Budapest, 2014. február 7.
Hadházy Ákos, a Lehet Más a Politika szekszárdi országgyûlési képviselõjelöltje felszólal a párt kampánynyitó rendezvényén Budapesten, a Millenárison 2014. február 7-én.
MTI Fotó: Soós Lajos
Közélet

Szembekerülni Orbánnal: mostantól mindenki 2018-ra koncentrál

Reiner Roland
Reiner Roland

politikai elemző. 2016. 07. 19. 13:48

A várakozásoknak megfelelően alakult az LMP hétvégi kongresszusa: a lemondott Schiffer András helyére – egyedüli indulóként – megválasztották Hadházy Ákost, illetve a párt megerősítette, hogy a következő választáson (is) egyedül kíván elindulni. Ezzel elvileg lezárult az ellenzéki pártok félidős helyzetértékelése és csapatátalakítása, mostantól mindenki a 2018-as választásokra koncentrál. Jól jelzi az ellenzék nehéz helyzetét, hogy mindhárom, parlamenti frakcióval is rendelkező ellenzéki párt képviselőcsoportjának élén más személy áll majd szeptembertől, mint tavasz végén.

  • Vona Gábor saját elhatározásból adta át ezt a pozíciót Volner Jánosnak,
  • Tóbiás József helyére pedig Molnár Gyula elnöki győzelmét követően került Tóth Bertalan.
  • Az LMP esetén még kérdéses, hogy ki kerül Schiffer András helyére – a frissen megválasztott Hadházy kizárta ezt a lehetőséget.

Érzi

Két dolog biztos: egyrészt az ellenzék is érzi, hogy valamit változtatni kell eddigi politikáján, másrészt pedig, hogy a politizálás terepét mindenki inkább a parlamenten kívül képzeli el – ezt vallja az MSZP új és a Jobbik régi-új elnöke is. Pedig annak ellenére, hogy a 2010 óta zajló Fidesz-KDNP kormányzás során az ellenzék lehetőségei a korábbiaknál valóban jóval szűkebbre voltak szabva – ebben persze fontos szerepe van annak, hogy közel öt évig kétharmados többsége volt a kormánynak – a parlament még mindig az egyik legfontosabb terepe a magyar politikának.

Egyrészt itt születnek a törvények: számos tiltakozás benyújtott törvényjavaslatokból nőtt ki vagy azok megszavazását követték. Másrészt ma már szinte nincs más terep, ahol egy ellenzéki politikus direkt politikai vitát folytathat a kormánypárt képviselőivel és akár magával a miniszterelnökkel is.

Az a politikai szereplő, aki képes lenne egy az egyben megmérkőzni magával Orbán Viktorral, komoly haszonra tehetne szert, és növelné pártja kormányzóképességének látszatát.

Beszéd

Schiffer Andrással az LMP nem csak a(z egyik) legismertebb politikusát vesztette el, de legrutinosabb parlamenti felszólalóját is – igaz, beszédidőben a 2014-es ciklusban Sallai Róbert Benedek már megelőzte Schiffert. Hadházy Ákos egyik legfontosabb feladata, hogy betöltse ezt az űrt, ráadásul ehhez egy fontos, de nehéz témája van: a korrupció. Ezzel a témával találták meg az ellenzéki pártok a leggyakrabban Orbán Viktort, ám nehéz lenne azt mondani, hogy ezek a felszólalások, azonnali kérdések célt értek volna.

Szél bernadett (Array)
Szél Bernadett (MTI fotó: Beliczay László)

A korrupció ugyanis nehéz téma: egyrészt a választó nehezen tudja követni a folyamatosan előkerülő újabb és újabb gyanús ügyeket, másrészt az elhangzó tízmilliárdos nagyságrendeket is nehéz befogadnia és értelmeznie, harmadrészt pedig alig látszik, hogy lenne következménye bárminek. Eközben persze egy ellenzéki párt ma nem teheti meg, hogy nem beszél a korrupcióról, hiszen egy, a média számára folyamatosan érdekes témáról van szó, amin keresztül ráadásul mindenki meg akarja magát különböztetni a kormánypárttól.

Kényszer

Hadházy Ákos megválasztása éppen ezért részben kényszer szülte opciónak tűnik: az LMP nem engedheti el a témát, hiszen egyfelől az egyik legkevésbé korruptnak és leginkább hitelesnek tartott pártról van szó, másrészt Hadházy lényegében LMP-s politizálása óta ezzel a témával foglalkozik, így látszólag van némi előnye a területen. Ezt az előnyt azonban csak akkor tudja saját maga és a pártja számára realizálni, ha a következő választásokig tartó másfél év során sikerül áttörést elérnie: akár egy olyan üggyel, amit másképp érzékel a választó, mint az eddigieket, akár azzal, ha egy vezető Fidesz-politikus ellen indulna eljárást.

Nincs sok

Tény ugyanakkor, hogy Hadházy személyében a párt egy országosan alapvetően ismert, a 2014-es választáson kifejezetten jól (az LMP indulói közül a harmadik legjobb egyéni eredményt elérő) szereplő politikusát emelte fel – ilyenből nem volt túl sok az LMP körül. Bár a kongresszus az önálló indulás mellett kötelezte el magát, a baloldali, liberális pártokkal szemben végletekig elzárkózó Schiffer András helyére lépő Hadházy Ákos magában hordozza a nyitás lehetőségét. Ő ugyanis 2014 októberében az önkormányzati választáson Szekszárdon úgy indult, hogy a baloldali, liberális pártok nem indítottak ellene jelöltet, és bár győzni nem tudott, szavazati aránya azt mutatta, hogy személye egyesítette az ellenzéki szavazókat.

Budapest, 2015. március 31.
Schiffer András, a Lehet Más a Politika  (LMP) társelnöke és parlamenti frakcióvezetője az Iszlám Állam elnevezésű terrorszervezet elleni nemzetközi fellépésben való részvételéről szóló javaslat vitája alatt az Országgyűlés plenáris ülésén 2015. március 31-én.
MTI Fotó: Koszticsák Szilárd
Schiffer András (MTI fotó: Koszticsák Szilárd)

Hadházy helyi ismertsége és egykori fideszes múltja miatt a kormánypárti szavazók megszólításának képessége ugyanakkor nem vetíthető országos szintre. Ha azonban rajta keresztül két témában, a már említett korrupcióval és a kongresszus utáni nyilatkozatban kiemelt választási rendszer igazságtalanságaival kapcsolatban az LMP és a többi párt közös platformra kerülne, az érdemi fordulatot jelenthetne.

Lehetmásság

Az LMP számára ugyanis nem tűnik más út, mint egy-két, már meglévő témában kisajátítani a vezető, kezdeményező szerepet: a hétvégi kongresszuson nem történt olyan fordulat, ami azt vetítené előre, hogy a párt döntően más politizálás felé mozdulna el, mint korábban.

Schiffer távozásával egy nagyon határozott, de eközben megosztó hang távozik – már amennyiben valóban hátrébb lép, hiszen a bejelentése óta nem csökkent közéleti aktivitása.

Az LMP 5 százalék körüli eredménye elsősorban ebben a politikai térben biztosított: a hitelességen és a „lehetmásság”-on keresztül. A teljes kívülálló szerepe viszont törékeny: egy még újabb szereplő könnyen elviheti a bejutáshoz szükséges szavazók egy részét, és a folyamatos nemet mondás politikájára is ráunhatnak a választók.

Ráadásul bármennyire szeretné magát kivonni az LMP az együttműködés diskurzusából, teljesen nem teheti meg: 2018 sok szempontból – akárcsak 2014 – a Fidesz elleni szavazásról is fog szólni, márpedig a választási rendszer miatt az egyéni választókerületekben ez a kérdés nem megkerülhető. Ezt a párt már legutóbb is érzékelhette: egyéni jelöltjeire nagyjából tíz százalékkal kevesebben szavaztak, mint a pártlistán, az LMP szimpatizánsai tehát maguktól is átszavaztak más jelöltre (tény ugyanakkor, hogy néhány esetben, például Schiffer vagy különösen Hadházy esetén megtörtént az is, hogy az egyéniben induló jelölt lett népszerűbb, mint az LMP-lista).

Örökség

Schiffer András távozásával az LMP helyzete nem lett könnyebb, ám egy új szereplő bevonása egyben lehetőség is arra, hogy a párt hatévnyi parlamenti jelenlét után újragondolja saját szerepét és irányát. A mindenkitől különböző, olykor öncélúnak tűnő „lehet más” üzenet a schifferi örökség legkarakteresebb és egyben legsúlyosabb darabja, ezt a Szél-Hadházy társelnökségnek ebben a formában nem biztos, hogy érdemes továbbvinnie, kérdés viszont, hogy a tagság mennyire ragaszkodik hozzá. A párt belső működését érintő kritikákból a kongresszus nem mutatott sokat, ám az LMP-t jellemző bázisdemokrata hagyományok a későbbiekben még felszínre hozhatnak eddig nem látott törésvonalakat a Schiffer utáni politizálás során.

A kiemelt képen Hadházy Ákos felszólal a párt kampánynyitó rendezvényén, Budapesten, a Millenárison 2014. február 7-én. MTI Fotó: Soós Lajos

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.