Botrányoktól volt hangos már az elmúlt években is a kötelező gépjárműfelelősség-biztosítások (gfb) átkötésének hónapja, az idei november azonban még az eddigieken is túltehet. A szakemberek véleménye szerint a Gyurcsány-csomag megszorító intézkedéseinek is része lehet abban, hogy az idén minden eddiginél többen válthatnak olcsóbb biztosításra: a „hűtlenek” száma több alkuszcég előrejelzése szerint elérheti a félmilliót is.
S noha a korábbi években az élet nem igazolta az ehhez hasonló várakozásokat, a biztosítót váltók számának növekedése mindenképpen borítékolható, csak a mérték kérdéses. Mindenesetre a pénzszűke miatt az eddigieknél kisebb különbség is cserére ingerelheti az autósokat: az elmúlt években ez a küszöb a meglevő biztosításhoz képest elérhető 7-8 ezer forintos éves megtakarítás volt, amely az idén akár 5-6 ezer forintra is csökkenhet.
Harcok és trükkök
A kötelezőt kötők kiemelkedő árérzékenysége okán, valamint amiatt, hogy a biztosítók árajánlatai között meglehetősen nagy (ráadásul évről évre növekvő) a különbség, az alacsony tarifákkal előrukkoló piaci szereplők viszonylag könnyen tudnak ügyfeleket elszipkázni a drágáktól. Az elmúlt években egyre élesebbé vált az ügyfelekért folytatott harc a biztosítótársaságok, illetve egyesületek között, s előbbiek számára súlyos érvágást okozott az alacsony díjakkal operáló egyesületek előretörése. Nem véletlen, hogy folyamatosan felbukkantak trükkök, amelyekkel a drága cégek megpróbálták mérsékelni a távozó ügyfelek számát.
Három évvel ezelőtt egy módosított kormányrendeletre hivatkozva, azt félreértelmezve próbálták a cégek maradásra bírni a váltani kívánókat. Azt sugallták: aki nem tudja produkálni egy hónapon belül a bonus igazolást, annak a legrosszabb ügyfelektől elvárt, legmagasabb díjat kell fizetnie. Tavaly tavasszal a Pénzügyi Szervezetek Állami felügyelete (PSZÁF) állásfoglalást tett közzé a kérdés tisztázására. A 2005-ös évet megelőző váltási szezonban „gumitarifával” rukkolt elő a társaságok többsége. Ez olyan nagymértékű egyedileg megállapított kedvezmény alkalmazásának lehetőségét jelenti, ami szélsőséges esetben értelmetlenné teszi magát a közzétételt. Ugyanekkor a piacvezető Allianz Hungária nem publikálta meglévő – mintegy 1,8 millió – kötelezős ügyfelének tarifáját, s a felügyeleti bírság és feddés hatására is csak egy alkalmazandó szorzószámot közölt.
Az addig példátlan megoldáson a jogászok azóta is vitatkoznak; a piac véleménye szerint ez a jogszabály kiforgatása – a szorzószám csak az egy évvel korábbi díjjal együtt értelmezhető -, de legalábbis „nem teremt semleges versenyhelyzetet”. A módszer megnehezíti a biztosítóváltást, illetve azt, hogy az ügyfelek, az elemzők és a versenytársak képet alkothassanak a teljes piacról és a díjszintről. Lapunk mégis több forrásból is úgy értesült, hogy az idén még egy biztosító gondolkodik hasonló közzétételben. A felügyeletnél a Figyelő megkeresésére úgy reagáltak, hogy minden egyes esetet egyedileg megvizsgálnak, s ha az autós számára egyértelműen megállapítható, mennyi lesz a díja a következő évben, akkor nem fognak szankcionálni.
Tortúrák
A kötelező körüli piaci harcban természetesen a legfőbb kérdés az, hogy a sok egymással versengő szereplő ellenére miért van olyan nagy eltérés a tarifák között. Másképpen megfogalmazva: ha valaki x összegért hajlandó biztosítani (feltételezhetően nem azért, hogy veszteséget termeljen), akkor miért sokkal drágábbak mások? Utóbbiak a jóval olcsóbb egyesületeket főként azzal kritizálják, hogy szolgáltatásaik minősége roppant alacsony. S valóban, az elmúlt években sokat lehetett arról hallani, hogy nagyon megjárták azok az autósok, akiknek károkozója valamelyik egyesületnél kötött kötelezőt. A szenvedő fél bizony nem egyszer futhatott a pénze után: kénytelen volt saját zsebből megelőlegezve megjavíttatni autóját. A szerviz ugyanis csak így vállalta a munkát, mondván: nincs szerződése az egyesülettel. A vétlen károsult pedig hónapokat várt arra, hogy a károkozó biztosító egyesülete fizessen.
„Tavasszal előfordultak ilyen esetek, ám azóta üzembe állítottuk vadonatúj informatikai rendszerünket, és ez lényegesen meggyorsította a kárügyintézést” – magyarázza a helyzetet Kiss Bálint, a MÁV Általános Biztosító Egyesület elnöke. Mint mondja, abból azonban továbbra sem engednek, hogy minden egyes kárbejelentést ellenőrizniük kell. Az év elején minden 100 kárbejelentésből 30 csalási kísérlet volt, s 10 ma is az. Az elnök szerint köztudott, hogy minden új biztosítóhoz tódulnak az ügyeskedők, s ha nem szűrnék ki őket, az a következő évi magasabb díjukban bosszulná meg magát.
Az alkuszpiac több, neve elhallgatását kérő képviselője is elképzelhetőnek tartja, hogy a felfüggesztések időzítése nem véletlen. Tapasztalataik szerint az új piaci belépőkkel, s különösen az olcsó, de legalábbis alacsonyabb költséggel és profittermelési kényszer nélkül működő egyesületek megjelenésével évről évre fogyatkozik a nagy játékosok piaci részesedése, akik a folyamat megakadályozása érdekében az utóbbi években nem válogattak az eszközökben. Ráadásul az idén ismét bővül a piac: a korábban a MÁV Biztosító Egyesület szerződésállományának megvételéről tárgyaló, s eddig elsősorban életbiztosítóként ismert Signal Biztosító belépésével 13 szereplőssé duzzad a tavaly már közel 123 milliárd forintos díjbevételt produkáló kgfb-piac.
Az új szereplő megjelenésével pedig – mint eddig is történt – megint megvan a veszélye annak, hogy az újonc feltűnően alacsony árral hozakodik elő: magyarán „piacot vesz”, csak hogy megpróbáljon magához édesgetni minél több ügyfelet, és így mielőbb elérje a már rentábilis üzemméretet. Az azonban bizonyos, hogy minél nagyobb tömegek keresnek maguknak kedvezőbb díjú biztosítást, annál nagyobb lesz a verseny a piaci szereplők között és a kötelező díja annál jobban közelít a kockázatarányoshoz. A cégek többsége egyébként nem vonja kétségbe a hatóság függetlenségét, sőt úgy látják, a PSZÁF nagyon figyel: a napokban minden egyes piaci szereplőt egyenként behívatott, s felajánlotta a konzultáció lehetőségét a díjképzésben és a kampányban.
Kartellgyanú
A kgfb-piac felkeltette a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) figyelmét is. A hatóság még másfél évvel ezelőtt bejelentette, hogy kartell csoportja előzetes bejelentés nélküli helyszíni szemle végrehajtásával versenyfelügyeleti eljárást indított a Gémosz, az Allianz Hungária Biztosító, a Generali-Providencia Biztosító, a Magyar Opelkereskedők Bróker Kft., a Magyar Peugeot Márkakereskedők Biztosítási Alkusz, valamint a Porsche Biztosítási Alkusz Kft. ellen, s tavaly októberben az eljárásba bevonta a Magyar Biztosítók Szövetségét (Mabisz) is. Az üggyel kapcsolatban megkerestük az érintetteket, akik azonban egytől egyig elzárkóztak a nyilatkozattól. Ugyanezt tették a GVH-nál is, mondván: folyamatban lévő ügyről van szó. Információink szerint ugyanakkor a versenyhivatal vertikális és horizontális – biztosítók egymás közötti, valamint a biztosítók és a márkakereskedők közötti – kartellt feltételez, s erőfölénnyel való visszaéléssel is gyanúsítja a piacvezető biztosítót.
Úgy tudjuk, a GVH több mint 430 pontból álló vizsgálati jelentése alapján azt feltételezi, hogy az érintett biztosítók 2002 és 2005 között összehangolták piaci magatartásukat a javítói óradíjakkal kapcsolatban. Szövetségük ellen pedig az a vád, hogy a gépjármű-biztosítási tagozatban „kartellt lehetővé tevő információszolgáltatás történt”.
Úgy tudjuk, hogy a másfél éve folyó, többszörösen meghosszabbított vizsgálat lényegében lezárult, november végén tárgyalás, december első felében pedig ítélet várható. Az emelkedő verseny-felügyeleti bírságok ismeretében az elemzők szigorú ítéletet várnak. Az ide vonatkozó jogszabály alapján a versenyhivatal a cég éves nettó árbevétele legfeljebb 10 százalékának megfelelő összeget vethet ki bírságként. A GVH eddig – durva becsléssel – általában a jogsértéssel érintett forgalom 5-6 százalékát fizettette meg a vétkessel, s ha az magasabb, mint az árbevétel 10 százaléka, akkor szokta alkalmazni a limitet. A tavaly több mint 172 milliárd forint díjbevételt elért Allianz Hungáriánál az 5-6 százalékos bírság is 8-10 milliárd, a Generali-Providenciánál pedig 5-6 milliárd forintot tenne ki, ám ha szövetségüket is elmarasztalják, még ennél is többet kell fizetniük.
Ettől még persze nem kapnak visszatérítést az eddig magas díjat fizetők, mint ahogy azok az autósok sem, akik saját maguk perkáltak ki borsos összegeket a márkaszervizekben apróbb javításokért. Az azonban valószínűsíthető, hogy ha valóban többmilliárdos bírságot szab ki a GVH, az komoly érvágást jelent az érintettek számára, az autósok szempontjából pedig akár pozitív változásokat is generálhat a kötelező piacán.
(A teljes cikket elolvashatja a Figyelő 43. számában.)
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
