Ősztől kezdve már Magyarországon is bűncselekményt valósít meg az, aki a törvényben meghatározott megállapodásokkal korlátozza a piaci versenyt. A hazai szabályozás azonban nem mindenféle versenykorlátozó magatartást büntet. A Btk. új paragrafusa a közbeszerzési eljárás, illetve a koncesszióköteles tevékenységre kiírt pályázat eredményének befolyásolását célzó piacfelosztó, illetve árrögzítő megállapodások körére korlátozza a büntetőjogi felelősség körét. A jogszabály ezen esetekre helyez kilátásba öt évig terjedő szabadságvesztés büntetést.
Mi a háttere ennek az új szabálynak, mit mutatnak a vonatkozó nemzetközi példák? Szükség van-e ilyen szigorú szabályozásra a kartellek terén? Hogyan illeszkedik a magyar szabályozás az európai és amerikai megoldások közé? Ezeknek a kérdéseknek jártunk utána szakmai partnerünk, az Oppenheim és Társai Freshfields Bruckhaus Deringer Ügyvédi Iroda segítségével.
Sok helyen jár érte börtön
A kartell-megállapodásokért való büntetőjogi felelősség nem egyedülállóan magyar sajátosság, sokkal inkább a fejlett versenykultúrával rendelkező államokban uralkodó gyakorlat követésének tekinthető. Az OECD tagállamaiban alkalmazott versenyjogi szankciókról készült elemzés szerint a 30 tagországból 23-ban alkalmazható bírság a vállalkozásokkal szemben, 13-ban egyénekkel szemben, és 9 állam joga teszi lehetővé szabadságvesztés büntetés kiszabását bizonyos versenyjogi rendelkezések megsértése esetére.
Régóta megoldatlan kérdése a versenyjognak, hogy az úgynevezett kőkemény kartellek (azaz a versenytársak közötti, a fogyasztókat leginkább károsító pl. az árak rögzítésére vagy a piac felosztására irányuló megállapodások) ellen melyek lehetnek az igazán hatékony eszközök a hatóságok kezében. Hogyan lehet felderíteni és példásan megbüntetni a felelősöket, elérve az adott személy illetve a társadalom egészének elrettentését az ilyen megállapodások megkötésétől? Bár kezdetben úgy tűnt, a vállalkozásokra kirótt rekordösszegű bírságok megfelelő visszatartó erővel bírnak, idővel bebizonyosodott, hogy az igazán titkos és jövedelmező kartellek létrejöttét a személytelen és a vállalkozás méretéhez illetve az elérhető haszonhoz képest sokszor aránytalan bírság önmagában nem tudja megfelelően megakadályozni.
A fentieket felismerve több állam versenyjoga megpróbálta azokat az egyéneket is fókuszba állítani, akik személyükben tehetők felelőssé a kartellek megvalósításáért. A nemzetközi tapasztalatok szerint az ilyen vállalati vezetőkkel mint magánszemélyekkel szemben kiszabható nagy összegű bírság és a személyes szabadság elvesztésének lehetősége sokkal inkább elrettentő erejű, mint a jogi személy vállalkozásra kirótt szankció.
Amerikai rekordbírságok – börtönben az üzleti világ császárai
A piaci verseny korlátozása miatti büntetőjogi felelősség bölcsője az Amerikai Egyesült Államok, ahol az 1890-es Sherman Act hatálya alá tartozó versenykorlátozó megállapodások 1974-től kezdődően büntetőjogi felelősséget eredményezhetnek. A számok fenyegetőek: utóbbi öt évben több mint nyolcvan vállalatvezető vagy felelős kormányzati tisztségviselő töltötte vagy éppen tölti börtönbüntetését az USÁ-ban a versenyjogi szabályok megsértése miatt. Olyan óriásvállalatok vezetői ülnek így a rácsok mögött, mint az Enron (energetika), az Infineon (számítástechnika) vagy a BASF (vegyipar). A kiszabott leghosszabb tartamú büntetés elérte a tíz évet. Az USÁ-ban 2002 volt a rekordév: a kiszabott összes börtönnapok száma meghaladta a tízezret; ebből az átlagos egyedi büntetés 18 hónapot tett ki. A szabályozás további szigorodását bizonyítja egy 2004-ben hatályba lépett új jogszabály, amely a szabadságvesztés büntetés felső határát 3-ról 10 évre emelte, és a kiszabható bírságok összegét ugyancsak feljebb tolta.
Rekordbírság a vitaminkartellre
A nemzetközi méretű kartellek legnagyobb része a vitamingyártás, a vegyszerek, a táplálék-kiegészítők piacához köthető. Ezek nagyrészt kisszereplős, homogén termékeket érintő piacok (tipikusan oligopol szerkezetűek), amely megkönnyíti a versenytárs vállalkozások összejátszását. 1999-ben a híres-hírhedt vitaminkartell ügyben máig rekordösszegű, 500 millió dollárnyi bírság került kiszabásra a Hoffmann-La Roche céggel szemben. Ugyanebben az ügyben került sor a második legnagyobb bírság kiszabására is, a BASF AG 225 millió dolláros bírságot fizetett. Az Egyesült Államokban kiszabott bírságok teljes összege 1997 és 2001 között meghaladta az 1,7 milliárd dollárt.
A nagy összegű bírságok mellett a külföldi cégek külföldi vezetői is több esetben kényszerültek az Egyesült Államok valamely börtönében bűnhődni, a vitaminkartell (lásd keretes írásunkat) résztvevői közül például három svájci, valamint három német vállalati vezető amerikai börtönben töltötte szabadságvesztés büntetését.
Európában is szigorodik a szabályozás
Európában Franciaország, Írország és Norvégia joga teszi lehetővé büntetőjogi szankciók alkalmazását kartellek esetében, Németországban és Ausztriában a közbeszerzési pályázatok eredményének befolyásolására kötött versenykorlátozó magatartások minősülnek bűntettnek. Az Egyesült Királyságban a 2002-es Enterprise Act hatálybalépése hozott gyökeres változást bizonyos horizontális kartell-megállapodások (árrögzítés, a gyártás, illetve az ellátás korlátozása, piacfelosztás és a pályázati eljárás tisztaságának megsértése) miatt kiszabható büntetőjogi szankciók bevezetésével. Az új jogszabályi rendelkezés szerint a fent említett megállapodásokban való részvétel esetén mind a vállalat vezetőivel, mind alkalmazottaival szemben kiszabható öt évig terjedő szabadságvesztés büntetés, és ez korlátlan összegű büntetőbírsággal is párosulhat. Nem csupán a megállapodásban való részvétel, de a vizsgálat akadályozása is bűncselekménynek minősül, már az információszolgáltatás megtagadása is 6 hónapi börtönbüntetést vonhat maga után. Emellett lehetőség van arra is, hogy a részes vállalati vezetőket a bíróság a versenyhatóság kérelmére 15 évre eltiltsa attól, hogy gazdasági társaságban vezető tisztséget töltsenek be.
Az új brit jogszabály lehetővé teszi annak a személynek a kiadását is, aki ellen egy más államban indult büntetőeljárás kartell-megállapodásban való részvétel miatt. A várakozások szerint ezzel a rendelkezéssel majd elkerülhetővé válik az olyan anomáliák kiküszöbölése, mint ami a Christie’s-Sotheby’s ügyben történt. Míg az árrögzítő kartellben részes Sotheby’s aukciós ház amerikai feje 80 évesen egy év és egy nap börtönbüntetését töltötte, és 7,5 millió dollárnyi személyes bírsággal kellett hogy bűnhődjön, addig a megállapodásban résztvevő másik fél, a Christie’s aukciós ház Angliában tartózkodó feje mind a börtönbüntetéstől, mind a jelentős összegű bírságtól megmenekült, mivel az adott cselekmény nem volt kiadatást megalapozó bűncselekmény az Egyesült Királyság joga szerint.
Az angol szabályozástól eltérően a német jog – a magyar szabályozáshoz hasonlóan – csupán a kőkemény kartellek egyes kivételes eseteiben teszi lehetővé büntetőjogi szankciók alkalmazását, kizárólag közbeszerzési eljárások befolyásolására kötött versenykorlátozó megállapodások tekintetében. A szankció bírság kiszabása mellett öt évig terjedő börtönbüntetés is lehet. A német versenyhatóság, a Bundeskartellamt eljárásával szemben azonban – amelyet amúgy nagyfokú rugalmasság jellemez mind a vizsgálati eljárás, mind a körülmények mérlegelése tekintetében -, a büntetőeljárás során eljáró ügyészség kezét szigorú és rugalmatlan eljárási szabályok kötik, amely a bizonyítást is jelentősen nehézkesebbé teszi.
Még ismeretlen a magyar gyakorlat
A Büntető Törvénykönyv legújabb módosításával kapcsolatosan egyelőre csak nagyon óvatosan lehet nyilatkozni, számos kérdést csak a kialakulóban levő gyakorlat fog majd tisztázni. Nem mérhető fel pontosan, hogy a büntető hatóságok milyen szigorral lépnek majd fel az esetleges kartellezőkkel szemben, és értelemszerűen egyelőre arra nézve sincs semmilyen joggyakorlat, hogy a bizonyítottság milyen szintjét tekinti majd elfogadhatónak a bíróság egy ilyen kőkemény kartellel kapcsolatos büntetőjogi vád esetén. Ugyancsak nem tisztázott még, hogy miként fognak majd a Gazdasági Versenyhivatal és a büntető hatóságok együttműködni a bűncselekmény felderítése során.
Dr. Fejes Gábor, Dr. Marosi Zoltán és Dr. Szabó Lia az Oppenheim és Társai Freshfields Bruckhaus Deringer Ügyvédi Iroda ügyvédjei és szakértői.
