Az Európai Tanács 2002. márciusi, barcelonai ülésén az állam- és kormányfők célul tűzték ki, hogy a gyerekek már „nagyon korai életkortól” tanuljanak két idegen nyelvet, emellett vezessenek be egy egységes „nyelvi kompetenciamutatót”. Ez utóbbira azért van szükség, hogy összehasonlíthatóvá tegyék az európai oktatási, nyelvtudásmérési rendszereket. A sok különböző képesítés megnehezíti a bizonyítványok kölcsönös elismerését, ami pedig akadályozhatja a munkavállalók és a diákok szabad mozgását is az EU-n belül.
Az Európai Bizottság ezért közös európai nyelvi kompetenciamutatót vezetne be. Ez objektív tesztek alapján értékelné az olvasási, a szövegértési, a beszéd- és íráskészséget. A bizottsági javaslat szerint először az Eurobarométer felmérese szerint a legtöbbek által tanult öt nyelven (angol, francia, német, spanyol és olasz) tesztelnék a módszert, azután fokozatosan terjesztenék ki azt a többire. (A parlament egyébként elutasította azt a módosító indítványt, amely szerint a lengyel is az első körbe került volna.)
Az Eurobarométer 2005. szeptemberi felmérése szerint az Európai Unió polgárainak átlagosan fele állítja azt magáról, hogy anyanyelvén kívül más nyelven is képes beszélgetni, az egyes tagállamok között azonban jelentősek az eltérések.
A Manolisz Mavrommatisz (néppárti, görög) által jegyzett jelentésben a képviselők arra kérik a bizottságot, hogy az „aktívan ajánlja a korai életkorban elkezdett nyelvtanulást”. A parlament szerint az újonnan javasolt mutató bevezetése nem jelent pluszkiadást, azt ugyanis finanszírozni lehet Socrates-, a Leonardo- és az élethosszig tartó tanulást ösztönző programból.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
