A szerda késő esti BBC-híradó részeként bemutatott dokumentumfilmben egy 33 éves litván újságíró alakította a kelet-európai munkavállalót. Audrius Lelkaitis “kiközvetítése” még Litvániában kezdődött, azzal, hogy egy ITC nevű ügynökség 180 font közvetítési díjat fizettetett ki vele, adja hírül az MTI. Az ügynökségnél azt mondták a litván újságírónak, hogy az angliai Hullban várja teljes munkaidős gyári állás, 35-50 órás heti munkaidővel, amiért a Nagy-Britanniában érvényes 5,35 fontos óránkénti minimálbért fogja kapni. Litvániában 250 fontnak felel meg az átlagos havi alkalmazotti bér, ami még “a nagy-britanniai minimálbérnek is a töredéke” – hangzott el a riportban.
Lelkaitisnak először a londoni Paddington pályaudvarra kellett mennie, ahol egy másik ügynökség, a CCCP UK Ltd. képviselője várta. Az oroszul beszélő illető újabb 160 fontot hajtott be az álmunkavállalón, és amikor a litván újságíró számlát kért, az ügynök kinevette, majd eltűnt a pénzzel.
Fizetés: 17 ezer forint
Amikor a riporter megérkezett Hullba, közölték vele, hogy nem is hallottak róla, állás pedig nincs. Hat napi várakozás után egy észak-yorkshire-i csirkekeltetőbe irányították. Szállása egy ágy volt egy átalakított mezőgazdasági épületben, ahol már húsznál is több kelet-európai lakott. A riporter “bűzös, állott levegőjű” hálótermében 12-en aludtak, férfiak és nők együtt; többen már egy évnél hosszabb ideje. A helyi ügynökség mindezért heti 50 font szállásköltséget vont le mindegyik alkalmazott béréből.
A munkavállalónak álcázott újságíró innen egy vegyianyag-csomagoló üzembe került éjszakai műszakra. Olyan emelő berendezések kezelésére osztották be, amelyek működtetésére semmilyen képzést nem kapott; ráadásul legtöbb munkatársa nem tudott angolul, és így az instrukciókat sem tudták elolvasni. Három hét és 128 óra munkaidő után kapta meg első fizetését – szállásköltség levonása után 47 fontot (17 ezer forintot). Viszont ekkor már 50 fonttal tartozott munkatársainak, az első hetekben ugyanis tőlük kellett kölcsönkérnie, hogy élelmet tudjon vásárolni.
Alkoholhoz nyúlnak
A Slavery International nevű brit kizsákmányolás-ellenes kampányszervezet vezetője a BBC-nek azt mondta: a brit törvények egyértelműen emberkereskedelemnek minősítik, ha valakit fenyegetéssel, erőszakkal vagy megtévesztéssel vesznek rá egy állás elfogadására, márpedig ebben az esetben nyilvánvaló a megtévesztés. A riport szerint az ilyen körülmények között dolgozó kelet-európaiak zárt, elszigetelt közösséggé alakulnak, elvágva a brit társadalomtól. Törvényes jogaikat nem ismerik, panaszkodni nem mernek, gondjaikat alkoholba fojtják.
Nagy-Britannia a 2004-es EU-bővítés után azonnal megnyitotta munkapiacát az új kelet-európai tagállamok előtt, és azóta hivatalos becslések szerint több mint félmillióan érkeztek munkavállalás céljából az új EU-országokból, kétharmaduk Lengyelországból.
Fizetnek nekik, hogy hazamenjenek
Tavaly ősszel a londoni Westminster kerület tanácsa bejelentette, olyan mértéket öltött a kerületben szerencsét próbáló lengyelek körében a hajléktalanság, hogy a tanács kifizeti a hazatérni hajlandóknak az utazási költségeket.
A múlt hónapban Londonban az MTI-nek számolt be megpróbáltatásairól két magyar, akit munkalehetőség ígéretével csalt ki egy kitelepült magyar “közvetítő” csoport Nagy-Britanniába. A beszámoló szerint az “állásközvetítők” a becsapottak nevében, helyi bankokban több ezer font összegű “vállalkozáskezdési” hiteleket vesznek fel, adószámokkal ellátott, hitelesnek tűnő, ám hamis dokumentációt beterjesztve. Az összeget azonnal el is költik nagy értékű műszaki cikkekre – tévékre, számítógépekre, telefonokra.
A társaság ezeket a cikkeket féláron eladja a feketepiacon, a bevételből azonban a hitel tényleges felvevője általában semmit nem lát, mert azt mondják neki: még ő tartozik a kiutaztatásért, a szállásért és az ellátásért.
