Nincsen igazságosság? Lehetne. De előbb meg kell értenünk, hogy mi az, hogy igazságosság. Ehhez John Rawls elméletét hívtuk segítségül, Pogátsa Zoltán tolmácsolásában. John Rawls azt próbálja kifejtetni, hogy az emberek társadalomban élnek. Ez esetben viszont van egyfajta implicit szerződés, amit megkötünk egymással, hogy milyen társadalomban tudunk létezni. Ha ezt megpróbálnánk explicitté (világosan kimondottá, egyértelművé) tenni, azaz megpróbálnánk megfogalmazni, hogy mik azok az elvek, ami alapján a társadalom létrejön, akkor igenis léteznek igazságossági kritériumok. Lennének olyan alapelvek – mondja Rawls, amely alapján mindenki megelégedésére, létre tudunk hozni egy igazságos társadalmat.
Ez Pogátsa Zoltán szerint úgy valósítható meg, hogy egy olyan társadalmat képzelünk el, ahol nem tudjuk előre, hogy hova születünk. Semmit nem tudunk arról, hogy kik leszünk és abban a társadalomban bárkivel cserélhetnénk, és mindannyian úgy érezhetnénk, hogy lehetőséget ad nekünk ez a társadalom arra, hogy kifejezhessük magunkban azokat az ambíciókat, amik szeretnénk lenni.
Ahhoz, hogy ez működhessen, Pogátsa elmondása szerint a vagyonosabbak felől a vagyon egy bizonyos részét újra kell osztani azok felé, akiknek nincsen kezdő vagyona. Ez azt is jelenti, hogy egy olyan adórendszert kell működtetni, amely progresszív és amelyik adót von el azoktól, akiknek egyébként felesleges megtakarításaik vannak. Nem azokat adóztatja, akik alig tudnak megélni, tehát a legkisebb jövedeleműeket. Ehhez a közgazdász szerint olyan jóléti államot kell létrehozni, amely valójában az oktatási egyenlőséget is biztosítja.
Rawls támogatja a garantált alapjövedelmet, mert azt mondja, hogy kell, hogy legyen egy olyan összeg, ami függetlenül mindentől megkapjon mindenki ahhoz, hogy egyáltalán az életben maradhasson. Szerinte fontos, hogy legyen az embereknek kezdőtőkéje, ugyanakkor a kisvállalkozások lehetőségét szeretné biztosítani, azaz hogy ne a nagytőke, ne a nagyvállalatok dominálják az országok politikai rendszerét (ahogy általában ma látjuk a világ legtöbb országában). Rawls kifejezetten azt mondja, hogy szükség van a politikai kampányok finanszírozásában a nagyvállalati szektor korlátozására. Azt mondja, hogy csak magánszemélyek, ők is csak korlátolt összeggel támogathassák a politikusokat. Ezért egy polgárnak egy szavazata legyen a politikai döntéshozatalban és a gazdagabbak ne tudjanak jobban érdekérvényesíteni, mint a szegények.
Rawls világa nem utópia. Pont hogy nagyon is célszerűen írja le, hogy hogyan kellene kinéznie egy újraelosztási, esélyegyenlőséget teremtő folyamatnak. Ahol nem ebben az irányban fejlődtek a viszonyok, ott polarizáció következett be, szuperszegényekkel, gyengülő középosztállyal, és szupergazdagokkal, ahol a születési hely és az örökösödés a legfontosabb.
