Balog Zoltán emberminiszter azt mondta a szociális munka napja alkalmából rendezett díjátadón csütörtökön, hogy:
Minden rendszer annyit ér, mint azok munkája, akik működtetik, és mivel a magyar szociális rendszerben kiváló emberek dolgoznak, ezért ez a rendszer nagyon értékes, az egyik legjobb Európában.
Kissé árnyalnánk a nagy tudású miniszter szavait.
A KSH adatai szerint Magyarországon a 7 év alatti gyermekek 42,2 százaléka él szegénységben. A Budapest Intézet felmérése alapján 130 ezer gyereknek kell szembenéznie az állandó nélkülözéssel, és közülük nagyjából 50 ezer rendszeresen éhezik. Ezeknek a gyerekeknek sokszor csak álom az, ami nekünk természetes.
A kormány legutóbb tavaly márciusban alakította át a szociális ellátórendszert – lényegében az önkormányzatokra bízva a fenntartást. Megszüntették a központi lakhatási és adósságrendezési támogatást. A rendszeres szociális segélyt sokkal kevesebben kaphatják meg. Különösen a nyugdíj előtt álló, nagyjából 17-18 ezer főnek egyedüli esélyként maradt a közmunka, amit kötelező elvállalniuk, ha valamilyen bevételhez akarnak jutni. Az álláskeresési járadékot kilenc hónapról háromra rövidítették, ennyi idő alatt, aki akar se tud munkát találni. Főként, ha önhibáján kívül hajléktalanná vált.
Emlékeztetnénk arra is, hogy a nyugdíjrendszer 2012-es átalakításakor a kormány néhány tollvonással egy csomó megváltozott munkaképességűt kiszórt a támogatottak köréből. Az ellátottak 2012 és 2015 között 190 ezer fővel lettek kevesebben, népességen belüli arányuk 29,1 százalékról 27,9 százalékra módosult annak ellenére, hogy közben az öregségi nyugdíjasok száma nőtt.
Dolgozói szegénység
Természetesen Magyarországon azok sincsenek jobb helyzetben, akiknek “rendes munkájuk”, jövedelmük van. A magyar társadalom többségének ugyanis nem éri el a fizetése az átlagkeresetet (nettó 165 ezer forint). A magyarok kétharmada teljes egészében Európa szegényebbik feléhez tartozik.
A tisztelt miniszter úr bizonyára sokat járja a magyar vidéket. Így nagyon nehezen hisszük el róla, hogy két ünnepélyes avatás és szalagátvágás között, autójának hátsó üléséről kitekintve, ne érzékelné ezt a magyar valóságot.
Mindenesetre figyelmébe ajánljuk egy olvasónk levelét a dolgozói szegénységről, amely pontosan leírja, mit is jelent ez, ha esetleg mégse tudná:
Magyarországon több túlélési stratégia van. Alapvető különbség, hogy falusi vagy városi. Nagy kaláka hálózatok, kölcsönös segítés van. Olcsó kaja, és saját termelés, turkálóból öltözni. Munkába járást a cég fizeti. Semmit se kell kidobni. Akciók, leárazások, bolhapiac. Ilyesmi. Tömören: a nyomor szint fölött egy hajszállal. Kultúra = tévé. Étterem, presszó, wellness, mozi, színház szóba se jöhet. Külföld soha. Nyaralás nincs.
(MTI egymondatos híre nyomán)
