Lendületesen nyitott az üzleti életben Leisztinger Tamás, ami talán furcsa egy elméleti fizikustól, elvárható viszont egy olyan embertől, akit ismerősei szerint javarészt játékszenvedélye éltet. Utóbbit a cégvilág mellett leginkább a sakkban éli ki. Első cégét egyetemi tankörtársaival közösen alapította: irodai szoftverekben, televíziós stúdiótechnikában utaztak, de árultak finn faházakat is. Miután a magyar piacon megjelentek a multinacionális számítástechnikai cégek, figyelmük a kárpótlási jegyek felé fordult.
A Leisztinger-birodalmat megalapozó HB Westminster (HBW) Rt. 1994 szeptemberében alakult meg, nyilvános részvénykibocsátással, amit a vártnál nagyobb sikerre való tekintettel az alapítók 1995 tavaszán megismételtek. A HBW gyors megtérülésű üzletekbe szállt be, kárpótlási jegyeket adott el privatizációs lízingben érintett társaságoknak, illetve állami tulajdonrészeket vásárolt és adott tovább 20-25 százalékos haszonnal.
HASZNOS JEGYEK. Leisztinger 1995 októberében létrehozta a HB Westminster II. Rt.-t. Tizenháromezer kárpótlásijegy-tulajdonos és tíz cég 1,6 milliárd forint fölötti címletértékű jegyet váltott be HBW II.-papírokra. Ám 6 millió forintnyi elsőbbségi részvénnyel a szavazatok fele az alapítókat illette, így azt tettek, amit akartak. A korábban alapított HBW I.-ből kiszállt a tőzsdeguru, a HBW II. pedig „felvette” a francia fizikus, Francois Jean Arago nevét. Az Arago befektetéseire jellemző volt, hogy általában szerény saját tőkével és jelentős idegen forrással vágott bele az egyes felvásárlásokba, miközben maga a cég igyekezett a kárpótlási jegyeikkel korábban oda beszálló kisbefektetőket kiszorítani. Hat évvel ezelőtt a céget bevezették a budapesti börzére, ám a papírjait piaci közöny övezte. A társaság vagyona ugyan folyamatosan nőtt, a kisbefektetők azonban már világosan látták, hogy az ő érdekeik aligha érvényesülhetnek.
Az Arago-előd HBW II. első nagy dobása az Eravis Rt. többségi részvénypakettjének megszerzése volt. Némelyek emlékei szerint, mintha a részvényjegyzési szabályokat kifejezetten Leisztinger cégére szabták volna. Az alanyi kárpótoltak, az önkormányzatok és a mezőgazdasági szövetkezetek mellett ugyanis a kárpótlásijegy-hasznosítók is előnyt élveztek. Először 12 százalékos pakettet szerzett a HBW II., majd önkormányzati részvények és kisbefektetői papírok megszerzésével súlyát feltornászta 50 százalékra. Még 1996 vége előtt 50 százalékos részesedéshez jutott a számos Balaton-parti ingatlannal rendelkező Hunguest Hotels szállodaláncban, amelynek kezelésében volt az egykori szakszervezeti üdülővagyon is.
Az Aragónak 1996-ban Zalában sikerült megszerezni a megyei gyógyszer-nagykereskedelmi vállalatot, ráadásul a helyhatóságok elkövették azt a hibát, hogy az egyes patikákat nem választották le, és nem adták oda a gyógyszerészeknek, így ezek is egytől egyig a Leisztinger-birodalom részeivé váltak. Zala után a Győr-Sopron-Moson, illetve a Vas megyei gyógyszerpiacon is meghatározó befolyást szerzett az Arago. A három megyei cég összevonásával létrehozott Westpharmát a gyógyszerészkamarával folytatott hosszú állóháború után eladták egy német cégnek. A PB Pharmától az akkori lapértesülések szerint vételárként kapott 6 milliárd forint éppen kapóra jött a Zalakerámia Rt.-ben már meglévő pakett bővítéséhez.
|
CSEMPÉZNEK. A bizományos affér közepette, 1999-ben az Arago előbb 15,4 százalékos, majd közvetett tulajdonát is beszámítva közel 30 százalékos részesedéssel átvette a Zalakerémia Rt. irányítását. A cég ideális befektetési célpont volt, a piac ugyanis akkoriban alulértékelte a csempegyár papírjait, miközben az szépen termelte a készpénzt. Leisztingerék átütemeztették a társaság adósságait, és többszöri tőkeemeléssel majdnem 5 milliárd forintot vittek be a cégbe. A szakmai feladatokkal azonban nem boldogultak, így 2003-ban eladták a Zalakerámiát a Gazprom-érdekeltségű Általános Értékforgalmi Banknak. Időközben – 1998 végén – Leisztinger Tamást a Magyar Sakkszövetség elnökévé választották. Néhányan úgy tudják, pénzért vette az elnökséget: kifizette a szervezet adósságait.
A zalakerámiás kaland idején csendben Pick-részvényeket gyűjtögetett az Arago. Miután 2000 tavaszán már megvolt a 30 százalékos pakett, felfedték magukat, a következő évben pedig tőkeemeléssel 42 százalékra növelték részesedésüket. A korábbi célpontokkal ellentétben a húsipari cég jó állapotban volt. A szegedi társaság térségi terjeszkedési tervei azonban zátonyra futottak, a fejlődésnek nyoma sem volt. Csökkent az árbevétel, a Pick-papírok értéke a felére esett. Az Arago 80 százalékos árfolyamon, 84 százalék fölé növelte részesedését, majd a részvényvásárlást a hírek szerint kifizettették a Pickkel, 17 milliárdnyi osztalék formájában. Két évvel ezelőtt a Forrás Rt.-t vette célba (Figyelő, 2003/37. szám), ma a szavazatok 88,6 százaléka az övé.
A nyilvánosságot mindvégig kerülő, még mindig csak 37 éves milliárdost, Leisztinger Tamást az évek során sokan próbálták kiismerni. Egyesek ragadozó pókhoz hasonlították, mások bravúros játékoshoz, aki hihetetlen érzékkel válogat a befektetési célpontok között, s ügyesen nyitogatja a kiskapukat. Akik találkoztak már vele, tudják: szuggesztív, szókimondó egyéniség, de az állóháborúkhoz nincs érzéke vagy kedve. Úgy tűnik, gyorsan felismeri, mi az, amiért van, illetve amiért nincs értelme küzdeni. Ismerői szerint a politikát az utóbbiak közé sorolja. Úgy tarják róla, hogy politikai funkciót aligha vállalna, a politikai kapcsolatokat elsősorban üzleti érdekei okán kezeli kiemelten. Azt mondják róla többen: magáért a játékért játszik – hol milliárdos részvénypakettekkel, hol Lékó Péterrel és a fekete-fehér bábukkal.