|
Elkerülendő a parlamenti többség elvesztése után fenyegető permanens kormányválságot, Csehországban kész lemondani Stanislav Gross miniszterelnök. Pedig a szlovák példa arra buzdíthatta volna, hogy megpróbálkozzon a tartós kisebbségi lét állapotával. Lengyelország idő előtti választásokra készül. Juhan Parts észt kormányfő két évet sem tölthetett a posztján, mielőtt március végén lemondott. Sebaj, legalább nem törte meg a hagyományokat: az 1991-es függetlenné válás óta ugyanis egyetlen észt koalíciónak sem sikerült kitöltenie a négyéves parlamenti ciklust. Litvánia és Lettország hasonló tempóban fogyasztja kormányait-kormányfőit.
Zajlik tehát az élet a régióban, s immár hazánk sem kivétel. Magyarország a kilencvenes években még a stabilitás közép-európai szigeteként reklámozta magát a potenciális befektetők körében, ám ma már nem teheti ezt meg. Nemcsak azért, mert tavaly nálunk is volt parlamenti ciklus közbeni kormányváltás, hanem mert a politikai stabilitás egy uniós tagállamban már kisebb érték a gazdaság szereplőinek, mint a kiszámítható, követhető és sikeres gazdaságpolitika – akár cserélődő kormányokkal is.
|
Nem véletlen, hogy a stabilitás csupán az egyik, és nem is a legnagyobb súlyú komponense a Political Capital kutatóintézet Politikai Kockázati Indexének (Political Risk Index – PRI), amely az ország éves politikai-társadalmi stabilitásának egy 100 pontos skálán elhelyezett mutatója.
Az először tavaly publikált mérőszám (Figyelő, 2004/17. szám) sem csupán a nyári kormányfőváltás miatt romlott az előző esztendőhöz képest (71-ről 68 pontra), hanem mert a hétből hat alindex alacsonyabb, azaz rizikósabb helyzetet tükröző értéket mutat. Az átlagolt értékek alapján kapott 68-as PRI ezzel együtt azt jelenti, hogy Magyarország 2004-ben is alacsony kockázati sáv közepén helyezkedett el.
|
|
|
|
A PRI SÚLYOZÁS. A Political Capital szakértői csoportja 7 alindexet különített el a PRI összetevőiként, amelyek különböző súllyal határozzák meg a végső értékeket (lásd a táblát). Optimalizálási programcsomagjuk (GAMS) segítségével olyan függvényt találtak, amely a legjobban közelíti az öt évre megállapított politikai kockázatokat és a becsült súlyokat.
KETTŐS KÖZELÍTÉS. A módszertan egyszerre veszi figyelembe az elemzők által összegyűjtött, számszerű értékeket tartalmazó adatsorokat, illetve a politikai szakértők véleményét – a komplex politikai folyamatok leírásához mindkettőre szükség van.
ÚJ SZEMPONTOK: Az előző évhez képest a 2004-es PRI értékekben a Sajtószabadság alindex kiszámításakor a Freedom House adatai mellett a Reporters Sans Fontiéres újságírókat tömörítő nemzetközi szervezet adatsorát is felhasználták (a Freedom House ugyanis még nem publikálta 2004-re vonatkozó elemzését a sajtószabadság helyzetéről, csak egy globális értékelést). Az Állam és gazdaság alindex számszerű bázisát pedig kibővítették: az állami tulajdon nagysága és a gazdasági törvénymódosítások száma mellett tekintetbe vették az amerikai Heritage Foundation gazdasági szabadságra vonatkozó általános, évenként közzétett adatait is.
FORRÁSOK. Összesen 21 hazai és nemzetközi kutatóintézet és szervezet adatai, értékelései szolgáltak forrásul az elemzésekhez. A PRI – mivel csak Magyarországgal foglalkozik – jóval részletesebb áttekintést ad a politikai stabilitásról, mint a nemzetközi intézetek mérőszámai. Általános tendencia ugyanis, hogy minél több országra terjed ki a politikai rizikó vizsgálata, annál kevésbé érzékeny a besorolás az adott országban végbemenő finomabb változásokra. |
|
|
|
|
|
|
MIHEZ KÉPEST?
Nem változott a besorolás és lényegében a pontszám sem a Figyelő Gazdasági Kockázati Index, azaz a EcoRisk esetében sem. A konjunkturális, a pénzügyi, az egyensúlyi és a munkaerő-piaci kockázatokat együttesen vizsgáló index értéke a visszamenőlegesen módosított statisztikai adatok szerint 2003 negyedik negyedévében 50,3 pont volt, míg a tavalyi hasonló időszakban 50,8 pontot mértek. Ezt az ugyancsak 100 pontos skálát használó indikátort felkért szakértőink – Bartha Attila, a Kopint-Datorg Rt., Duronelly Péter, a Budapest Alapkezelő Rt., valamint Török Zoltán, a Raiffeisen Bank Rt. közgazdásza – állítják össze, a negyedévente közölt piaci mutatók alapján. (A tavalyi harmadik negyedév végén az EcoRisk 49,4 ponton állt, ehhez képest tehát ugyancsak minimális javulás mutatkozik.) Mindezek alapján Magyarország 2003-ban és tavaly is közepes gazdasági kockázatú országnak számított – referenciacsoportnak a nyugati típusú, modern kapitalista gazdaságokat tekintve.
Jónak értékelhető vagy inkább rossznak, hogy a rizikó faktorok alapjában keveset mozogtak 2004-ben? A „mihez képest” kérdés akkor válik érdekessé, ha belemegyünk a részletekbe. Mert például igaz ugyan, hogy a PRI csökkenése – vagyis a politikai kockázat növekedése – jórészt a kormányváltás miatti alacsonyabb stabilitási alindexnek tudható be, s mint a térség más országainak példáin láthattuk, a gazdaság külső és belső szereplőinek gyomrát ez még nem feltétlenül rántja görcsbe. Ám annál sokatmondóbb, hogy a legnagyobb súlyozású alindex, a jogbiztonság értéke is 4 pontot romlott 2003-hoz képest. Ez több összetevőből adódik: például a tavaly felállított három ítélőtábla csak a Legfelső Bíróság ítélkezési terheit könnyítette meg, ám a megyei bíróságok helyzete és a bírósági ügyintézés gyorsasága nem javult. (A gazdasági és büntetőügyek közel felének az elintézési határideje egy éven túl nyúlik.)
A jogalkotásban annyiban romlott a helyzet, hogy megnövekedett a rendeletek száma és a törvényekhez viszonyított aránya, ami gyengítheti a parlamenti kontroll szerepét. Kezd elharapódzni az úgynevezett „pszeudo-jogalkotás” is, amire a legeklatánsabb példák a nagyszámú adóhivatali állásfoglalások. Ezeknek ugyan nincs normatív erejük, ám lényegében mégis kötelező érvényűek az alárendelt helyzetben lévő felek számára.
A belpolitikai indíttatású, törvénnyel megvalósított intézményi átszervezések, a „Lex Szász” következményei vagy a jegybank monetáris tanácsának kibővítése sem növelte a jogbiztonsági alindex pontjait, minként az sem, hogy az Alkotmánybíróság tavaly fokozott aktivitást mutatott.
Egyrészt hagyományos szerepköréből kilépve közéleti kérdésekben is megnyilvánult, másrészt rekordmennyiségű, 19 törvényi rendelkezést semmisített meg, ami egyes esetekben a jogértelmezés és jogalkalmazás bizonytalanságához vezetett. A jogbiztonság szeplője, hogy továbbra sem sikerült megválasz-tani az Alkotmánybíróság hiányzó tagjait, sem az Állami Számvevőszék alelnökeit.
KONSZENZUSKÉPTELENSÉG. Egyébként több alindex esetében is – mint a sajtó- és szólásszabadság, a korrupció, vagy a korszerű állam – többek között a stagnálás, a szükséges intézkedések további halogatása miatt esett vissza egy-két ponttal a 2003-as érték. „A politikai eliten belüli konszenzusképtelenség továbbiakban is kerékkötője lehet a stabilizálódási folyamatoknak. A reformoktól való írtózás is egyre erősebb visszahúzó erőt jelent a fejlődésben” – értékeli a belpolitikai viszonyokat Krekó Péter, a Political Capital elemzője.
Médiafronton például a jogi keretek változatlan anomáliái és hiányosságai már az Európai Bizottságnak is szemet szúrtak. Korrupciós vonalon a kormányzati „üvegzseb” repedését tükrözi a hálapénz ellen indított hadjárat sikertelensége, vagy a közpénzek kezelésének tisztaságáért felelős államtitkár távozása a kormányból – nem sokkal azután, hogy volt kabinetfőnöke is korrupció gyanújába keveredett. A korszerű állam pedig azért tűnhet egy picit (2 ponttal) még távolibbnak, mint 2003-ban, mert a kormányzat áramvonalasítást ígért a közszférában, de maradt az „államvonalasítás”. A dolgozók egyötöde továbbra is a bürokrácia sorait erősíti.. Az érzetekkel szemben viszont mérhetően is, közvélemény-kutatások által regisztráltan, 2 százalékponttal nőtt tavaly 2003-hoz képest a romaellenesség és az antiszemitizmus, miközben a teljes idegenellenesség úgy ugrott meg 10 százalékponttal, hogy közben jóval kevesebb menedékkérő érkezett Magyarországra, mint a megelőző évben. Mínusz 3 pont.
STAGNÁLÁS. Állam és gazdaság terén – az állami vagyon nagyságát, a gazdasági törvények módosításának gyakoriságát és a gazdasági szabadság szintjét véve figyelembe – a PRI idevágó alindexéből hasonló változatlanság olvasható ki, mint az EcoRisk egészéből. A részletekbe belemenve válik azonban megint csak izgalmassá a „mihez képest”. Tavaly szakértőink decemberre 60 pont körüli gazdasági kockázati mutatót vártak, s arra is láttak esélyt, hogy Magyarország a közepes kockázatú zónából az alacsony rizikójú besorolás felé mozduljon el. Ehhez képest a mindössze 50,8 pont olyan csalódás, amelyből a statisztika rideg adatai kiszűrik a szubjektív érzetet.
Hogyan jött ez össze? A részmutatókat tekintve úgy, hogy a pénzügyi kockázati index értéke kismértékben emelkedett ugyan, de még mindig nagyon közel van egy uniós országhoz képest kedvezőtlennek mondható „közepes” értékhez. „A javulás nagymértékben annak köszönhető, hogy a nemzetközi környezet sokkal toleránsabb volt azokkal a problémákkal szemben, amelyekkel a magyar gazdaság már évek óta küszködik” – von mérleget Duronelly Péter. A magas globális kockázat elnézőbbé tette a pénzügyi piaci szereplőket: az egyébként rendkívül ingatag egyensúlyú Magyarország tőkepiaca is jó befektetésnek tűnt az év elején még két-, később egyszámjegyű kamataival, miközben a kockázat relatív megítélése szinte alig változott. „Ebből világosan látszik, hogy a kockázat meglehetősen cseppfolyósan értelmezhető fogalom” – teszi hozzá az elemző. Ugyanazt a helyzetet a tőkepiac bizonyos külső körülmények mellett elfogadhatónak, más esetben viszont rizikósnak ítéli meg, ami a külső szemlélők számára illogikus piaci működésnek tűnhet.
Tavaly a külső gazdasági és intézményi környezet más szempontokból is inkább kedvezőnek volt mondható. A nemzetközi kereskedelem rég nem látott ütemben bővült, az EU-csatlakozás pedig mondhatni automatikusan mérsékelte Magyarország kockázatát. A konjunktúra index 2004 első negyedévében magasra emelkedett (majdnem 65-re), majd erőteljes hullámzás mellett jócskán lement a semleges környezetnek minősíthető 50 pontos érték közelébe. „A külső környezet a fokozatos és lassú romlás ellenére is 2004 egészében viszonylag stabil és kedvező volt a magyar gazdaság számára, kedvezőbb, mint a megelőző három év bármelyikében” – emeli ki Török Zoltán. Ám a konjunktúra-index komponenseit vizsgálva úgy tűnik, hogy – különböző okok miatt – a hazai feldolgozóipar nem tudta teljes mértékben kihasználni a kedvező külső gazdasági környezet adta lehetőségeket. A gépberuházások eleddig nem tapasztalt ütemű kilengéseinek kisimításával a konjunkturális helyzet fokozatos romlása rajzolódik ki.
|
|
|
|
Az EcoRisk A Figyelő Gazdasági Kockázati Indexe (EcoRisk) négy alindex összegzéseként készül. Ezek a magyar gazdasági fejlődést meghatározó kockázatok legfontosabb dimenzióit fejezik ki.
KONJUNKTÚRA ALINDEX. A gazdasági növekedés oldaláról felmerülő konjunkturális kockázatokról ad információt, a külpiaci szempontból meghatározó német gazdasági fejlődés dinamikáját kifejező IFO-barométer, a magyar exportorientált növekedés szempontjából kulcsfontosságú feldolgozóipari termelés, a vállalati konjunkturális várakozásokat megjelenítő gépi beruházások és a stabilitást/kiszámíthatóságot kifejező infláció alakulása alapján. PÉNZÜGYI ALINDEX. Az eurózónához képest aktuálisan fennálló kamatfelár, a hosszú távú kamatvárakozások, az árfolyam-volatilitás és a külföldiek kezében levő állampapírok átlagos lejárata alapján a pénzügyi piacokon kifejeződő legfontosabb kockázatokat mutatja.
EGYENSÚLYI ALINDEX. Az államháztartás helyzete, a lakosság megtakarítói pozíciója, a folyó fizetési mérleg egyenlege és annak nem adósság típusú finanszírozása alapján a makrogazdasági egyensúlyi kockázatokat szintetizálja.
MUNKAERŐ-PIACI ALINDEX. A gazdasági aktivitás, a munkanélküliség, a munkaegység-költség, illetve a versenyszektor és a költségvetési szektor közötti létszámarányok alapján fennálló kockázatokat fejezi ki.
AZ INDEX KISZÁMÍTÁSA. Az alindexek értékét 0-tól 100-ig terjedő skálán számítjuk, ahol a 0 a lehetséges legmagasabb kockázatot, a 100 pedig a tökéletes kockázatmentességet fejezi ki. A négy alindex egyforma súllyal szerepel, az alindexeken belül az egyes komponensek súlya szintén azonos. A konkrét skálaértékek megállapításánál lehetőség szerint a külsőleg adott referencia-értékeket (például a gazdasági aktivitásra, illetve a munkanélküliségre vonatkozó mutatóknál az Európai Unióban megfogalmazott célkitűzéseket) tekintettük viszonyítási alapnak, ezek hiányában a tapasztalati értékek alapján szakértői becslést alkalmaztunk. A részindexeket alkotó komponenseket negyedévente, egyelőre visszatekintő jelleggel közöljük. |
|
|
|
|
|
|
Az azonban, hogy a kedvező külső feltételek nyújtotta eséllyel a magyar gazdaság nem tudott teljes mértékben élni, leginkább az egyensúlyi kockázat indexével bizonyítható. Ezen mutató 2003 végén (21,4 ponttal) vészesen közel állt a „nagyon magas“ kockázati értékhez. Mint Bartha Attila rámutat, 2004-ben kedvező nemzetközi környezetben, az EU-csatlakozás pozitív hatásaitól is segítve, joggal remélhettük a gazdasági kockázat mérséklődését. Az esély azonban kihasználatlanul maradt: az egyensúlyi kockázatok nem csökkentek eléggé, a munkapiaci feszültségek pedig felerősödtek.” S az elemző levonja a következtetést: „A szigorú stabilizációs csomagok fenyegető kényszere távolról sem múlt még el.”
BORÚS KILÁTÁSOK. Az elszalasztott esélyek – miközben más új EU-tagországokban sikerrel teljesültek a konvergenciaprogramokban benyújtott vállalások – konzerválták a meglévő rizikófaktorokat, és Magyarország pillanatnyilag igen messze van attól, hogy visszakapaszkodjon az „alacsony” kockázati értékű zónába, ahol 2000 elején tartózkodott. Az idei kilátásokat tekintve ugyanis a szakértők sokkal borúlátóbbak, mint tavaly. A konjunkturális kihívások minden bizonnyal nőnek, a globális kockázattűrés gyengülése pedig a pénzügyi alindex további javulását nehezítheti meg.
A munkaerő-piaci rizikók pedig már tavaly is érzékelhetően romlottak. Főként azért, mert az év második felében emelkedni kezdett a munkanélküliség (az új EU-tagországok közül egyedül nálunk), és kedvezőtlenül alakult az ország fajlagos bérköltség alapon számított versenyképessége is. A konjunktúra lanyhulásával párhuzamosan pedig tovább nőnek a veszélyek, különösen, ami a munkanélküliségi rátát illeti. A kulcsfeladat tehát az egyensúlyi pozíciók rendbetétele lenne – ezt azonban a választások közelsége felettébb kétségessé teszi. „Már látható, hogy 2004-hez hasonlóan 2005 is kampányév lesz, ami további politikai kockázatot generálhat” – összegzi a kilátásokat Szabados Krisztián a Political Capital igazgatója.
„Mihez képest?” A most csalódást keltő stagnálás a jövő évi értékeléskor akár eredménynek is minősülhet.