Gazdaság

ÁFA: KERÜLENDŐ MEGOLDÁSOK – Alaptalan alapítók

admin
admin

1996. 06. 26. 00:00

Az áfa a tipikus állatorvosi ló, az első számú közellenség a magyar adórendszerben – állítja az adóhatóság munkatársa, aki ezen adónemben leggyakrabban feltárt tipikus hibákat ismerteti. Részletezi azt is, hogy főleg kik és milyen esetekben számíthatnak ezen adónemben ellenőrzésre.

Az általános forgalmi adó ágazatsemleges, nettó típusú, áttekinthető, könnyen ellenőrizhető adó, amely a költségvetés bevételeiben évről évre egyre nagyobb szerepet játszik, a tipikus állatorvosi ló a magyar adórendszerben. Mind összegében, mind mennyiségében ezt az adófajtát éri a legtöbb csalási kísérlet, ez a típusú adó – jellegéből adódóan – az első számú közellenség, hiszen ha ezt nem tagadom le, még a végén nemcsak személyi jövedelemadót, de még társasági adót, helyi adót és társait is fizethetem. Ebben a végeredményben csak a végső felhasználót (tehát az ország minden egyes lakosát) terhelő adóban még az a szép, hogy nemcsak letagadni szokták, de még jogosulatlanul visszaigényelni, illetve a bevételben mintegy kényszerűen megjelenővel szemben fiktív költségként elszámolni is.

Az általános forgalmi adóról kötelezően benyújtandó bevallások minden évben változnak, egyre több adatot tartalmaznak – illetve kérnek számon – pontosan a jobb ellenőrizhetőség érdekében. A bevallási időszakok is változóak a 15 naptól a 90 napig.

Különbséget kell még tenni a befizetendő általános forgalmi adót tartalmazó, illetve a vissza-igényelhető általános forgalmi adót tartalmazó bevallások között, ami szintén jelentős eltérés. Ezek után még mindig említést érdemelnek a felületes szemlélődőnek árnyalatnyinak látszó, de valójában nagyon is jelentős eltérések, mint a visszaigénylő, de kiutalást nem kérő, vagy a tényleges kiutalást kérő bevallások, valamint a szintén mínuszos, de különböző más adónemekre átvezetést kérő bevallások között.

Kezdjük a legtipikusabb, egyben legéletszerűbb bevallástípussal, a kezdő (vélhetően beruházásai, tárgyi eszköz beszerzései miatt) visszaigénylő és kiutalást is kérő áfa-alany bevallásával. Nos, ezeket a bevallásokat majdnem minden esetben le fogja vizsgálni az APEH, mintegy üdvözlésképpen az adóalanyok immáron nem kisszámú táborában. Ezek közül is előszeretettel hívják meg vendégül az olyan bevallást benyújtókat, akiknek az alapítói lehetőleg 18, esetleg 20 éves emberek, akik – életszerűen – több milliós beruházással vagy árubeszerzéssel “kezdenek” és a telephelyük valamelyik lakótelep tizedik emeleti kis lakása.

Ugyanígy figyelemre méltó az a folyamatosan igénylő pozícióban lévő kereskedő adóalany, aki évek hosszú során – természetesen tagi kölcsönből – folyamatosan csak árut szerez be, illetve beruház, de az értékesítései még a minimáladóra sem nyújtanak fedezetet. Ezeknél az adóalanyoknál előszeretettel szokták a leltárkészletet is ellenőrizni.

Feltűnést kelt, hogy ha egy cég hosszú ideig semmilyen vagy csak minimális forgalmat vall, és azután egyszerre csak megtáltosodik: egy bevallási időszak alatt nagy bevásárlásba kezd, és – ez a lényeg – még ugyanabban a hónapban exportálja is. Ezeknek a gazdasági eseményeknek a hátterében nem ritkán fiktív vámpapírok, vagy értéktelen kacatok nagyon magas áron történő felvásárlása és exportja húzódik meg.

Ma már talán nem annyira gyakori hiba, de régebben rendszeresen előfordult, hogy az adó-alanyok az előírt ezer forintra való kerekítés helyett forintra kerekítenek, így mondjuk 1000 forint helyett mintegy véletlenül 1 000 000 forintos igénylési jogosultságot jeleznek.

A “beetetés” egyik formája, amikor az adózó egy-két jogos kis összegű igénylés benyújtása és ellenőrzése után próbál dobni egy nagyot, hátha már elnyerte a T. Hivatal rokonszenvét…

Régi móka az agyafúrtabb adózók részéről, hogyha az illetékes adóhatóságnál “szorítani kezd a cipő” gyorsan székhelyet váltanak, így más adóhatóság illetékessége alá kerülnek. Ezzel ma már csak az a probléma, hogy ez az APEH számítástechnikai rendszerével azonnal látható és jól nyomon követhető, ráadásul kifejezetten figyelik ezeket a vándormadarakat.

Gyakori megoldás, hogy az adózó az idézésre meg sem jelenik, avagy az idézés a címzett ismeretlen megjegyzéssel jön vissza.

Viszonylag újszerű megoldás, hogy fantomcégeket csak számlázásra hoznak létre, ezeknek az ismérve egyrészt, hogy a bejelentett székhelyén, telephelyén nem található (ha igen, nem csinál semmit), másrészt a bevallások alapján nagy forgalmúnak látszanak, csak a szaldójuk minimális.

A kiutalást nem kérők közül rendszeresen bukkannak fel a “feledékeny” típusú adóalanyok, akik a bevallás benyújtásával egy időben nem kérik az áfa kiutalását, és csak később jönnek rá, hogy arra a pénzre mégiscsak szükségük van, de akkor már az előkelőbbnek tűnő folyószámla túlfizetés kiutalása címszóval kérik ugyanazt az összeget.

Tipikus megoldási kísérlet bizonyos hátralékproblémák rendezésére, amikor az adóalany megérzi a végrehajtás megindulását, vagy annak időszerűségét, és hátralékát nagy összegű igénylési jogosultsággal próbálja eltüntetni. Ez általában azért nagyon jópofa, mert látszik a bevallásaiból és a folyószámlájáról, hogy hosszú idő óta a forgalma minimális, nem fizet egy fillért sem, de a behajtás megindulásával eszeveszett beruházásba kezd – persze tagi kölcsönből -, mégpedig meglepő módon olyan összegben, aminek a visszaigényelhető áfa-tartalma szinte milliméter pontosan lefedi a hátralékát. A kiutalást nem kérő bevallások között gyakran találni olyanokat, akik egy nagy összegű árbevétel elérése után megdöbbennek annak adófizetési vonzataitól és hirtelen megpróbálják “elköltségelni” a bevételt, ezzel csökkentve a nyomasztó és túlzottnak tartott fizetési kötelezettségüket.

Előfordul olyan is, amikor a bevallásban feltüntetett adatok bármilyen matematikai, statisztikai módszerrel átvilágítva sem mondják meg, milyen áfa-tartalmú beszerzései voltak a cégnek, mert a határértékek a 3 és 70 százalék között mozognak.

A jelenleg érvényben levő – megszorításnak gondolt – szabályok szerint 1 millió forintos árbevétel elérésével megnyílik a lehetőség a visszaigénylésre. Ezt sokan úgy érik el, hogy két-három cég egymás között szolgáltatást vagy egy terméket körbeszámláz, máris megvan az árbevétel, méghozzá fizetési kötelezettség nélkül. (Az ügylet során nem történik sem áru-, sem pénzmozgás, mindössze a számlák cserélnek gazdát.)

A bevételekben felszámítandó általános forgalmi adó vonatkozásában a leggyakoribb hiba a bevétel be nem vallásából adódik. Erre tipikus példa, hogy a csekély forgalmú, szerény cég bevallásai alapján elrendelt forgalomszámlázásnál kiderül, hogy aznap, amikor az adóhivatal emberei egész nyitva tartás alatt ellenőrzik a bevételt, általában az addig két hétre jutó forgalom aznap realizálódik. Ez akkor igazán nagy pech, amikor ez többször megismétlődik a revizorok jelenlétében, mert ilyenkor előfordul, hogy az APEH kétségbe vonja az adózó szavahihetőségét, illetve a bevallásaiban közölt adatok valóságtartalmát, és hajlamos lesz az általa többször tapasztalt adatok alapján adóalany bevallásait saját hatáskörben “újrakönyvelni”, ami meglehetősen drága mulatság. A bevallások ellenőrzése során az egyik legmegrendítőbb tapasztalat, hogy hazánkban vállalkozni nem érdemes, mivel az ember vagy tartósan veszteségből kell éljen, vagy annyi jövedelmet sem ér el, mint egy kezdő köztisztviselő. Ennek ellenére a vállalkozások száma évek óta folyamatosan nő.

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.