Test a párt testéből, vér a párt véréből – így írta le a kancelláriáért és a miniszterelnök-helyettesi posztért a szociális és foglalkoztatási tárca bársonyszékét otthagyó Kiss Pétert a szocialisták egyik nagytekintélyű politikusa. A jellemzéssel arra utalt, hogy az MSZP 48 éves alelnöke mindig is a párt érdekei mögé tudta helyezni saját karrierjét, soha nem volt annyira mohó, hogy a ranglétrán való felfelé jutásért erőszakkal vagy nemtelen eszközzel állított volna félre bárkit is. „Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lennének egyéni ambíciói, vagy hogy ne akadályozott volna meg általa veszélyesnek ítélt kezdeményezéseket” – pontosított egy másik szocialista informátorunk. Tíz-tizenöt éve megvan a saját titkos tanácsadói köre, minden helyzetben az ő véleményükre építi stratégiáját. Mindemellett, ha kell, kész visszavonulni is. „Ügyel arra, hogy betartsa a demokratikus játékszabályokat: bár nem mindig fedi fel a kártyáit, amit mond, az igaz” – jellemezték szocialista forrásaink.
SÉRTETTSÉG. Ezért is érintette érzékenyen Kiss Pétert az Élet és Irodalom (ÉS) májusi írása, amely azt sugallta: Szili Katalin házelnök, Szekeres Imre honvédelmi miniszter, valamint Puch László pártpénztárnok mellett neki állhatott érdekében a kormányfő balatonőszödi beszédének kiszivárogtatása. A találgatás terítékre került a szocialisták frakcióülésén is, amelyen Kiss Péter is felszólalt, s mélyen megsértve kérte ki magának a feltételezést. A gyanú azonban a Figyelő információi szerint a fővárosi szociál-liberális értelmiségi körökben már „ráégett” Kissre, s ezzel a szemükben Gyurcsány riválisaként, de legalább is potenciális alternatívájaként jelenik meg. Azzal együtt is, hogy a két politikus között teljes a béke, s a kancelláriaminiszteri poszt elfogadásával az alelnök beállt a kormányfő mögé. A tisztséget egyébként értesüléseink szerint már januárban felajánlotta számára a miniszterelnök. Akkor azonban Kiss még hezitált, mert attól tartott, hogy a Miniszterelnöki Hivatal (MeH) irányítása nem enged számára elég szakmai és politikai mozgásteret, amelyben karakteresen mutathatná meg egyéni képességeit. „A kancelláriaminiszterség jellemzően egy szürke eminenciási állás, a hivatal vezetője együtt bukik vagy emelkedik a miniszterelnökkel” – magyarázta egy névtelenséget kérő kormányzati szakember.
„Sosem volt karizmatikus vezéregyéniség, de ha szükség van rá, mindig kéznél van, és lehet rá számítani” – mondják róla.
„Míg januárban Kiss diktálta a feltételeket, s kezében volt a döntés, hogy megy vagy marad, mostanra az események sodrában nem maradt más választása, mint a pozíciócsere elfogadása” – fogalmazott a Figyelőnek kormányzati forrásunk. A távozó Szilvásy György helyére ugyanis olyan személyt kellett találni, aki ért az apparátus mozgatásához, otthon van a központi igazgatásban, s képes rövid időn belül helyreállítani a botrányt botrányra halmozó MeH renoméját. Márpedig Kiss nem csupán megfelel a feltételeknek, de éppen az organizációban jeleskedik. A pártban szinte mítosza van szervezőkészségének, munkabírásának és lojalitásának. A hivatalnok-politikus eddig kétszer állt a MeH élén: 2004 őszétől az első Gyurcsány-kormányban, s 2003 tavaszától Medgyessy Péter is ebbe a pozícióba emelte a foglalkoztatáspolitika addigi irányítóját, akire korábban Horn Gyula is munkaügyi miniszterként számított 1995 és 1998 között. A Figyelő információi szerint mostani kinevezésével annyi szabadságot kapott, hogy átalakítsa a MeH-en belüli struktúrát, s maga válassza meg azokat a vezetőket, akikkel dolgozni kíván. Ez sem lehet számára újdonság, hiszen 2003 tavaszán a Medgyessy-kormány politikai támadásokban elsőként elvérzett miniszterét, Kiss Elemért kellett váltania a hivatal élén, s elejét vennie a kancellária túlburjánzásának.
PÁLYAFUTÓK. Gyurcsány Ferenc és Kiss Péter életútja többször is keresztezte egymást, ám mindkettőjükben van annyi politikai intelligencia, hogy felismerjék, éppen melyiküknek kell félreállnia. A Figyelő azon kérdésére, hogy jelenleg melyikük rendelkezik nagyobb informális hatalommal a párton belül, vezető szocialisták nem tudtak egyértelmű választ adni. Azt azonban egymástól függetlenül megerősítették: bármekkora is az elégedetlenség, a platformok egyelőre a miniszterelnök-pártelnök mögött állnak. „A jelen embere Gyurcsány Ferenc, és ezt Kiss Péter is tudomásul veszi; a jövő embere viszont Kiss Péter lehet” – fogalmazott egyikük. Utóbbi 2004 augusztusában is bizonyította tökéletes fegyelmezettségét: az MSZP miniszterelnök-jelöltet állító kongresszusán a jó időben, jókor színre lépő, Medgyessy stratégiai főtanácsadójából jelöltté avanzsáló Gyurcsány 453 szavazatot kapott, míg a pártelnökség többségének bizalmát élvező Kissnek csupán 166 jutott. Mégis ő volt a legelső, aki az eredményhirdetést követő taps után kiállt a küldöttek elé, s gratulált a győztesnek. Pedig szocialista forrásaink szerint Kissnek időbe telt, amíg lelkileg feldolgozta a vereséget. Politikai profizmusa azonban volt annyira fejlett, hogy rezzenéstelen arccal vegye tudomásul a döntést.
Ez nem lehetett egyszerű. Hiszen míg Gyurcsány hosszabb kihagyás után, „kívülről” érkezett vissza a politikába, addig Kiss ősidőktől fogva ott van a pártban, az MSZP alapítójaként, azt megelőzően a KISZ fővárosi és központi bizottságának prominenseként. A nyolcvanas évek végén egy testületben dolgoztak Gyurcsánnyal, amikor utóbbi a KISZ KB Egyetemi és Főiskolai Tanácsának elnöke lett, s már akkoriban is a rá jellemző vehemenciával látott volna hozzá a jobb napokat megélt ifjúsági szervezet megreformálásához. A pécsi alapszervezet éléről érkező fiatalember a KISZ vagyonának teljes társadalmasítása mellett foglalt állást, ám ebbéli törekvésében kevés követőre talált: az ÉS tavalyi riportja szerint például a fővárosi KISZ első titkáraként tevékenykedő Kiss Péter határozottan ellenezte a szándékot. Miközben Kiss utóbb az Indexnek cáfolta a Gyurcsány és közötte fennálló véleménykülönbséget, az ifjúsági szervezet akkori belső ügyeiben jól eligazodó forrásunk úgy emlékezett: az óvatos duhaj Kiss, illetve a radikális változtatásokat sürgető Gyurcsány nem csupán ebben, hanem politikai kérdésekben is ellentétes nézeteket vallott. A rendszerváltás előtti év mindkettejük számára az útkeresés időszaka. Ám míg Kiss jó érzékkel lépett át a KISZ-ből az MSZP-be, s alakította meg a Baloldali Ifjúsági Társulást (BIT), addig Gyurcsány hiába próbált életet lehelni a KISZ utódszervezetébe, a Demiszbe. Ezek után az MSZP háza táján kereste a politikai túlélés lehetőségét, ahol egy, a BIT-tel párhuzamosan futó ifjúsági hálózatot szeretett volna létrehozni. „Horn Gyula azonban „elkergette” Gyurcsányt” – mesélte a párt egyik ideológusa, aki szerint volt ebben némi szerepe Kiss Péternek is. Gyurcsány ezt követően hátat fordított a politikának, s az üzleti világban kezdett új életet.
PÁRHUZAMBAN. Kiss mindeddig sima, botrányoktól mentes karriert járt be, szemben Gyurcsány nem egyszer hullámvasútra hasonlító politikai pályájával. „Előbbi széles körű politikai és szakmai kapcsolatokkal rendelkezik, társadalmi konszenzus nélkül nem lép. A kormányfő ezzel szemben ösztönös figura, faltörő kosként halad előre” – jellemezte kettejüket egy, a párt holdudvarába tartozó értelmiségi. Kiss aprólékosan tervez, megfontolt végrehajtás jellemzi, Gyurcsány stratégiákban gondolkodik, kockáztató típus. Politikai karrierjüket tekintve mégis a legnagyobb különbség közöttük az, hogy a hirtelen befutott Gyurcsány mindmáig kívülálló maradt az MSZP-ben annak dacára is, hogy 2007 februárjában elsöprő többséggel választották meg a párt elnökévé. Eközben Kiss aprólékosan építette fel magát: 1990-ben még csak önkormányzati, két évre rá már parlamenti képviselő, pártjában frakcióvezető-helyettesi és – éppenséggel az elveszített 1998-as választások után – ügyvezető alelnöki pozíciót töltött be. „Sosem volt lebilincselő, karizmatikus vezéregyéniség, nem megváltó típus, de ha szükség van rá, mindig kéznél van, és lehet rá számítani” – vallja egyik párttársa, aki professzionális végrehajtónak tartja a kancellária frissiben kinevezett, a hivatali stílust kedélyességével szerencsésen ötvöző vezetőjét.
Ha Gyurcsány Ferenc nem tudja feltornászni az MSZP népszerűségi indexét, Kiss Péter neve ismét szóba kerülhet kormányfőjelöltként.
EMELT FŐVEL. Kiss gyakorlatiasságára utal az is, hogy szinte sosem enged meg magának ideológiai töltetű nyilatkozatot, noha jó ideje erős embere az MSZP-nek, kihagyhatatlan tagja a pártvezetésnek. Ebbéli minőségében a kilencvenes évek második felében került újra hivatalosan is kapcsolatba Gyurcsánnyal, annak apropóján, hogy a közélet felé kacsingató – időközben hatalmas vagyont felhalmozó – üzletember cége, a Perfect Rt. kiadta Anthony Giddens A harmadik út című kiáltványát a szociáldemokrácia megújulásáról. Akkoriban már a párton belül is téma volt a hazai baloldal újragondolása, a modern nyugati szociáldemokrata eszmék átvétele, Gyurcsány aktivitása tehát kapóra jött. Igaz, a lapokban írt elemzéseit, interjúit a szocialisták vezetői jellemzően kritikával fogadták, a szerzőn pedig többségük egyenesen átnézett. A kilencvenes évek végén ügyvezető alelnöki és frakcióvezetőhelyettesi tisztséget viselő Kiss informátoraink szerint nem gátolta, de nem is támogatta Gyurcsány színrelépését. A Medgyessy kiakolbólítását követő jelölő kongresszuson elkönyvelt vereségét is emelt fővel fogadta, noha akkor a miniszterelnökség informátoraink szerint „nem lett volna ellenére”. Kettejük kapcsolata azóta is korrektnek nevezhető, a Figyelő által megkérdezett MSZP-s politikusok egyike sem tudott afférról beszámolni. Egyikük azt mondta: Kiss azt tartja Gyurcsányról, hogy megvannak a maga hibái, ám méltányolja, hogy volt bátorsága belevágni a reformokba.
A régi-új kancelláriaminiszter formális és informális hatalma a párton belül meghatározó, egyebek mellett a Baloldali Társulás Platformnak köszönhetően is, amelynek vezetője. Úgy tudjuk, az őszödi beszéd óta egyre szélesebb kör szorgalmazza, hogy Kiss vegye át a pártelnöki és a miniszterelnöki hatalmat. „Ennek azonban még nem jött el az ideje” – hangsúlyozták lapunknak vezető szocialista politikusok. Az MSZP frakcióban ugyan feszült a helyzet, ám nemcsak a párt s a koalíciós partner, de a szellemi holdudvar is még Gyurcsány mögött áll. Igaz, egy internetes hírportálnak az egyik szocialista honatya úgy fogalmazott: „Jámborak vagyunk, mint a birkák, ám, ha a birkák megelégelnek valamit, eltapossák a pásztort.” Ami arra utal, hogy ha belátható időn belül nem javul a kormány teljesítménye, akkor változhat a helyzet. Ám úgy tudjuk, meghatározó koalíciós vezetők nem valószínűsítik, hogy palotaforradalom törne ki a szocialista pártban, sem azt, hogy a szabad demokraták kilépnének a koalícióból. „Már csak azért sem, mert nem olyan ellenzékünk van, amelyik egy Kiss Péter vezette többségi vagy kisebbségi kormánnyal hagyna bennünket dolgozni” – érvelnek a baloldalon. Hanem olyan, amelyik vérszemet kapna, azt kommunikálná, hogy az ő követelésére hajtott végre az MSZP miniszterelnök-cserét, s Gyurcsány után az egész kabinet távozását sürgetné – magyarázták, miért tartanak ki a jelenlegi miniszterelnök, a kabinet és a koalíció mellett.
ESÉLYLATOLGATÁS. Mint szocialista forrásaink a Figyelőnek fogalmaztak: az MSZP van annyira demokratikus párt, hogy ne előre határozzon a menetrendről. Gyurcsány politikai jövője attól függ, sikerül-e javítania kormánya teljesítményén, s feltornásznia pártja népszerűségi indexét 2009-ig. „Ha nem, akkor valóban Kiss Péter lehet az MSZP következő elnöke, s vele méretteti meg magát a nagyobbik kormányzópárt a következő választásokon” – állította egyikük. Egy másik informátorunk szerint ugyanakkor Kiss nem annyira markáns politikus, hogy eléggé esélyes miniszterelnök-jelöltje legyen a szocialistáknak. „Egy prezidenciális rendszerben, ahol az elnök tekintélye a mérvadó, ahol a kormányfő csak végrehajtó, ideális lenne, ám nálunk más a helyzet” – osztotta meg kétségeit a szocialisták egyik prominense.
