Különböző sorsú, nagyságú, gazdasági színvonalú országok politikai reflexeinek összehasonlítása mindig torzít. Különösen, ha befolyásuk Európa gazdasági és politikai jövőjére annyira eltérő, mint Magyarország, illetve Németország esetében. Most azonban a Csurkáig terjedő teljes magyar politikai ellenzék (oldalán a napi politikai vitáktól közismerten tartózkodó katolikus püspöki konferenciával) felkapaszkodott a demonstráló gazdák traktoraira. Ebben a helyzetben a kétfajta reflex között van néhány, amelyben az azonosság, vagy különbség szembeötlő.
Azonos, hogy jövőre mindkét országban választások lesznek és ilyenkor minden ellenzék keres magának egy „traktort”. A német esetben ennek a neve: „Fischer külügyminiszter vízumbotránya”. Különbség, hogy a vitában egyetlen német egyház sem foglalt állást, hangjuk sem hallatszott.
KÍNOS ÖRÖKSÉG. Az árnyaltabb összehasonlításhoz a német tények ismeretén át lehet eljutni. A vízumbotrány lényege a következő: 1999-ben elsősorban a kijevi német konzulátus a könnyített vízumkiadási rendeletnek megfelelően 148 ezer, 2001-ben pedig már 297 ezervízumot adott ki. A szám 2003-ra ismét visszaesett az 1999-es szintre. Ez volt a dinamika a moszkvai és más konzulátusokon is. Az ügy pikantériája, hogy a szocdem-zöld (Schröder-Fischer) koalíció 1998 óta van kormányon, s a könnyített vízumkiadási rendeletet a kereszténydemokraták által vezetett Kohl-kabinettől örökölte. Hasonló háttere van annak a tagadhatatlan ténynek is, hogy a tartózkodási engedéllyel rendelkező orosz, balkáni és kelet-európai bevándorlók száma 1990 és 2003 között 1,1 millióról 2,1 millióra nőtt. Ebben az esetben a berlini fal leomlása utáni néhány évben, Kohl legdiadalmasabb korszakában volt igazán gyors ez a beáramlás. A két másik nagy csoport (törökök: 1,9 millió, illetve a 15 „régi EU-ország” polgárai: 1,8 millió) létszáma 1997 óta változatlan.
A tények tehát a következők: 1. A Fischer nyakába varrt vízumügy hatása az általános német bevándorlási helyzetre minimális. 2. A vízumkönnyítésről szóló törvényt az előző, konzervatív koalíció fogadta el. 3. Angela Merkelnek, a Kereszténydemokrata Unió (CDU) vezetőjének az a követelése, hogy Fischer mondjon le, egyszerű politikai manőver. Semmi köze a vízumügyhöz. Célja: megbontani a szocdem-zöld koalíciót már a 2006-os választások előtt. Különös tekintettel Észak-Rajna-Vesztfália tartomány májusi megmérettetésére, amelyet sokan jelzésértékűnek, 2006 főpróbájának tekintenek.
A hétfőn nyilvánosságra hozott közvélemény-kutatási adatok szerint a kormányra vereség várna a májusi erőpróbán, noha a tartomány hagyományos szocdem bázis, ahol 2000-ben az SPD 42,8 százalékot kapott. Mára ez lekopott 35-re, miközben a CDU 43 százalékra ugrott. Erre nem magyarázat a vízumügy, hiszen a zöldek még javítottak is pozíciójukon (7,1 százalékról 9-re) és Fischer – a támadások okozta tekintélyveszteség ellenére – ma is a legnépszerűbb német politikus.
GAZDASÁGI KÉNYSZEREK. A Schröder kancellárt és pártját fenyegető veszélynek két más, mélyen meghúzódó oka van – és mindkettőnek a forrása az SPD belső bizonytalansága. Az igazi magyarázat az, hogy Schröder ragaszkodik a stabilitási terv végrehajtásához. Ez politikailag nyitást igényelt a centrum irányába, gazdaságilag pedig a távlatilag finanszírozhatatlan jóléti állam átszervezését követeli. Az átépítés tartalmilag korlátozások és szigorítások rendszerét jelentette. Az Agenda 2010 néven ismert Schröder-csomag perspektívában megoldhatja a német gazdasági-társadalmi problémákat. (Az Economist vezércikke már méltatta is az első eredményeket: „A német export az utóbbi öt évben háromszor olyan gyorsan nőtt, mint az amerikai, és ma Németország a világ legnagyobb exportőre.”) Ez nem változtatott azon, hogy az Agenda 2010 az SPD vezetésének konfliktusát feltételezte a szakszervezetekkel, ami a párt belső kohézióját gyengítette.
A másik, közvetlen ok a munkanélküliség növekedése. Ma 5,2 millió a német állástalanok száma, amit már a számarányok miatt is képtelenség lenne összekapcsolni a vízumüggyel. Az SPD bázisának egy része mégis látni véli az összefüggést. Jürgen Falter, a mainzi egyetem szociológia professzora szerint „ez jelzi a balos protekcionizmus erősödését, ami ellentétes a hagyományos baloldali értékekkel”.
Észak-Rajna-Vesztfália választását ezeknek az értékeknek a küzdelme dönti el. És ezzel talán Schröder politikai jövőjét is.