A hitel-, bank- és adóskonszolidáció megmentette a bankrendszert az összeomlástól, a folyamat során azonban előfordultak téves döntések, a végrehajtásban hibák és mulasztások, és esetenként tapasztalható volt az állami eszközök jogszerűtlen felhasználása is – többek közt ezt állapította meg a Kormányzati Ellenőrzési Iroda (KEI) vizsgálata a bankkonszolidációról. Az esetleges személyi felelősség meghatározására a kormány további részletes vizsgálatot lát indokoltnak.
A tapasztalt hibákban és mulasztásokban fontos szerepe volt – a kormányzati döntések késedelme és fogyatékossága, illetve a pénzintézetek vezetésének súlyos szakmai hiányosságai mellett – a szigorú követelményeket nem támasztó vagy a végrehajtást nem ellenőrző, a mulasztásokat nem szankcionáló állami közhatalmi és tulajdonosi magatartásnak – állapítja meg a KEI jelentése. A hitelkonszolidációs megállapodások például nem írták elő a bankok megvételre felajánlott, rossz minősítésű követeléseinek teljes körű felülvizsgálatát, és nem szabtak a hatékonyabb pénzintézeti működést elősegítő szervezeti, irányítási, gazdálkodási feltételeket. A pénzügyi tárca és az ÁV Rt. messze a lehetőségektől elmaradva élt a bankokban tőkeemeléssel megszerzett tulajdonosi jogaival. A vezető testületekbe irányított tulajdonosi képviselők szakmai felkészültsége is hiányos volt.
A konszolidáció fő célját – a bankrendszer működőképességének helyreállítását – elérte, maga a folyamat azonban nem egy előre megtervezett, jogszabály által szabályozott program alapján zajlott le. A konszolidáció feltételeiről a kormány szinte kizárólag titkos határozatokkal döntött. Ugyanakkor sérültek a normativitás elvei és az érintett bankok, adósaik, továbbá az államot képviselő tulajdonosok tevékenységét szabályozó törvények előírásai is.
A KEI vizsgálata – amelynek főbb megállapításai tehát lényegében egybecsengenek az Állami Számvevőszék három pénzintézetnél korábban végzett szúrópróbaszerű vizsgálatának eredményével (Figyelő, 1996/35. szám) – egyaránt kiterjedt a kormányhatározatok végrehajtásáért felelős intézményekre, az állami vagyonkezelő szervezetekre és a konszolidációban érintett állami hitelezői körre.
A jelentés elmarasztalóan nyilatkozik azokról az – esetenként jogsértő – egyedi és a normatívtól eltérő konszolidációs döntésekről, amelyek az állam konszolidációs ráfordításait 39,9 milliárd forinttal növelték. Idetartozik – két kisbank követeléseinek speciális feltételű kivásárlása mellett – a felszámolás alatt lévő Ybl Bank konszolidálása, amellyel a kormány nemcsak saját korábbi döntését, hanem a hitelkonszolidációs államkötvények felhasználását szabályozó törvényt is megsértette. Ugyanakkor a kormány a bankkonszolidáció folyamatába szervesen nem illeszkedő, egyedi határozataival több pénzintézetet lépéselőnyhöz juttatott. Így például olyan – privatizáció előtt álló – bank követeléseit is kivásárolták, amelynek tőkemegfelelése a konszolidáció feltételéül szabott mértéknél magasabb volt, illetve két olyan bank is kapott tőkejuttatást, amely nem szerepelt a nevesített pénzintézetek között. A kormány ugyanakkor 1995-ben törvényi felhatalmazás nélkül használt fel együttesen 18,7 milliárd forintnyi konszolidációs államkötvényt egy bank tőketartalék-juttatásához és két bank tőkeemeléséhez.
Mindezek alapján a KEI a szükséges személyi felelősség vizsgálata mellett azt javasolja a kormánynak: a jövőben jogszabályban határozzák meg a nehéz pénzügyi helyzetbe jutó bankok kezelését szolgáló kormányzati szabályokat, és a kabinet tegye lehetővé az állami pénzek felhasználásnak ellenőrzését. A kormány a KEI megállapításai alapján további részletes vizsgálatot tart szükségesnek, amelyet várhatóan jövő év januárjában és márciusában zárnak le. A vizsgálat előreláthatólag kiterjed majd más, az eddigi ellenőrzéseken nem érintett pénzintézetekre is.
