Gazdaság

KGST UTÁN – EU ELŐTT – KÖZÉPSŐ CSOPORT

admin
admin

1996. 06. 26. 00:00

A KGST a közép- és kelet-európai államok közötti gazdasági együttműködés zsákutcájának bizonyult. A szervezet öt évvel ezelőtti feloszlatása csak pontot tett egy folyamat végére. A CEFTA-megállapodás megállította a közép- és kelet-európai államok egymás közti külkereskedelmének visszaesését, a részes országok azonban a liberalizáció mellett számos piacvédelmi lépést is tettek. A szerződés az EU-csatlakozást is hivatott elősegíteni, ám a CEFTA-tagság nem jelent belépőjegyet az Európai Unióba.

A Közép-Európai Szabadkereskedelmi Megállapodás (CEFTA: Central European Free Trade Agreement) tagországai – Csehország, Lengyelország, Magyarország, Szlovákia és Szlovénia – a hónap elején Pozsonyban megtartott vegyesbizottsági ülésükön nem fogadták el azt a szlovák javaslatot, amely egy CEFTA-titkárság létrehozását szorgalmazta. A javaslat szerint az új szervnek szervezési, koordinációs és információs feladata lett volna. A javaslatot elvetők arra hivatkoztak, hogy sem szükség, sem pénz nincs egy apparátus felállítására, főleg akkor, ha annak valós feladatai nincsenek. Nincs ugyanis különösebb koordinálni való egy szabadkereskedelmi megállapodás végrehajtásában. Nem is csoda, ha minden olyan kísérlet, amely a CEFTA intézményesítését és a szabadkereskedelmi megállapodásnál mélyebb együttműködést szorgalmazott, hasonló fogadtatásra talált.

Másrészt viszont a tagállamok tudják: meg kell mutatniuk Nyugat-Európának, hogy képesek egymással együttműködni. A CEFTA létrehozásának kimondva-kimondatlanul is az volt az egyik célja, hogy a résztvevők próbáljanak felkészülni az európai uniós (EU) csatlakozásra. Ez az edzőpálya, ahol kiderülhet, képesek-e az együttműködésre. – Olyan ez, mintha előre felmérnék, hogy ha egy osztályba felvesznek négy új diákot, meg lehet-e tartani az énekórát – mondja Csaba László, a Kopint-Datorg kutatója.

Ez lebeghet azoknak a volt szocialista országoknak a szeme előtt is, amelyek bejelentették csatlakozási szándékukat a megállapodáshoz. Alighanem csalódniuk kell, mert a CEFTA-tagság semmiféle garanciát nem jelent az EU-csatlakozásra. Az uniós felvételről minden bizonnyal országonként, és nem országcsoportonként döntenek majd Brüsszelben. Amelyik országot viszont felveszik, az kilép a CEFTA-ból, és attól kezdve az EU-jogok és -kötelezettségek vonatkoznak rá. Amelyek pedig bent maradnak a CEFTA-ban, azok mindazokat az előnyöket elveszítik, amelyeket a megállapodás számukra a volt tagokkal való kapcsolatukban nyújtott. Ezek visszaszerzéséről már az EU-val kell tárgyalniuk.

Az integráció nem cél

A CEFTA létrehozásának kimondott célja az volt, hogy a rendszerváltás után megállítsa a közép- és kelet-európai országok külkereskedelmének rohamos szűkülését. Emellett csökkentse azt a versenyhátrányt, amelyet az EU-val kötött társulási megállapodás és a KGST vámmentes piacának megszűnése okozott ezen országok egymás közti kereskedelmében.

A CEFTA célkitűzései egyértelműen a szabad kereskedelem létrehozására irányultak. Mégis felvetődött az az ötlet – Lengyelország és Csehország részéről -, hogy bővíteni kellene a megállapodás hatáskörét: a szabad kereskedelmen kívül a munkaerő, a szolgáltatások, valamint a tőke szabad áramlását is be kellene vonni a szerződésbe. Végül minden tagállam arra a következetésre jutott, hogy ne fejlesszék az EU-hoz hasonló szervezetté a CEFTA-t.

A munkaerő szabad áramlása különösen érzékeny kérdés, hiszen mindegyik tagállam magas munkanélküliséggel küzd. – A szabad tőkeáramlás akadályainak elhárításához viszont nincs szükség külön mechanizmusra – véli Piller Erika, az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium (IKM) osztályvezetője. – A tőkeáramlás liberalizációja a különböző tagországokban különböző szinten van. Magyarország és Csehország az OECD-tagsággal szinte minden akadályt eltávolított a tőkemozgás útjából, Szlovákia és Lengyelország viszont nem. Az esetleges OECD-tagsággal ez utóbbi két ország is hasonló liberalizációt vezet majd be, így fokozatosan ez a kérdés is megoldódik.

Előrehaladott tárgyalások folynak viszont a mérési eredmények és minősítési tanúsítványok kölcsönös elismeréséről. Nem kizárt, hogy erről még az idén megszületik az egyezmény. Napirenden van a közlekedési, a hírközlési és az energetikai együttműködés kérdése is a tagországok között. Ezek a megállapodások viszont csak kétoldalúan köthetők meg, és nem a szabadkereskedelmi megállapodás keretében.

A CEFTA alapszabályában eredetileg nem szerepelt a bővítés lehetősége. A tagok azonban, Szlovénia hivatalos felvételi kérelmét megkapva, 1995 szeptemberében megváltoztatták az alapszabályt, és lehetővé tették új országok felvételét. A délszláv állam 1996. január 1-jével csatlakozhatott a megállapodáshoz.

Az új tag felvételének feltételei között szerepel, hogy az illető országnak társulási megállapodása legyen az EU-val, és tagja legyen a Világkereskedelmi Szervezetnek (WTO). Mindezekem túl a felvételhez a tagok általános egyetértése szükséges.

Románia és Bulgária már hivatalosan is jelezte csatlakozási szándékát. A június eleji pozsonyi CEFTA-vegyesbizottsági ülésen eldöntetett, hogy Romániával még a nyáron megkezdődnek a csatlakozási tárgyalások. Bulgáriával akkor lehet szó ugyanerről, ha a csatlakozás előfeltételeit teljesíti. Ezenkívül a balti államok is jelezték csatlakozási szándékukat, továbbá Ukrajna, Macedónia és Horvátország is érdeklődött.

Lebontott agrárvámok

Nehéz mérleget vonni a CEFTA-nak a magyar külkereskedelmi forgalomra gyakorolt hatásáról. Nincs ugyanis egyértelmű válasz arra, hogyan alakult volna a megállapodás nélkül a “vámmentesített” termékek külkereskedelmi forgalma a három országgal.

Az adatok szerint 1994-ben a magyar kivitel a CEFTA-országokba 23, az onnan származó behozatal 38 százalékkal nőtt az előző évhez képest. 1995-ben az export 34,5, az import pedig 10 százalékkal emelkedett. A KGST összeomlásakor, 1990-ben az országcsoportba (Szlovéniát nem számítva) irányuló magyar export 555, az import 608 millió dollárt tett ki. 1995-ben az export 757, az import pedig 983 millió dollár volt. Ma a CEFTA-val összes külkereskedelmi forgalmunk 7-8 százalékát bonyolítjuk le, s az országcsoporton belül a többi tagország külkereskedelmén belül is hasonló a részesedése. (Kivétel a cseh-szlovák kereskedelem, ahol az egymás közti forgalom magasabb az átlagosnál.)

Tovább növelheti a forgalmat az a megállapodás, amely szerint ez év elejétől immár az agrártermékek 80 százaléka élvez valamilyen vámkedvezményt a CEFTA-országok egymás közti kereskedelmében. Az 1995 decemberében módosított CEFTA-szerződés most először töröl el mindennemű vámkorlátozást az agrártermékek egy csoportjánál, és csak az áruk szűk körére alkalmaz vámkontingenseket. Azt a magyarok által megfogalmazott célt ugyan nem sikerült elérni, hogy a legalább 50 százalékos vámkedvezmény mennyiségi korlátozások nélkül minden mezőgazdasági termékre kiterjedjen, a tagországok azonban így is jelentős lépést tettek az agrártermékek kereskedelmének liberalizációja terén.

Már egy korábban megkötött módosító megállapodás alapján (lásd az Átalakuló szerződés című írást) 1997. január 1-jétől az ipari termékek 90 százalékát szállíthatjuk vámmentesen a CEFTA-országokba. – A liberalizáció további jelentős gyorsítása azonban nem várható. Nagyon kicsi már az a terület, főleg az ipari termékeknél, ahol gyorsítani lehetne a kereskedelmi korlátok lebontását. Például az acél- és kohászati termékeknél is marad a szerződésben megállapított vámlebontási ütem – mondta Piller Erika.

Korlátozott liberalizáció

A kereskedelmi forgalom értékelésénél azonban azt is figyelembe kell vennünk, hogy a CEFTA-ban nemcsak liberalizációs folyamat zajlott le, hanem szinte mindegyik tagország vezetett be kereskedelmet korlátozó intézkedéseket is. Vámok emelésére az egyezmény ugyan – megfelelő indok esetén – lehetőséget ad, azok azonban, akik a korlátozás szenvedő alanyai voltak, általában nehezményezték a szigorító lépést.

A megállapodás kimondja, hogy az összimportot akkor lehet korlátozni, ha egy országban a fizetési mérleg egyensúlya felborul. Erre hivatkozva vezette be Szlovákia 1994-ben a 10 százalékos, ma is érvényben lévő importilletéket olyan ipari késztermékekre, amelyeket már nem dolgoznak fel tovább. Információink szerint az idén 7,5 százalékra mérsékli, jövőre pedig lehet, hogy el is törli ezt a korlátot.

Lengyelország 1992-ben 6 százalékos importadót vezetett be, amit 1995 elején 5 százalékra csökkentett, s az idén várhatóan tovább mérsékel. Az agrártermékeket pedig 1994 júliusától egy éven át csak árkiegyenlítéssel engedte importálni.

Magyarország sem lógott ki a sorból: tavaly bevezette a 8 százalékos vámpótlékot. Igaz, ezt a magyar kormány már az idén csökkenti, és ígéretet tett arra, hogy jövő év végéig fokozatosan eltörli.

A megállapodás szerint az egyes iparágak szerkezet-átalakítása és az újjászülető iparágak védelme érdekében is korlátozni lehet az importot, azonban csak egyes termékcsoportok esetében. Ilyen volt 1994-ben a kohászati termékek, 1995-ben pedig egyes növényvédő szerek behozatalának magyar részről bevezetett mennyiségi korlátozása vagy a lengyel korlátozás a használt tehergépjárművekre és kombájnokra. A lengyel kormány újabb rendelete 1996. január 1-jétől lehetővé teszi egyes kőolajipari termékek bevitelének korlátozását és vámtételeinek megemelését is. A hivatkozási alap szintén az ágazat szerkezet-átalakítása.

A folyamatos piacvédelmi kibúvókeresések ellenére valamennyi ország gazdasági diplomáciája tisztában van vele: a kereskedelmi forgalom növelése és az EU-hoz való csatlakozás végső soron úgyis csak az áruforgalom liberalizációja útján valósítható meg.

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Fotó: 24.hu/Fülöp Dániel Mátyás
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.