Közélet

Pukli István: Ha az embert megdobálják szarral, kevés, ha bocsánatot kérnek tőle

Nagy József
Nagy József

újságíró. 2016. 03. 18. 15:11

Bárki bármit tesz, sztrájk lesz. Tudják, mi az a pukli? Nagyinterjú.
Korábban a témában:

Mi lesz a kockás inges buli vége?

Márianosztra. Hahaha.

Komolyan attól tart, hogy börtönbe kerül?

Hülyéskedem.

Fotó: Pál Anna Viktória

Mi a legdurvább opció?

Hogy elveszítem az állásomat. Az is elég durva nem?

Bánná?

Igazából nem. Fáraszt ez az állandó, értelmetlen adminisztrálás. Most épp az a feladat, hogy gyűjtsem ki, a magánnyugdíj-pénztári tagok mennyit fizetnek be. Én! Miközben a KLIK-nél ott az összes adat.

Szívatás?

Mi más? Inkább mennék órát látogatni, és itt ez a mozgalom, ezt is vinni kéne… Hú, a fotós hölgynek mondom, veszélyes, amit csinál, nem biztos, hogy jó ötlet a szekrény tetejére tenni a sálját, elég poros lehet ott fönt.

Megél itt a por? Nem úgy néz ki.

Azért előfordul.

Az imént a foteleket igazgatta derékszögre. Privátban is ilyen pedáns, vasalt ember?

Szeretem a rendet.

A március tizenötödikei ultimátumán utólag, ha tehetné, igazítana?

Miért kéne?

Arra szólította fel Orbán Viktort, kérjen bocsánatot „az elmúlt hat évben megalázott és megfélemlített emberektől”, különben egy teljes órára sztrájkba hívja nemcsak a tanárokat, hanem az ország összes dolgozóját. Miért pont a bocsánatkérés? Ennél még az is erősebb lett volna, ha azt kéri, hogy Orbán ültő helyében egyen meg tizenkét rigójancsit.

Ez se rossz.

Egyetlen másodpercig is hitte, hogy Orbán Viktor bocsánatot kért Pukli Istvántól?

Nem tőlem kell bocsánatot kérnie, hanem az országtól.

Követelhette volna a tankötelezettség visszaállítását tizennyolc életévre, a tanulói óraszámcsökkentést, a szabad tankönyvválasztást, bármi szakmait.

A pedagógiában működik, sőt erősíti a tekintélyt, ha az ember elismeri a hibáját. Valóban választhattunk volna a Tanítanék Mozgalom négy pontja, a Pedagógus Szakszervezet huszonöt pontja és a Civil Közoktatási Platform tizenkét pontja közül, de olyan ultimátumot akartunk adni, melynek üzenetét könnyen megértik az emberek.

Nyilvánvaló, hogy nem elégednének meg a bocsánatkéréssel.

Persze hogy nem. Kicsit vulgáris, amit mondok, de ha az embert megdobálják szarral, kevés, ha bocsánatot kérnek tőle, amíg le nem mossák, szaros marad. Vagyis önmagában…

Szart sem ér a bocsánatkérés.

Így valahogy.

Fotó: Pál Anna Viktória

Nyolc napot adott a bocsánatkérésre, de Orbán Viktor már az ünnep másnapján kinevette önt.

Kifogyott a munícióból. Azt hiszi, mindent ő tud a legjobban! Ennek tudatában leélni egy életet, hát, nem lehet könnyű! Szerintem nála is jól jönne egy kis önvizsgálat.

Inkább önöket vizsgálja. Múzeumkerti beszédében a miniszterelnök a mindenkori belső ellenségre utalva magyargyűlölőkről, bolsevik felforgatókról szólt, sőt volt gazdaállatozás, internacizás is.

Ön szerint ez ránk vonatkozott? Nem a kordon mögötti ellentüntetőkre?

Elég nagy az átfedés.

Ja, én is magamra vettem ám.

De ha volt is kétsége, azt a pénteki 168 Órában eloszlatta Németh Szilárd rezsibiztos, Fidesz-alelnök, aki az ultimátum kapcsán így fogalmazott: „Már az egész ló kilóg! Semmi köze se az iskolához, se a közneveléshez, se a pedagógiához. Ennek hallatán még Lukács György és Szamuely Tibor is megnyalná mind a tíz ujját… Pukli István direkt marketingként nyomja a politikát az iskolában… Pukli úgy viselkedik, mint egy jól képzett ügynök.” A riporter, Lampé Ágnes kérdezte Némethtől, vajon kinek az ügynöke Pukli. A válasz: „Ávós nagypapával vajon kié lenne?” Ön ügynök?

Kém, áruló és rendőrspicli. Igen, ez vagyok. Kíváncsi lennék, mit szól majd Orbán Viktor, ha évtizedek múlva az ő unokái fejére olvassák a nagyapjuk bűneit.

Csak van pár profi politikus, politikai háttérember, aki a háttérből támogatja önöket.

Ugyan már.

Segítik legalább tanáccsal?

Mondom, hogy nincs ilyen. Tanárok vagyunk, mozgalmunk az oktatásból nőtte ki magát.

Ön még az ünnep előtt „önként bevallotta”, hogy a bátyja kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmény miatt börtönbe került, a nagyapja pedig ávós volt.

A testvérem jelenleg is büntetését tölti. Az anyai nagyapám pedig valóban ávós volt, de csupán alhadnagyi rangig vitte, szóval nem Péter Gábor szárnysegédjeként dolgozott. Gyerekkoromban sokszor mesélte, hogy az ötvenes években Sopronban volt határőr, télen az ereszcsatorna vizét gyűjtötték hordóba, abból mosakodtak, miután feltörték rajta a jeget. Aztán Szekszárdra került, ötvenhatban padlásokon bujkált. Megbűnhődött azért, amit tett, rákos beteg lett. Hiszem, hogy senkiben sem véletlenül alakul ki a tumor, őt a bűntudat kínozta, ráadásul elég rendesen belemenekült a piába. Megjegyzem, az apai nagyapám viszont a Don-kanyarnál harcolt, szerencsére megúszta karlövéssel, hazajött, és tíz gyermeket nevelt fel.

Ezt kihozta döntetlenre.

Nagyapám?

Nem, ön. Egy ávós és egy Don-kanyaros ős kiegyenlíti egymást a vérvonalasoknál.

Nem érdekel, náluk mi egyenlít ki mit. A lényeg, hogy a nyilvánosság elé álltam a családi múlttal, így eztán azzal nem revolverezhetnek.

Inkább ön revolverezi a kormányfőt. Kijelentette, Balog miniszterrel nem hajlandó tárgyalni, a friss oktatási államtitkár, Palkovics László szintén hiteltelen. Orbánnak akar diktálni?

Hiteles szakmai és emberi kompetenciákkal rendelkező szakpolitikusok mellett csak olyannal tárgyalunk, aki pénzről is dönthet.

Varga Mihály pénzügyminisztert vagy Lázár János főminisztert kérte a tárgyalóasztalhoz. Na de jelentős pénzről kizárólag Orbán határoz.

Hát végül is innen nézve valóban Varga és Lázár sem jó. Mindegy, olyat kérek, aki kompetens abban, hogy az oktatás megkapja-e a GDP hat százalékát.

Mégiscsak a pénzről szól a kockás inges mozgalom? Azt hittem, KLIK-ről, portfólióról, óraszámról, krétáról, ilyesmiről.

Ideklik, odaklik, anyagi háttér nélkül minden csak játszadozás a közvélemény csitítására. Minden szakmai döntésnek van anyagi vonzata.

Orbánék szerint a pedák igazából a fizetésemelésre hajtanak.

Ebből annyi igaz, hogy több pénz kell fizetésre, de nem arra, hogy az egyes kollégák többet kapjanak, hanem arra, hogy a korábbi szintre csökkenjen a kötelező óraszám, ám ez esetben szükség lesz új státuszokra ellátni a munkát.

Fotó: Pál Anna Viktória

Van sansz arra, hogy maga Orbán ül le önnel?

Merjünk nagyot álmodni. Amúgy nem velem kell tárgyaljon, hanem a platformunkkal. Én csak egy figura vagyok, aki kinyitja a száját, és aki ismert arc lett az utóbbi hetekben.

Legalább ön tudja, miről is akarnak egyezkedni? A huszonöt pontról? A tizenkettőről? Hatról? Négyről? Mindről? Vagy valami mixről?

A Civil Közoktatási Platform tizenkét pontjával kezdjük.

Abból mennyit kell elfogadjon a miniszterelnök?

Mindet. Maradéktalanul. Haladéktalanul. És ez csak az első lépés.

Nincs alku?

Nincs.

Akkor ez nem tárgyalás.

Hanem?

Diktátum.

Nevezhetjük annak is. De én inkább úgy fogalmazok, hogy építsük újjá közösen alapjaitól a közoktatást.

Önökön, civil tanárokon kívül a hivatásos érdekvédők is mutatják magukat, szerdán a szakszervezet képviselői azzal a Palkovics államtitkárral tárgyalták végig a napot, akivel ön szóba sem áll. Mi van, ha önöket kihagyva a szakszervezetekkel megegyezik a kormány?

Gallóné a szakszervezettől azt mondja, az ő huszonöt pontjukból huszonnégyben nem tud engedni, ami viszont Palkovicsnak lesz sok. Szóval nem lesz ott semmiféle megállapodás.

De még a huszonöt pont sem fedi le az önök követeléseit, ugye?

Valóban nem.

Vagyis önök akkor is sztrájkot hirdetnek, ha Gallóné az összes pontját letolja Palkovics torkán?

Valószínűleg igen.

Édes istenem. Logikus lenne, ha először ön és Gallóné jutna közös nevezőre.

Kerestem őt, de nehéz elérni, úgy tűnik, folyamatosan tárgyal.

Szépen pakolnak egymás alá: a szakszervezet azon rágott be, hogy ön nem szólt előre a bocsánatkérős ultimátumról, ön meg nyilván azon zabos, hogy az érdekvédők nem hagyják diszkvalifikálni Palkovicsot.

Én tényleg szeretném átbeszélgetni Gallónéval a helyzetet.

Átbeszélgetni? Úgy érzi, ön az erősebb, diktálhat a szakszervezeteknek?

Nem én érzem így, hanem a Tanítanék Mozgalom. Az erő velünk van.

Az jó. Csakhogy a birodalom visszavág.

Odébb még a halálcsillag.

Ezt kimaxoltuk.

Mi is volt a kérdés?

Igazából állítás: bárki bármit tesz, mindenképpen sztrájk lesz.

Lényegében igen.

Önnek nem titkolt ambíciója megreformálni a komplett magyar közoktatást. Összefoglalná két mondatban a Pukli-féle koncepció lényegét?

Ne a hagyományokból, hanem a szükségletekből induljunk ki, forduljunk a kompetencia alapú oktatás felé. Az élet nem tantárgyakból áll, ezért a tantárgyak zömét megszüntetném.

A finnek csinálják most ezt: témakörökben oktatnak.

Hasonló kéne itt is. Amitől nem tűnne el az ismeret – vagyis a dátumok, a versek és a többi -, de a tárgyi tudás nem célja, hanem eszköze lenne az oktatásnak.

Mindezt kidolgozni szakmai munka. Megvalósítani viszont politika. Ahhoz meg erő kell.

A Civil Közoktatási Platform elmondja, hogyan kell átalakítani a rendszert, a megvalósítás a kormány dolga.

A kormánynak van saját oktatáspolitikája.

Azt szeretné megkérdezni, gondolkodom-e abban, hogy politikus legyek?

Inkább állítom ezt is: szerintem magában már eldöntötte, ha van esély a sikerre, beszáll a politikába.

Az újságírók ültetik az ember fejébe az ilyen gondolatot.

Sikeresen?

Egyelőre igyekszem eltolni magamtól a kérdést.

A politikához szervezet kell, amit vagy felépít a semmiből, vagy beáll egy létező pártba. Melyik a szimpatikusabb?

Mindent a maga idejében.

Fotó: Pál Anna Viktória

A régió több országában is a parlamenti választás előtt fél-egy évvel alakult formációk váltottak kormányt, élükön tiszta, civil arcokkal.

És? Én lennék a tiszta, civil arc ávós nagyapával és börtöntöltelék tesóval?

Azt mondta, a családozást a coming outtal letudta, nem?

Annyira abszurd ez az egész! Január elején azzal jöttem vissza a téli szünetről, hogy legfőbb feladatom bevezetni az új iskolai stratégiát. Aztán pár héttel később, egy demonstráción megkérdezte tőlem a Hír tévé riportere, hogy ugye én leszek Magyarország következő miniszterelnöke, és hát én akkorát röhögtem!

Sokak szemében most ön a messiás. Bő egy éve meg a millás Várady Zsolt volt az, de ma már a nevére se emlékszik a nép. Van millás tanulság?

Az, hogy tervezni kell. A mi csapatunkban olyan emberek dolgoznak, akiknek folyamatosan pörög az agyuk a következő lépéseken. Meg az azutánin, meg az azutánin, meg az azutánin.

Váradyéké is pörgött. Azután meg már nem.

Meglátjuk, mi lesz velünk.

Járt ön millás tüntetésekre?

Nem.

Miért nem?

Mert nem foglalkoztam politikával. Nem érdekelt.

Pedig évekig MSZP-tag volt. Az eléggé politika.

Középiskolásként, 1997-ben léptem be.

Mit keres egy kölök a szociknál 1997-ben?

Mit tudom én! Elmentem egy táborba, tetszett. Tapasztalatlan voltam és lelkes.

És ez tizennyolc évesen elég a párttagkönyvhöz?

Csak a tizenhetet töltöttem!

„Fiatal voltam, kellett a pénz”?

Dehogy pénz! Vonzott a közösség, és megindult bennem a baloldali érzelem. Pedig a családban mindenki próbált lebeszélni, féltettek, hogy bajom lesz belőle.

Baja? A Horn-kormány utolsó évét tapostuk, úgy tetszett, lesz még egy-két ballib ciklus, amiben akár karriert is láthatott az a tapasztalatlan, lelkes srác.

Nem emlékszem. Mindenesetre elmentem még egy csillebérci táborba is, ahol beléptem az Ifjú Szocialisták Mozgalomba.

Behálózták?

Nem, sőt. Kértek, csak akkor lépjek be, ha nagyon komolyan gondolom, de mondtam, hogy ó, hát én nagyon komolyan gondolom, olyannyira, hogy pár nappal később megalapítottam a szekszárdi alapszervezetet, három vagy négy osztálytársammal egy óraközi szünetben aláírattam a belépési nyilatkozatot.

Zajlott pártmunka a sejtben?

A tevékenységünk nagyjából abban merült ki, hogy a nagy hidegben szerettünk volna teát osztani a szekszárdi Skála előtt, de a párt nem adott rá pénzt. Végül szilveszteri bulit tartottunk a városi MSZP-székházban, ahol megettük a kávéba szánt tejport, annyira nem volt semmi kaja. Eredetileg virslizni szerettünk volna, de az meg teljesen szétfőtt. Borzasztó rossz hangulat kerekedett, éjfél után mindenki elment haza, és ezzel ki is fulladt a mozgalmi élet. Engem ’98 tavaszán hívott a paksi alapszervezet vezetője, hogy az országgyűlési választáson föltettek a Tolna megyei lista tizenkettedik helyére. Mondtam, jó, hurrá.

Megyei tizenkettedik?

Igen, ha százötven százalékot ért volna el az MSZP, na, akkor sem jutottam volna a parlamentbe. Valószínűleg azért kerültem listára, hogy levigyék az átlagéletkort hatvanötről hatvanhárom évre.

Most ironizál, de akkor nyilván azon révedezett, micsoda politikus lesz önből.

Hogyne! A felvételin első helyen eleve politológiára jelentkeztem Debrecenbe.

Nem jött össze.

Tanár lettem. Nem bánom, akkor sem bántam. Amint beléptem a Kazinczy utcai főiskolára, úgy megragadott a hangulata, hogy azonnal elfelejtettem a politikusi álmokat.

Egy időre.

Már 2003-ban, tanárként elcsábított a szocialisták csepeli alapszervezete, az iskolaigazgatóm MSZP-s volt, ő ajánlott. Lementem, bemutatkoztam, mondtam, szeretem a focit, jól kiröhögtek, aztán belementünk az oktatáspolitikába, nekem meg már akkor is nagy volt a pofám, jeleztem, nem biztos, hogy jó az SZDSZ-szel közös irány, mire Podolák György országgyűlési képviselő annyit reagált, hogy fiatalember, ne lázítson már. Ekkor röhögtek ki másodszor, és rájöttem, itt sincs keresnivalóm.

De a pártot csak nem hagyta el, a szakítással kivárt az őszödi beszédig.

Az őszödi beszéd még hagyján! Nálam az verte le a biztosítékot, hogy utána a parlamentben azt magyarázta Gyurcsány, hogy a szövegét az egész magyar politikai elitre értette. Mérhetetlenül hiteltelen volt. Úgy döntöttem, ebből elég, s ha már gesztus, legyen szimbolikus: 1997-ben a születésnapomon léptem be, 2007-ben a születésnapomon léptem ki.

Hogy jó pár évvel később, 2013-ban „a Fidesz pártkatonájaként” foglalja el a zuglói Teleki Blanka Gimnázium igazgatói posztját. Ilyen komcsi múlttal hogy tudta eladni magát az akkori polgármesternek, a fideszes Papcsák Ferencnek?

Papcsáknak fogalma sem volt az én MSZP-tagságomról.

Nem mondta neki?

Senki nem kérdezte. Sőt épp a kerületi MSZP-s lap írta rólam, amikor igazgató lettem, hogy a Fidesz pártkatonája vagyok. Mi több, az egyetlen zuglói LMP-s önkormányzati képviselői is lefideszesezett, amikor időnként összefutottunk a kínai étteremben, ahová mindketten ebédelni jártunk, és azt terjesztette, hogy Hoffmann Rózsa unokaöccse vagyok.

Az?

Dehogy vagyok!

Pedig micsoda esztrádot lehetne összehozni a pedigréjében az ávós nagyapától az orbánista kereszténydemokrata nagynéniig.

Őrület. Amúgy Hoffmann Rózsát kedvelem.

Kedveli azt a politikust, aki emblematikus alakja annak az oktatási rendszernek, ami ellen ön sztrájkba hívja az országot? Na, ez az őrület.

Rózsa jót akart, és az alapkoncepció se volt rossz, de agyonbürokratizálták, túlcentralizálták a dolgot, semmi sem úgy valósult meg, ahogy ígérték. Hoffmann Rózsa sajnos belement a rossz alkukba, és már azt védi, amivé fajult az ügy.

Fotó: Pál Anna Viktória
Fotó: Pál Anna Viktória

Ön kívülről érkezve, pályázaton lett a Teleki direktora, méghozzá úgy, hogy az elődje, Rudas Péter mellett álltak ki a diákok, a szülők és a tanárok is. Hogy sikerült győznie ebből totál bukó alapállásból?

Úgy, hogy Papcsákék nagyon ki akarták tenni Rudast, és kerestek egy balekot, akit vállalja, hogy szembemegy a közakarattal.

Ehhez nem balek kell, hanem faltörőkos. Miért vállalta? Ekkora az ambíció?

Azért nem volt ám annyira egyértelmű az elutasítottságom, a második szavazási körben a nevelőtestület negyven százaléka támogatott.

És Rudast?

Ő hetvenhárom százalékot kapott.

Negyven meg hetvenhárom egyenlő száz?

Nem választani kellett köztünk, hanem mindkettőnk elfogadottságáról külön szavazott a testület.

Hogyan talált Telekire és Papcsákra?

Az úgy volt, hogy a szintén zuglói Arany János Általános Iskola igazgatója szerettem volna lenni, be is jelentkeztem, de mondták, hogy arra megvan az emberük, viszont érdekelne-e esetleg a Teleki Blanka Gimnázium.

Érdekelné-e? Mint a piacon?

Olyasmi.

Mindent a pedagógiáért. Személyesen Papcsák fűzte?

Nem, vele csak egyszer találkoztam, már a megválasztásomat követően. Miután tüntettek ellenem a diákok, Papcsák behívott, azt mondta, tegyek rendet.

Eleve rendetlenséget vett át?

Azt.

Rudas Péter tán szerdán nyilatkozta megbántva, hogy rend és eredményesség uralkodott az ő idejében is, és a Teleki ugyan az ön első évében, de még az Rudas-érájában zajlott munkának köszönhetően került feljebb a gimnáziumok rangsorában.

Nem vitatkozom, semmi kedvem ismét frontot nyitni felé.

Mikor jött rá, hogy baleknek kellett a Telekibe?

Amikor észleltem, hogy teljesen magamra hagy az önkormányzat.

Milyen segítséget várt volna?

Fogalmam sincs. De az tény, hogy semmilyent se kaptam.

De mégis mit várt? Pénzt? Papcsáki látogatást? Pár kedves, baráti szót?

Igen, legalább valami lelki támogatás jól jött volna.

Ma már tisztelik a telekisek, de az első hónapok kemények voltak. Hogy bírta ki azt a tömény ellenszenvet, amikor még a diákok is fekete pólót húzva ön ellen demonstráltak?

Nem volt olyan tömény az az ellenszenv.

Olvastam róla.

Én is olvastam azt az indexes cikket, aminek velem kapcsolatos állításait mások is átvették. Csakhogy abból a cikkből jóformán egyetlen szó sem igaz. Még a nevemet sem találta el az újságíró: Pukli Gyulának keresztelt el. Feketelistáról írt, meg arról, hogy tíz tanárt már kirúgtam, s még húsz kerül lapátra. Olyan „megalapozott” információkkal volt tele a szöveg, mint hogy az egyik diák azt mondta, hogy az egyik szülőtől azt hallotta, hogy én azt mondtam, hogy… Na, ez milyen? Egyébként a fekete ruhás tüntetés az igazgatóhelyettes távozásakor tört ki, aki elég szép lelépési summát kapott, és azért kellett mennie, mert párszor behúzott a csőbe a nevelőtestület előtt, plusz már a második munkanapomon feljelentett az önkormányzatnál.

Fotó: Pál Anna Viktória

Még mindig az érdekel, hogy bírta azokat a hónapokat.

Bírtam.

Nem pankrátor típus, érzékeny figurának néz ki.

Tényleg? Csökönyös fajta vagyok, ha valamibe belekezdek, szeretem végigcsinálni.

A vs.hu portálnak nyilatkozta egy tanár: „Eleinte riadtan figyeltük Pukli István féktelen dinamizmusát és fanatizmusát, amivel a tantestületet elárasztotta.” Stimmel?

A féktelen dinamizmus stimmel. Meg a riadtan figyelték is stimmel.

Mi volt a féktelen dinamizmus tárgya?

Itt nem volt divat tanmenetet készíteni, én viszont megköveteltem, ami rosszul esett a kollégáknak, de az idő engem igazolt, hiszen a minősítéseknél szükség lett ezekre a dokumentumokra. Merőben új szemléletű munkatervet alkottunk, átalakult a munkaszervezés, a pedagógiai program. Bevezettük a halványlila heteket, melyek arról szólnak, hogy a pedagógusok, hogy megismerjék egymást, évente kétszer egy héten át egymás óráit látogatják, és hospitálási naplót készítenek reális értékelésekkel. Ez ellen kerekedett lázadás. Ez volt az én féktelen dinamizmusom, melynek célja magasabb energiaszintre hozni a nevelőtestületet. Sikerült.

Papcsákot 2014 őszén a zöldbalos Karácsony Gergely váltotta Zugló élén. Ő kockás inges?

Annyit tudok, hogy szimpatizál a mozgalmunkkal, de ennek hú de nagy jelét egyelőre nem mutatta. Utoljára az önkormányzat karácsonyi rendezvényén találkoztunk, de akkor még szó sem volt a mozgalomról, csak arról, hogy hamarosan a fejünkre omlik a Teleki évekkel ezelőtt körbeácsolt épülete. Kérdeztem Karácsonyt, mit kezdhetnénk, és az az ötlete támadt, hogy jótékonysági koncertet szervez az Arénába, fellépnének a zuglói filharmonikusok ezer fős gyermekkórussal és a KFT zenekar, melynek több tagja, köztük Laár András is a Telekiben végzett.

Mire várnak még? Amíg tart a kockás inges felhajtás, kétszer is megtöltenék a sportcsarnokot, már csak szimpátiából is jönne a fél Kossuth tér, a pénzből pedig futna még a stukkók aranyozására is.

Nem én szervezem, ezért fogalmam sincs, hol tart az ügy. Inkább az iskolai munkára és a mozgalomra koncentrálok.

Meg a sztrájkra. Azt mondta, egyórás országos munkabeszüntetéssel indítanak, s ha nem enged a kormány, jön a kétórás, aztán a három, és így tovább. Huszonnégyig mehetnek föl, aztán mi következik?

Ne nézzünk ennyire messzire. Akkor lesz értelme a kétórásat is meghirdetni, ha az egyórás megmozgatja az embereket. A pedagógusok sztrájkja önmagában semmit nem ér a szülők, vagyis a többi szakma támogatása nélkül. Arra kérjük az embereket, arra az egy órára jöjjenek az iskolák elé, vagy egész egyszerűen álljanak meg autójukkal az úton. Mert ez a kormány másból nem ért.

A törvény szerint tanár nem sztrájkolhat, ha mégis, az állását kockáztatja. Vállalja ön a felelősséget az esetleges kirúgásokért?

Nem túl életszerű, hogy a kormány a sztrájk másnapján elbocsát százharmincezer pedagógust. Különben Balog Zoltán lesz kénytelen órát tartani egyszerre az ország összes iskolájának összes osztályában.

Már ha teljes lesz a tanársztrájk.

Ha csak minden második pedagógus áll mellénk, akkor sem bocsátanak el hatvanötezer főt. Amúgy meg Orbán Viktor is törvényt sértett, amikor Gyurcsány idején kordont bontott, vagyis ha minket elbocsát, neki is illik börtönbe vonulnia. Ilyen ez a polgári engedetlenség.

Fotó: Pál Anna Viktória

Csupa abszurd vagy teljesíthetetlen követeléssel álltak elő, a bocsánatkéréstől a tizen-huszon pont maradéktalan teljesítésén át a közoktatási rendszer komplett átalakításáig. Miért nem mondják ki, hogy a kormánydöntést akarnak?

Mert az oktatás megreformálása a célunk.

A végcél vagy az első cél?

Az oktatással foglalkozom.

Azzal kezdtük, hogy azt se bánja, ha mennie kell a Telekiből. Mi a személyes terv arra az esetre, ha elbukik a kockás inges mozgalom, s diri sem maradhat?

Megyek a Tescóba árufeltöltőnek.

Eggyel jobb ötlet, mint Márianosztra. Annyira komoly is?

Nem vagyok finnyás. A tanári minősítővizsgámon fel kellett vázolnom a jövőképemet, és a prezentációm hátterébe egy nagy Tesco-képet úsztattam be. Csak néztek a biztosok. Mondjuk szépen ki is osztottam őket, elmagyaráztam nekik, milyen hiteltelenül építették fel a rendszerüket.

Maradhatna tanár.

Ha semmi nem változik, nem maradok az oktatásban. Legföljebb egy alternatív suliban… Tényleg nem tudom, mihez kezdenék. Tán mennék Zuschlag Jánoshoz tanácsot kérni, ha már ennyire aggódik a sorsomért.

Jaj, őt majd elfeledtem, pedig a szocik börtönviselt exképviselője a minap azt mondta, azért ült éveket, hogy Pukli és a barátai nyugodtan táborozhassanak.

Röhej. Kétszer vagy háromszor találkoztam vele, négyszemközt sosem voltunk, semmi közöm hozzá. Értem, hogy a karaktergyilkosság a cél, de ennyire nemtelen támadások talán nem indokoltak.

A politikában nem szarral bombáznak, hanem napalmmal.

Szokom.

Annyi előnye azért származik a haddelhaddból, hogy ma már a fél ország ismeri Pukli Istvánt. Már mókázás is megy. Sokan egy Lakner Zoltán hasonmásversenyre neveznék be, és Sas-tapsgyanús poén született a nevére: pukli nőtt Orbán fejére.

Szerintem mindkettő vicces. Érdekes, Tolna megyében nem ismert a puklinak ez a jelentése, én is csak Budapestre kerülve szembesültem vele. Sváb családból származom, a família Mária Terézia idején telepedett le Magyarországon. A nevünk eredete a kosárkészítés szakmában gyökeredzik, kapott egy kicsinyítőképzőt, és hiperkorrekcióval lett belőle pukli.

Hiperkorrekció?

Úgy változtatjuk meg a szó hangzását, hogy érthető legyen. Mert az jó, ha érthető vagyok.

Fotó: Pál Anna Viktória
Fotó: Pál Anna Viktória

 

Interjúkötet a 24.hu újságírójától

Layout 1

„Terike is iszogatott, én is iszogattam.”

Megnézem most »

Kommentek