Hadd magyarázzam meg, mire gondolok. A nyitott társadalom fogalmát elsőként Henri Bergson francia filozófus használta Az erkölcs és a vallás két forrása című könyvében. Szerinte az első forrás törzsi jellegű, s zárt társadalmat eredményez, amelynek tagjai egymáshoz kötődnek, mások iránt viszont félelmet vagy ellenségességet táplálnak. A második forrás univerzális, és olyan nyitott társadalomhoz vezet, amelyet az egyetemes emberi jogok vezérelnek, s amely védi és támogatja az egyén szabadságát.
NINCS VÉGSŐ IGAZSÁG. E koncepciót Karl Popper módosította 1944-ben megjelent nagy hatású, A nyitott társadalom és ellenségei című művében. Kimutatta, hogy a nyitott társadalmat veszélyeztethetik az elvont, általános ideológiák, amilyen a kommunizmus és a fasizmus. Mivel ezek azt állítják, hogy birtokában vannak a végső igazságnak, ami szükségszerűen hamis alapállás, ezért az ilyen ideológiákat csak erőszakkal és elnyomással lehet a társadalmakra kényszeríteni. Ezzel szemben a nyitott társadalom elfogadja a bizonytalanságot, és olyan törvényeket és intézményeket teremt, amelyek lehetővé teszik, hogy a különböző nézeteket valló és eltérő érdekeket képviselő emberek békésen együtt éljenek.
Soros György
Az EU figyelemreméltó mértékben testesíti meg a nyitott társadalom alapeszméit. Noha vezérlő elveit nem foglalták alkotmányba, maga ez a tény is összhangban lehet a nyitott társadalommal, hiszen – Popper szerint – tökéletlen megértésünk nem engedi, hogy állandó és örökérvényű definíciókat adjunk a társadalmi berendezkedésről.
Az EU a fokozatos társadalomépítés – a Popper által a nyitott társadalomhoz illőnek ítélt módszer – eredményeként jött létre. A folyamatot egy céltudatos, távlatokban gondolkodó elit irányította, amely felismerte, hogy a tökéletesség nem érhető el. Lépésről lépésre haladt, limitált célokat és limitált menetrendeket szabva, tisztában lévén azzal, hogy minden egyes lépés elégtelennek fog bizonyulni, és újabb lépést tesz majd szükségessé.
Ezt a lépésről lépésre haladó megközelítést azonban megakasztotta az európai alkotmány bukása. Az unió tarthatatlan helyzetbe került, mert miközben tagállamainak száma rövidesen 27 lesz, irányító struktúráját 6 országra találták ki. Meggyengült a folyamat mozgásban tartását célzó politikai akarat. A múltbeli háborúk emléke elhalványult, s megszűnt az a fenyegetettség is, amelyet egykor a Szovjetunió jelentett. Erősödnek a nacionalista, idegengyűlölő és muzulmánellenes érzelmek, amit csak fokoz, hogy nem sikerült integrálni a bevándorló közösségeket.
KRITIKÁTLAN AMERIKA. Sajnálatos módon az EU-n belüli zavar egy tágabb, globális felfordulás része. Az Egyesült Államok sokáig a domináns erő volt, és irányt mutatott a világnak. Ám a George W. Bush elnök által a terrorizmus ellen hirdetett háború a végrehajtó hatalom végletes kiterjesztésével aláásta az amerikai demokrácia alapelveit. Gátat szabott a nyitott társadalom lényegi részét képező kritikagyakorlásnak, amennyiben hazafiatlanságnak minősítette a kormányzat politikájának bármilyen bírálatát, s ezzel lehetővé tette, hogy Bush elrendelje Irak megszállását.
Ami ennél is rosszabb, a terrorizmus elleni háború kontraproduktívnak bizonyult. Ártatlan áldozatokat követelve csak növelte a terrorfenyegetést, s egyben az amerikai hatalom és befolyás látványos gyengüléséhez vezetett. Ennek következtében az Egyesült Államok ma már nincs abban a helyzetben, hogy irányt mutathasson a világnak.
Az EU nyilvánvalóan nem képes átvenni az Egyesült Államok szerepét a világ vezető hatalmaként. Ugyanakkor példát adhat mind saját határain belül, mind azokon túl. Az újonnan csatlakozott és jövőre belépő országok számára a tagság perspektívája volt a legfőbb motiváció ahhoz, hogy nyitott társadalmakká alakuljanak. Bár polgárainak többsége ezt nem látja, az EU ösztönző példaként szolgál. Most már csak el kell érni, hogy őket is inspirálja az a gondolat, miszerint az unió a globális nyitott társadalom prototípusa.
KÖZÖS EURÓPAI KÜLPOLITIKA. Amit ez elvi síkon jelent, az röviden megfogalmazható: az Európai Uniónak közös külpolitikára van szüksége. Ennek pedig részének kell lennie a sürgősen újjáélesztendő európai alkotmánynak. Addig sem szabad azonban megengedni, hogy az intézményi reformok hiánya a tétlenség ürügyéül szolgáljon.
Az EU-nak már ma is bőséges forrásai vannak ahhoz, hogy hathatósan lépjen föl a globális színtéren: az összes külföldi fejlesztési támogatások felét adja; a világ legnagyobb egységes piaca; 45 ezer diplomatája van; közel 100 ezer békefenntartója teljesít szolgálatot az öt kontinensen. Ezek mellett a kereskedelmet, a segélyeket és a közösség további bővítését katalizátorként használhatja arra, hogy ösztönözze a szomszédos országokat a nyitott társadalmakká való átalakulásra.
Valahányszor az Európai Unió közös politikát fogadott el – mint Irán esetében -, sikerült rávennie másokat, köztük az Egyesült Államokat is, régóta képviselt álláspontjuk megváltoztatására. Ugyanakkor az EU gyakran képtelen valóra váltani saját potenciálját. Így például nem sokra jutott a közös energiapolitika kialakítása terén, s emiatt egyre jobban függ Oroszországtól, amely nem is habozik kihasználni alkupozícióját. Hasonlóképpen, elmulasztott kellő támogatást nyújtani Grúziának, és megfelelő szankciókat bevezetni Üzbegisztán ellen a tavaly májusi andizsáni mészárlás után. Nem hozott számottevő eredményt európai szomszédsági politikája sem, azzal pedig, ahogyan Törökországot kezeli, rossz irányba tereli fontos szövetségesét. Az újonnan csatlakozott országok közül több helyen is zűrök vannak, így mindenekelőtt Magyarországon és Lengyelországban, ahol az EU proaktívabb szerepet játszhatna a demokratikus stabilitás erősítésében.
Mondani sem kell, hogy a közös európai külpolitikának nem szabad Amerika-ellenesnek lennie. Az ilyen pozíció káros volna, mert felerősítené a nemzetközi közösségen belül a Bush-kormányzat által előidézett megosztottságot. Ám az EU olyan példát adhat a nemzetközi együttműködésre, amelyet a mostani vezetés – szükségképpen bekövetkező – lecserélődése után végül az Egyesült Államok is követne.
A szerző a Soros Fund Management és az Open Society Institute elnöke © Project Syndicate, 2006
