Közélet
Budapest, 2016. július 14.
Meghalt Esterházy Péter. A felvétel a 87. Ünnepi Könyvhéten készült a budapesti Vörösmarty téren 2016. június 11-én.
MTI Fotó: Balogh Zoltán

A nullával kevesebb – Esterházy Péter emlékére

Jászberényi Sándor
Jászberényi Sándor

újságíró, haditudósító, író. 2016. 07. 15. 14:31

Tegnap hoztam haza a gyereket vidékről. Több mint egy hetet voltunk lent. Megtanult végre puskával lőni és halat fogni. Jelenleg a Fishing & Hunting csatornát nézi a Nickelodeon helyett. A vonatúton hazafelé, Kelenföld után kaptam a hírt, hogy meghalt Esterházy Péter.

Szentül meg voltam győződve arról, hogy egyébként legyőzte a rákot. „Sokat fogyott és ez még jól is áll neki”, gondoltam. „Jót tesz a halállal való találkozás egy írónak.”

Nem vágott elsőre a földnek a hír, hogy meghalt. Estére persze már rosszabbul lettem, végül végigvirrasztottam az éjszakát. Utálkozva lapozgattam a Javított kiadást, a Tizenhét hattyúkat, a Harmonia cælestist. A változatokat meg sem vettem, nem voltak fent a polcon.

Most, amikor ezt írom, érzem úgy, hogy

meghalt az apám.

Azért írom ezt így, mert egy apa-fiú viszony olyan, mint amilyen az én viszonyom volt Esterházyval. Szerencsére az életben nem találkoztunk személyesen, így egyszer sem verekedtünk össze.

Amikor egyetemre mentem, már ő volt az irodalmi kánon, még most is ő. Ő a magyar író, akit piedesztálra lehet emelni. Ez szédítő, egy fiatal, pályakezdő prózaírónak, pláne, ha arról a környékről származik, ahol az Esterházy birtokok voltak. Akkor ugyanis nem tegezhet vissza.

Esterházy prózája, ha tetszik, ha nem, mindenkire nagy hatással volt. Ezért vannak olyanok is, akik fröcsögnek a halálhírén. Nem tudják elhallgatni megbántottságukat, hogy nem tudtak versenyezni vele abban, amit az irodalomban csinált.

*

Elmondom, hogyan néz ki a prózaíró szárnypróbálgatása: mindenki megpróbált olyan műveltnek lenni, mint ő volt, úgy játszani a nagybetűs szöveggel, ahogyan ő csinálta, aztán, ha nem ment (mert nem ment), akkor – jobb esetben – megpróbált valami mást.

A szövegét, mivel nem ment, reprodukálni, pfujolni kezdtük. Húsz év után azért már sokaknak elege volt a posztmodernből, a vendégszövegekből, a magára reflektáló, csevegő, aláhúzottan intellektuális prózából, mert senki sem tudott igazán belekapcsolódni, vagy, ha igen, a közelébe sem ért Esterházynak.

Gondolom, ezért van, hogy a saját generációmban nem ismerek olyan prózaírót, aki Esterházyt közvetlen mesterének tekintené. Itt tévedünk egyébként mindannyian.

A kortárs magyar prózában jelenleg ugyanis nincs olyan író, aki nem Esterházytól indult volna el, még akkor sem, ha éppen az ellenkező irányban haladt attól, amit ő gondolt az irodalomról.

Ő volt a modern magyar próza origója, a nulla, ahonnan el lehetett menni, vissza lehetett térni, megkerülni azonban lehetetlen.

Biztos pont a magyar viszonyítási rendszerben.

Azzal, hogy meghalt, nincs többé pontunk, amihez képest meghatározhatnánk magunkat. Egyedül maradtunk a tengeren, Esthajnalcsillag nélkül.

vissza a címlapra

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

Budapest, 2012. június 14.
Zaid Naffa, Jordánia magyarországi tiszteletbeli konzulja (j) mond beszédet a Buddha-Bar Hotel Klotild Palace megnyitó ünnepségén. Mellette Orbán Viktor miniszterelnök (k) és Németh Lászlóné nemzeti fejlesztési miniszter áll. Budapest új luxusszállodáját az Erzsébet híd pesti hídfőjénél lévő Klotild Palotában jordán üzletemberek cége, a Mellow Mood Group alakította ki.
MTI Fotó: Kollányi Péter
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.