófüggő volt, és szerette volna kiírni magából gondjait, azt remélve, akadnak olyanok, akik hasznos tanácsokkal láthatják el. Idővel azonban inkább olyanok kezdtek írni neki, akik hasonló cipőben járnak.
A férfi gyerekkora óta küzdött önkielégítési problémákkal. Baptista családba született, már az ő szüleit sem világosították fel, így azok később nem tudták, hogyan tálalják a kamaszodó fiúnak a témát.
Anyám és apám a kezembe adott egy kötetet, benne tanulságos írásokkal – és igen érzékletes képekkel. Szuper maszturbációs könyv volt, ám ők erről mit sem sejtettek.
Azt érezte, nem természetes a felnőttfilmek iránt érzett rajongása, de csak jóval később, huszonhárom éves korában döbbent rá, hogy pornófüggő. Addikciója ekkor már olyannyira elhatalmasodott felette, hogy ebben az időszakban pár órán belül többször is maszturbált a tizennyolc karikás filmekre.
Minden gondolatát a pornó töltötte ki, alig várta, hogy munkából hazaérjen és szexvideókat nézzen. Eleinte szoftosabb témájú, hagyományos férfi-nő felállású filmeket keresett, épp ezért ijedt meg, mikor az állatos pornók kezdték izgatni a fantáziáját. Az utolsó csepp a pohárban mégsem ez volt, hanem amikor párja rájött függőségére:
A feleségem nagyon összetört, amikor megtudta, hogy pornót nézek. Nálunk, keresztényeknél ez felér egy megcsalással.
A nej természetesen az ilyenkor klasszikus kérdést tette fel magának, vagyis mit csinál rosszul, hogy férje a pornófilmekhez menekül? Ennek ellenére kitartott mellette, s együtt javítottak a férfi függőségén: annak kérésére gyakoribbá váltak szexuális együttléteik, illetve rengeteget beszélgettek a problémáról. A pornóról való leszokás hosszú, több éves folyamat volt, megingásokkal, s ma csak nagy ritkán végez önkielégítést.
Küzdelméről részletesen ír a blogon, ahol azóta már ő osztogatja a tanácsokat, s a túltolt maszturbáció lélekre gyakorolt hatására hívja fel a figyelmet, sőt anonim kérdőív formájában egyszerre vizsgálódik arról is, milyen hatással van mások nemi életére a pornófüggőség.
A férfi meghallgat minden hozzáfordulót, de bevallása szerint leginkább a keresztényeknek tud segíteni. Az ateistáknak azt szokta javasolni, fokozatosan csökkentsék a pornófilm-nézés gyakoriságát, s keressenek helyette más elfoglaltságot, amit élveznek, például a sportot, ami remek stresszoldó. Viszont szerinte ez nem elégséges:
Ezidáig nem találkoztam olyan ateistával, akinek sikerült volna végleg leszoknia, hit nélkül ugyanis ez nem megy.
Ahogyan az a blogon olvasható beszámolókból is kiderül, a keresztény pornófüggők gyakran magukba zárkóznak problémájukkal, pontosabban csak istenüknek beszélnek róla, mert attól félnek, megértés helyett megvetéssel, becsmérléssel és elítéléssel szembesülnek.
A blog szerzője szerint a női pornófüggők helyzete különösen nehéz, hiszen a fiús szülők elnézik, ha a kamaszgyerek szexvideókra maszturbál – ez a serdülőkor velejárója, a lányokat viszont inkább prűdnek nevelik, ez pedig csak növeli szégyenérzetüket.
Kiemeli azonban, hogy egyáltalán nem tartja a szexet rossz dolognak, az önkielégítést, a pornót azonban mélyen elítéli:
Pál apostol szavaival élve: „Minden szabad nekem, de nem minden használ. Minden szabad nekem, de ne váljak semminek a rabjává.” A Szentírás azt is írja, gyümölcséről ismerszik meg a fa, azaz a példamutató cselekedetek pozitív következménnyel járnak. Nem így a pornónézés és a közben végzett maszturbáció. A pornófüggőségnek csak negatív hatásai vannak. Hiába okoztak pár perc élvezetet a felnőttfilmek, miután megnéztem, rosszabbul éreztem magam, mint előtte, mert mart a lelkifurdalás.
