Teljes körű járulékreformra jövőre sem lehet számítani – ez derül ki a pénzügyi és népjóléti tárcák hónapokkal ezelőtt még nagyra törő, azóta azonban egyre zsugorodó elképzeléseiből. Némi dejá vu-érzése mégis lehet az embernek, a mostani tervek ugyanis tavaly már megjárták a törvényhozási kálváriát. Ezúttal azonban a kormányzat körültekintőbben kíván eljárni.
Szinte ugyanazok a reformelemek bukkannak fel a tárcák elképzeléseiben, amelyek másfél évvel ezelőtt a Bokros-csomagban már szerepeltek. Sőt, a szakminisztériumok kezdetben még merészebb terveket dédelgettek. A jelenlegi pénzügyi vezetés azonban, úgy tűnik, megfontoltabb: a tavalyi alkotmányos bukást nem akarja megismételni. Ezt az óvatosságot tükrözi az az előterjesztés is, amely a tb-alapok jövő évi költségvetés-tervezési munkáit tekinti át és a járulékrendszer átalakításának főbb elemeit is tartalmazza. Bár az anyag július közepén került a kormány elé, egyelőre nem határoztak róla. A miniszterek modellszámításokat, adatokat kértek, s a döntést augusztus közepére halasztották.
Annyi azonban már ma is bizonyos, hogy a társadalombiztosítási járulékkulcsot csökkenteni fogják: a jövő évi költségvetési irányelvekben lefektetettek szerint 2,5 százalékponttal. Merészebb elképzelések szerint a járulékrendszerben tervezett változások akár 4,5 százalékpontos csökkentést is lehetővé tesznek (ebből 3,5 az egészségbiztosítási, 1 százalék pedig a nyugdíjjárulékra jutna). Az óvatosabbak azonban úgy vélik, csak a 2,5 százalék valósítható meg. Ez azt jelentené, hogy a munkáltatók által fizetett járulék 40 százalékra mérséklődne, az egyéni járulék viszont megmaradna 10 százalékon. A kiegészítő tevékenység utáni 10 százalék csak a saját jogú nyugdíjas egyéni és társas vállalkozók körében maradna érvényben.
A 2,5 százalékosnál nagyobb mértékű járulékcsökkentés már csak azért sem tűnik reálisnak, mivel július óta a tárcák engedtek meglehetősen merev elképzeléseikből. Az akkori javaslat szerint a fizetési kötelezettség – a nyugdíj és a szociális jövedelmek kivételével – az összevont személyi jövedelemadó alapjába tartozó minden jövedelmet megterhelt volna. Ennek megfelelően kiterjedt volna a szellemi tevékenységgel, a bérbeadással, a költségtérítésekkel és a gazdasági társaságok irányításával összefüggő jogviszonyra, továbbá a másodlagosan adózó osztalékra is.
Emlékezetes: a Bokros-csomag járulékalap-szélesítési terve végül azon bukott el, hogy a járulékok alá vont jövedelem után nem járt volna ellátás. A mostani javaslat az alkotmányossági aggályokat úgy kívánja eloszlatni, hogy pénzbeli ellátást is ígér. Ennek ellenére úgy tűnik, hogy bizonyos alaptörvényi elvárásoknak a tárcák nem tudnak megfelelni. Amennyire tudni lehet, az újra a kormány elé kerülő előterjesztésben a javaslatok már puhábbak. A Pénzügy- és a Népjóléti Minisztérium közötti tárgyalásokon egyre inkább körvonalazódik, hogy mely jövedelemtípussal nem érdemes kockázatot vállalni.
Árnyalnák például, hogy milyen típusú szellemi tevékenység jövedelme után szedjenek járulékot. A mostani elképzelések szerint szigorúan kivetnék a sarcot azokra a megbízásból származó jövedelmekre, amelyekre a munkavállaló úgy tesz szert, hogy saját munkáltatójától kap megbízást. Nem kellene viszont járulékot fizetni például akkor, ha egy művész szobrot készít, és ezt a későbbiekben értékesíti. Mert ki tudja megmondani, hogy mennyi időt dolgozott a művön, és az mennyi nyugdíjjogosultságot jelentsen a későbbiekben. A Figyelő információi szerint a tb-törvényben tételesen szabályoznák azokat a honorárium-típusokat, amelyek után meg kell fizetni a tb-járulékot, aminek mértéke – minden más munkajövedelemhez hasonlóan – 50 százalék lenne.
A honoráriumnál is nagyobb csapást jelentene azonban a jövedelmekre, ha a másodlagos osztalékra is kiterjesztenék a fizetési kötelezettséget. Az előzetes tervek szerint az adórendszerrel összhangban (tehát amennyiben a társaság jegyzett tőkéjének kétszeresét veszi ki a tag osztalékként) vetették volna ki a járulékot. Erre azért van szükség – hangzottak az érvek -, mivel az osztalék sokszor “munkajövedelem-mosásként” szolgál, az ilyen jövedelmekre pedig kíméletlenül le kívánnak csapni. Csakhogy itt a fizetési kötelezettség határának meghatározása vet fel alkotmányossági aggályokat. Ráadásul az osztalékra még a legnagyobb igyekezettel sem lehet ráfogni, hogy az munkajövedelem, így biztosítási jogviszonyt sem testesíthet meg. Ugyanilyen okok miatt hullott ki a lakás bérbeadásából származó jövedelem is a tárcaközi önkontroll rostáján.
Az eredeti elképzelések szerint a fizetendő járuléknak egy fix összegű minimuma lett volna, amely az egy állampolgárra jutó természetbeni kiadás átlagos mértékének, várhatóan 4000 forintnak felelt volna meg. A javaslatot időközben szintén elvetették – ugyancsak alkotmányossági aggályokra hivatkozva.
Már évek óta érlelődik a járulékfizetési plafon felemelése. A tervek szerint jövőre megemelnék az egyéni járulékfizetés eddig havi bruttó 75 ezer forintos határát: az új plafon havi 99 ezer forint lenne. Az intézkedéstől 20-22 milliárd forint járulék-bevételi többlet várható. Az emelés egyúttal azt is jelenti, hogy a pénzbeli ellátások mértéke is nő.
A munkáltatók által fizetett járuléknak azonban egyelőre nem lesz felső határa. Ők továbbra is arra vannak ítélve, hogy korlátlanul vállaljanak úgymond szolidaritást. A szakértők azonban úgy vélik, 1998-ban már ebben az esetben is lehetővé válik a járulékfizetés maximálása.
A jövőre életbe lépő változások szerint mindenfajta jövedelemre kiterjedő járulékot egységesen kezelnének. A különböző jogcímeken szerzett jövedelmeket tehát összevonnák, és ebből vonnák le az egyéni járulékot a havi bruttó 99 ezer forintos jövedelemhatárig. Ez a megoldás azt is feltételezi, hogy a jövedelmekből – az szja-hoz hasonlóan – valamifajta tb-járulékelőleget vonnának le, amiről évente kellene számot adni. Elképzelhető az is, hogy magának a munkavállalónak kellene minden hónapban jeleznie, mikor érte el a plafont. Természetesen ebben az esetben is szükség lenne valamiféle év végi számvetésre. A tárcák korszakalkotó javaslata végül az is, hogy – brit példákat szem előtt tartva – közös adó- és járulékbeszedő rendszert hozzanak létre. Az elképzeléssel működési költséget lehetne megtakarítani, és az adósokra is együtt lehetne lecsapni.
Ezek után már csak az marad homályban, hogy a tb-járulékot miért nem hívják inkább adónak. És akkor visszatértünk oda, ahonnan a Bokros-csomag indult.
