Gazdaság

Brüsszeli borítók

admin
admin

2005. 09. 22. 08:00

Az uniónak nem tetszik a magyar autópálya-építések jelenlegi elszámolása. Ez boríthatja az idei államháztartási hiánycélt.

Magyarország csatlakozása óta most először, Joaquín Almunia uniós pénzügyi biztos budapesti látogatásakor vált igazán nyilvánvalóvá, hogy az EU szabályrendszerét és elveit nem lehet megkerülni. Magyarul: a mindenkori kormány nem teheti azt, amit akar. Jelen esetben nem teheti meg, hogy a kiadások eltolásával, illetve az államháztartási körből való kiszervezéssel az államháztartási hiányt kedvezőbbnek tüntesse fel, mint amekkora az valójában.


Joaquín Almunia és Veres János. Nem ugyanazt a statisztikai nyelvet beszélik.

MEGBUKOTT PPP-TRÜKK. A brüsszeli bizottság tagja pénteken, Veres János pénzügyminiszterrel közös sajtótájékoztatóján kijelentette, hogy az autópálya-építések részei a költségvetési kiadásoknak, így az unió módszertana által számolt eredményszemléletű hiányban az idén átadott szakaszokat szerepeltetni kell. Ez azt jelenti, hogy nagy valószínűséggel az idén sem teljesül a kormány által kitűzött államháztartási hiánycél; a nagy PPP trükk, úgy tűnik, nem jött be. Veres János – mi mást tehetett volna – egyetértett a brüsszeli illetékessel, s hangsúlyozta, hogy Magyarország egyeztetéseket folytat az EU statisztikai hivatala, az Eurostat képviselővel, s elfogadja azok álláspontját a költségvetési tételek könyvelésével kapcsolatban.

Az autópálya-építések elszámolása azon áll vagy bukik, hogy az Eurostat az Állami Autópálya Kezelő (ÁAK) Rt.-t költségvetésen belüli, illetve költségvetésen kívüli intézményként kezeli-e. Az ÁAK-nak átpasszolt sztrádaépítés azon a kormányzati elképzelésen alapult, hogy a szervezet az autópálya-matricák eladásából szerzi bevételeit, s így piaci intézmény, tehát nem része a költségvetésnek. Ha az Eurostat költségvetési szervnek tekinti elszámolási szempontból az ÁAK Rt.-t – lévén az az államnak épít autópályát, amiért az állam fizet majd rendelkezésre állási díjat -, akkor ennek messzemenő hatásai lehetnek. Az első és talán legfontosabb következmény az, hogy az idei évet további 336 milliárd forint autópálya-építési költség terhelné, s ez alapjaiban borítaná a hiánycélt. Piaci becslések szerint a nyugdíjpénztári korrekció nélkül számolt hiány így 6,4-6,6 százalék lenne a kormány által tervezett 4,6 százalék helyett. Veresnek igaza van abban, hogy a magasabb hiány pusztán elszámolástechnikai kérdés, s mint ilyen, közgazdaságtani értelemben nem von maga után többletfinanszírozási igényt, azonban az újra – immár ötödik éve – elvétett cél gyengítheti az ország kockázati megítélését a külföldi befektetők szemében, s ez érdemi árfolyamgyengülést is előidézhet.

Ha az Eurostat az államháztartás részének tekinti az autópálya-építéseket, akkor szükségtelenné válhat az ÁAK Rt. által tervezett 3 milliárd eurós kötvénykibocsátás is, amely a tervek szerint megteremtette volna a fedezetet az építkezésekre, valamint kiváltotta volna a Nemzeti Autópálya Rt. kereskedelmi bankoktól felvett hiteleit. Ha a kormány ragaszkodik a konstrukcióhoz, akkor állami garancia mellett felvett, s így relatíve olcsóbb hitelekkel kellene mindezt megtennie. Feltéve, ha a költségvetésben nem talál ehhez pénzt, ami azonban kevéssé valószínű. A bizonytalanság nagy, a jelenlegi helyzet szerint a hiánycél teljesítése első körben a brüsszeli statisztikusokon múlik. Végső döntés az ügyben legkorábban az Ecofin október 11-i, luxemburgi értekezletén születhet.

Az idei és a jövő évi hiánycélok teljesítésének kérdése alapvető bizalmi pont a magyar pénzügypolitikával kapcsolatban. Az EU irányából érkező kritika hatására több piaci szereplő már temetni kezdte a 2010-es eurózóna-csatlakozást. Mások azt hangsúlyozzák, hogy a piacot nem érte meglepetésként a hír, eddig is tudott volt, hogy jövőre kiadáscsökkentő intézkedéseket kellene állítani az idei egyszeri bevételekkel szemben. Külön csavar a történetben – és ez politikai színezetet ad az euródátum körüli találgatásoknak, – hogy az autópálya-elszámolások EU-konformitásával szembeni kételyt Szapáry György, a jegybank alelnöke hintette el Brüsszelben. Ezt követően pedig Járai Zsigmond ismét meghökkentő jegybank-elnöki nyilatkozatot tett. Közölte, hogy elúszott a 2010-es eurózóna-csatlakozás, s az új céldátum kijelölése az új kormányra vár.

Áfa-kritika

Joaquín Almunia egy látszólag aprócskának tűnő, valójában igen fontos dologra is felhívta a magyar kormány figyelmét. Ez pedig az, hogy az üzemanyagok áfájának csökkentése ellentétes az EU pénzügyminiszterei által Manchesterben hozott állásfoglalással. Az angliai városban a miniszterek abban állapodtak meg, hogy a magas olajárakra nem reagálnak a piaci viszonyokat torzító, az árakhoz való alkalmazkodást hátráltató eszközökkel, így például adócsökkentéssel. A brüsszeli bizottság azonban nem hozhat jogi ellenlépéseket a megállapodást be nem tartókkal szemben, pusztán jelentésben tájékoztathatja erről az unió többi pénzügyminiszterét. Az áfacsökkentés nettó hatása egyébként havi 2 milliárd forint kiesést okoz a büdzsének – közölte a tárca.

ÖNGERJESZTÉS. Szakmai oldalról, a folyó fizetési mérleg finanszírozása szempontjából közelít ellenben a kérdéshez Tóth Máté Barnabás, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) elemzőjének nemrégiben publikált tanulmánya. E szerint a fizetési mérleg hiányáért döntő részben az államháztartás magas finanszírozási igénye a felelős. A mérleghiány az utóbbi hat évben folyamatosan meghaladta a GDP 7 százalékát. A deficit ez idáig finanszírozhatónak bizonyult, ám a külföldi befektetők régiós összehasonlításban magas felárat várnak el. Az eurózónához való csatlakozási dátum megkérdőjelezése, vagy az abba vetett hit erodálódása jelentősen befolyásolhatja Magyarország kockázati megítélését. Ez oda vezethet, hogy a külföld csak drágábban lesz hajlandó finanszírozni az országot, s ez a költségvetés által kifizetett magasabb kamatszinten keresztül öngerjesztő folyamatokat indíthat el.

A költségvetés nagy forrásigényének az a következménye, hogy a forinttól elvárt kockázati prémium nagy, s ennek következtében mind a háztartások, mind pedig a kis- és középvállalatok egyre inkább hajlanak az olcsóbb, devizában történő eladósodás felé. Ráadásul az állam saját maga is egyre inkább átáll a devizafinanszírozásra. Az eurózónához való közeledéssel párhuzamosan ugyan mindez természetes jelenségnek tekinthető, a csatlakozás időpontjának megkérdőjelezése azonban törékennyé teheti ezt a folyamatot. Az elemzés szerzője szerint éppen ezért lenne szükség az állam finanszírozási igényének visszafogására.

A kisebb, alacsonyabb pénzigényű állam alapvetően két módon változtatná meg a helyzetet. Egyrészt megerősítené a bizalmat, hogy 2010-re az ország csatlakozhat az eurózónához, s így mérséklődhetne a Magyarországtól elvárt kockázati felár. Másrészt pedig – mivel kevesebb tőkére lenne szükség a hiány finanszírozáshoz – csökkentené a forintbefektetések hozamszintjét. Ez lehetővé tenné, hogy a magánszféra, valamint a kis- és középvállalati szektor ne vállaljon fedezetlen árfolyamkockázatot. Ennek veszélye már most is fennáll, gondoljunk csak bele, hogy manapság mekkora figyelem övezi mondjuk a svájci jegybank kamatdöntéseit, ahogy egyre nő a svájci frankban felvett lakás- vagy fogyasztási hitelek mennyisége.

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.