Gazdaság

ELADÓSORBAN A TAURUS RT. – Gumidominó

admin
admin

1996. 04. 24. 00:00

A Taurus Gumiipari Vállalat a hetvenes, nyolcvanas években a vállalati reformkísérletek büszkesége volt a magyar gazdaságban. Alig tíz év múltán az enyészetből rángatták vissza az adóskonszolidációval. Mára ismét felívelőben van a csillaga, hiszen világcégek forognak megvásárlása ügyében a tulajdonos ÁPV Rt.-nél.

Az egykori Magyar Ruggyantaárugyár épületei több mint száz évet vészeltek már át a budapesti Kerepesi úton. Bennük sohasem foglalkoztak egyébbel, mint gumitermék-gyártással. Most úgy tűnik, egy ideig ez még így is marad. Nem látszott azonban a jövő mindig ilyen biztatónak: 1992-ben a Taurus Gumiipari Vállalatot a felszámolás réme kísértette. Abban az évben a cég 13 milliárd forintos nettó árbevétel mellett 4 milliárd forintos veszteséget halmozott fel: 2 milliárdot a pénzügyi, 1,3 milliárdot az üzemi tevékenységből, 700 milliót pedig az új számviteli törvény előírásaira való áttérés következtében. Azóta nagyot fordult a világ, s a Taurus az egyik legkívánatosabb darab lett az állami portfólióban a maga félmilliárdos bruttó profitjával, konszolidált szervezetével, megszüntetett veszteségforrásaival és több termékének stabil világpiaci pozíciójával.

Az ÁVÜ 1992 augusztusában nevezett ki csődmenedzsert az egykori szocialista mamut élére, hogy a piacgazdasági váltás képében felbukkant végveszélyt sikerüljön elkerülni. Tóth László vezérigazgató, aki korábban minőségügyi szakemberként és az Alföldi Porcelángyár első embereként vált ismertté, nem habozott bezárni vagy eladni a legtöbb veszteséget termelő makói, ibrányi, hartai és a váci üzemeket. Beszüntette a veszteséges campingcikk- és ékszíjgyártást, a létszámot 4100 főre csökkentette. Újraszervezték az egész vállalatot, s az 1993-ban részvénytársasággá alakult. A holdingszervezetet is gyorsan létrehozták, s a főleg ellenőrzési és vagyonkezelési feladatokat ellátó rt. alá huszonhárom, nagyobbrészt 100 százalékos tulajdonú kft. került.

A szervezeti átalakítás az egyes részlegeket megszabadította a vállalati központ nyomásától, de azt is lehetetlenné tette, hogy operatív ügyekben felső utasításokat várjanak. A holding éppen ezért nem költségsoronként fogadja el a kft.-k terveit, hanem csak a főbb mutatók teljesítésére figyel. Vizsgálja az árbevétel, a nyereség és a hatékonysági mutatók (az árbevétel-, a vagyon-, illetve a létszámarányos eredmény) alakulását. A kft.-knek csak a hitelfelvételt, a beruházásokat és új vállalkozások létrehozását vagy a vállalkozásokba való belépést kell engedélyeztetniük; minden más döntés a helyi menedzsment kezében van. Az egymásra épülő technológiák miatt megmaradt a holding koordináló funkciója is, de elsősorban a vállalatcsoport stratégiájának kialakításával foglalkozik.

“A kilencvenes évek elejétől fogva az export mind nagyobb részt testesít meg a nettó árbevételből – mondta lapunknak Tóth László. – Három éve még csak az árbevétel fele származott a külső piacokról, az idén már várhatóan a 63 százaléka. Termékeink java részét ma már a fejlett piacokon adjuk el.”

Németországban és a Benelux államokban a mezőgazdasági gumiabroncsok utánpótlási piacán az első a Taurus, de összeurópai méretekben is a harmadik. A légrugók piacán európai ötödik, a tengeri fúrótömlők piacán pedig az első öt között van a világon. “Fő stratégiai célunkat elértük, az irányváltás megtörtént. Most már azokat a piaci réseket kell megkeresnünk, ahol beszállhatunk a minőségi vagy az árversenybe” – mondta a vezérigazgató.

Részben már megtörtént, részben pedig folyamatban van a nyugati piacokon a külföldi disztribútorok lecserélése sajátokkal, valamint a saját kereskedelmi hálózat kialakítása. A költségek jobb áttekinthetősége, illetve a világos és követhető felelősségi struktúra megteremtése érdekében a működés minden területén fejlesztik a minőségbiztosítást, valamint a céginformációs rendszert. Mindemellett törekszenek a szállítási megbízhatóságra és a minőség javítására.

A fenti célok többsége már megvalósult. Mindazonáltal a Taurus menedzsereinek nincs könnyű dolguk. A termékszerkezet korszerűsítésére nincs elég pénz. Egyelőre látványos technológiai fejlesztésekre sincs reményük. Ez az üzletág ugyanis rendkívül tőkeigényes. Az idei beruházási előirányzat például 1 milliárd forint, de a szükségletek jóval nagyobbak. Ahhoz, hogy a legutolsó technológiát érdemes legyen megvásárolniuk, az abroncsgyártásban lényegesen nagyobb sorozatokat, azokhoz pedig új piacokat kellene elérniük. A mezőgazdasági gumiabroncsok gyártásában az elégséges korszerűsítés megtörtént, s a teherautó-abroncsok esetében is csak tízéves, tehát elavultnak végső soron nem nevezhető Firestone technológia működik a Kerepesi úton. Ez alkalmassá teszi az üzemet új gyártmányok, de legalábbis új méretek és általában véve igen jó minőségű termékek kibocsátására. Végső soron ez a felkészültség mentette meg a céget a nehéz hónapokban.

“A cégcsoport talpra állásához szükség volt külső segítségre. Összeállt egy sajátos konzorcium a mezőgazdasági abroncsok legnagyobb külföldi vásárlóiból, hogy legyártassák, vagy ha úgy jobban tetszik: előfinanszírozzák az igényeiknek megfelelő mennyiségű termék előállítását. Az üzleti bizalom ilyen megnyilvánulása elég ritka, s elég meggyőző arra nézvést, hogy jók a termékeink” – vélekedik a vezérigazgató.

A Taurust azonban a tulajdonos állam sem hagyta cserben, hiszen társasággá alakulásával és új szervezetének kialakításával egy időben, 1993 szeptemberében az adóskonszolidációban részt vevő vállalatok közé emelték. Adósságaikat ettől fogva befagyott követelésként tartják számon, és sem tőketörlesztést, sem kamatokat nem kell fizetniük hitelezőiknek. Ezzel együtt a vám- és tb-tartozásaikat is átütemezték. A hatalmas pénzügyi terhek nyomásától megszabadulva a cégcsoport mérlegeredménye gyorsan javult. Ma már valamennyi befizetési kötelezettségüknek képesek pontosan eleget tenni, ami, figyelemmel az 1995-ös félmilliárdos bruttó profitjukra, nem is csoda. Ilyen körülmények között érkeztek el a privatizáció határára.

A piac, amelyen a Taurus-csoport tevékenykedik, rendkívül koncentrált. A tíz legnagyobb cég a világpiac 83 százalékát tartja kezében, de csak a három legnagyobb is 53 százalékot kontrollál. Éppen ezért nem több puszta ábrándnál, hogy a Taurus független gyártóként képes lehet hosszan ellavírozni a multik közötti piaci résekben. A cégnek a maga csónakját előbb vagy utóbb hozzá kell kötnie valamelyik óceánjáróhoz. “A Taurus már négy éve úgy él, hogy a jövő héten privatizálják. Megtanultuk tehát, hogy saját elképzelések, piaci koncepció, beruházási tervek vagy termékfejlesztés nélkül egyszerűen nem érnénk meg az előbb vagy utóbb persze mindenképpen bekövetkező privatizáció napját” – fejtette ki Tóth László.

Ma azonban úgy tűnik, hogy már nem kell túlságosan sokáig várniuk. A kérők ismertek. Gyakorlatilag valamennyi, a gumiiparban érdekelt világcég kifejezte érdeklődését, s úgy tudni, hogy pénzügyi befektetők is jelezték vásárlási szándékukat. Suchman Tamás privatizációs miniszter egyik minap tett nyilatkozatából azonban arra lehet következtetni, hogy a Michelin és a Continental indul a Taurusért a legnagyobb eséllyel. Ugyanakkor egyelőre nem dőlt el, hogy a céget egyben vagy darabokban privatizálják. (Lásd erről Kézrátétel című írásunkat!) Így hát arról sincs döntés, hogy az utóbbi esetben az egyes kft.-ket külön-külön adják el, vagy a holdingot tőzsdére viszik, a kft.-kbe pedig szakmai befektetőket vonnak be, illetve részben eladják-e azokat a menedzsmentnek és az alkalmazottaknak, netán pénzügyi befektetőket is bevonva konzorciumot szerveznek a cégvásárlásra.

A privatizációs konstrukcióról folyó vita elsősorban a cégcsoport két legnagyobb kft.-je körül alakult ki. Az egyik a Taurus árbevételének majd harmadát adó Teherabroncs Kft. a budapesti Kerepesi úton, amely a cég történelmi magvát jelenti. Kétséges azonban, hogy a város közepén, területhiánnyal küszködve, hibás rendben lévő technológiai soraival perspektivikusan fennmaradhat-e. A háztűznézőben járó külföldi szakértők szerint a Taurus a hely és a technológia adta lehetőségekből már mindent kicsiholt, amit lehet. Ez annyit jelent, hogy hiába termel ma már nyereséget, hiába versenyképesek és jó minőségűek a termékei, hosszabb távon képtelen a szükséges fejlődésre. Az sem lendít a dolgon, hogy a magyar piac fele a kezében van, hiszen európai piaci részesedése alig egy százaléknyi.

Ha valaki egyben veszi meg a Taurust, akkor azt a befektetési szempontból ígéretesebb másik kft.-je miatt teszi. Ez a nyíregyházi Mezőgazdasági Abroncs Kft., amelynek az árbevétele pillanatnyilag csak a második helyen áll a Taurus kft.-k bevételi ranglistáján, de ez aligha marad így sokáig. Az utóbbi időben a hagyományos német és Benelux piacokon, valamint az Ausztriában meg Spanyolországban elért európai sikerek után, elsősorban az utánpótlási piacon, már az Egyesült Államokban és Dél-Amerikában is vezető márkaként jegyzik a Taurust. Sőt, az úgynevezett elsőszerelők is mind többen és többet vásárolnak már tőlük. Nem kétséges: nem a Taurus vagyonáért, hanem elsősorban e piacokért indul útnak hamarosan a privatizációs abroncsderby.

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.