Ha nő vagy, akkor valószínűleg féltél már attól, hogy megtámadnak, kirabolnak, megerőszakolnak. Attól, hogy férfiak a fizikai fölényükkel visszaélve megaláznak. A félelem egy szintig egészséges, mert segít a menekülésben. Ha azonban átlép egy határt, lebénít és a vesztedet okozza. A félelmed úgy tarthatod az egészséges szinten belül, ha elhiszed, hogy erősebb vagy, mint gondolnád, és tudod, hogy a táskád ebben a pillanatban is tele van fegyverekkel, amikkel megvédheted magad. Mutatjuk, mik azok, és hogyan használd őket.
Pintér Márton, E3 szintű Krav Maga oktató, önvédelmi-szakértő beszélt már nekünk arról, hogyan úszható meg a legbiztosabban egy terrortámadás, és arról is, hogy mi a teendő, ha egy gyereket zaklatnak az iskolában, vagy az utcán megtámadják. Most nőknek ad önvédelmi tippeket, amelyek adott esetben életet menthetnek.
Két jó hírem van: az egyik, hogy a legtöbb esetben egész arzenálnyi fegyver van a nőknél, a másik pedig, hogy a hatékony használatukhoz nem szükséges semmiféle előképzettség. Persze a gyakorlás sohasem árt.
Aki tud húst vágni, vagy kenyeret szeletelni, azt tud kést, vagy késszerű tárgyat használni. Bárki a támadója arcába tud önteni egy forró italt, aminek a hatása felér egy balegyenesével. A hétköznapi tárgyak önvédelmi használatához nincs szükség olyan szintű harcművészeti tudásra, mint mondjuk egy nunchaku esetében. Az alapkoncepció szerint a test meghosszabbítására vagy felkeményítésére használjuk őket, a lehető legtermészetesebb módon.
Pajzsként funkcionálhat például táska, könyv, két kézben kifeszített kabát, sál, vagy kendő. Ha késszúrás, vagy ütés ellen használok egy retikült, egy keményebb fedelű, vagy vastagabb könyvet, akkor két dologra kell odafigyelnem. Az egyik, hogy a karok teljesen az eszköz mögött legyenek, a másik pedig, hogy a pajzsot magamtól távol, nyújtott könyökkel tartsam. Azzal nem sokat érek el, ha rám ütik a pajzsom, vagy átszúrják, és azon keresztül találnak el.
Késes támadóval szemben jó ötlet egy sálat, vagy akár kabátot, pulóvert tekerni a karra. Sokkal kisebb az esély a sérülésre, ha így kell megállítanom, elterelnem egy szúrást vagy vágást. Fontos, hogy egy tárgyhoz egy másodperccel sem szabad tovább ragaszkodni, mint feltétlenül szükséges. Ha a táskámmal kivédtem egy támadást, lehetőleg nem várom meg a következőt, hanem máris visszatámadok, például egy lágyékrúgással, vagy nyúlok a következő tárgyért, amit használhatok.
A fegyverként bevethető tárgyaknak több kategóriája van.
A botszerű eszközök közé tartozik például egy esernyő. Itt elsősorban a hosszú típusra gondolok, az összecsukható fajták másik kategóriába tartoznak. A hosszú esernyő tökéletesen alkalmas arra, hogy távol tartsunk egy támadót. Szúró mozdulattal, a fejet, a nyakat, a hasi idegközpontot a gyomorszáj környékén, vagy a lágyékot kell megcélozni. Köríves, hadonászó mozdulattal vízszintesen érdemes támadni, szintén az arc és a nyak, illetve a bordák, és a térd irányába.
A hosszú esernyő sokoldalú eszköz, védekezésre is alkalmas, ha magunk elé kitartva beletesszük egy érkező ütésbe. Sokkal nagyobb esélyem van kivédeni a pofont egy, a karomnál hosszabb és keményebb tárggyal, mint puszta kézzel, ráadásul a támadónak is sokkal jobban fáj.
A második csoportba a kötél, lánc típusú eszközök tartoznak. Ilyen például egy telefontöltő, vagy egy öv. Utóbbi abból a szempontból problémásabb, hogy le kell venni, de ha elég éber vagyok, akkor ennyi idő azért szokott maradni arra, hogy felkészüljek a támadásra. De maradjunk a töltőnél, ami mindig van kéznél. Kétrét hajtva, a végeinél fogva a kábellel támadjunk. Az okoskodást, hogy a konnektoros végével kell támadni, mert annak nagyobb a súlya, jobb elfelejteni. A kábel legvégével tökéletes pofont lehet adni.
A harmadik kategóriába, a kis tárgyak közé tartozik minden, ami elfér a tenyérben, és dobásra alkalmas. Ilyen az aprópénztől kezdve, a körömlakkon át az öngyújtóig minden. Dobni alulról fölfelé érdemes, mintha továbbvinnénk azt a mozdulatot, amivel elővesszük a dobótárgyakat. Ha a kislabda-dobáshoz hasonlóan felemeljük és hátralendítjük a kart, azzal rögtön jelezzük a támadónak, hogy mi következik, és időt adunk neki, hogy elhajoljon. Az arcra érdemes célozni, mert ekkor a támadónál életbe fog lépni a védekező reflex, ösztönösen arca elé rántja a kezeit, vagy megpróbálja elkapni a felé repülő tárgyat, kiváló alkalmat adva nekünk egy lágyék, vagy térdrúgásra. Ugyanebbe a kategóriába tartoznak az önthető, vagy fújható tárgyak: egy ital, egy parfüm, vagy dezodor.
Az utolsó kategória a késszerű tárgyaké. Egyértelműen ide tartozik a kisolló, a körömreszelő és a kulcs, vagy akár egy hengerszerűen összetekert újság, magazin. Mivel a valódi késekkel ellentétben ezeknek nincs markolatuk, sokan elkövetik azt a hibát, hogy a végüket betámasztják a tenyerükbe. Mindenki látott már olyat, hogy valaki az ujjai közé illeszt kulcsokat, miközben a csomót a marokra fogja, és úgy próbál ütni. Érdemes tudni, hogy amekkorát kifelé üt a tenyérbe támasztott tárgy, ugyanakkorát fog ütni befelé is, és komoly sérüléseket tud okozni. Kulcsot ezért szúrásra nem is használnék, sokkal jobb kaszáló mozdulatokkal vágni vele, az arc irányába, mintha egy pofont akarnék adni. Ha nincs alkalmasabb eszköz, ugyanígy lehet vágni egy bankkártya, vagy bármilyen hasonló műanyag kártya sarkával.
Döfni nagyon jól lehet tollal: marokra fogva, olyan mozdulattal, mintha kalapálnék. Ugyanezzel a mozdulattal használható egy ásványvizes palack is, úgy, hogy a kupakját, vagy az összecsukható esernyő úgy, hogy a kemény végét használom ütőfelületként.
Többféle önvédelmi alapelvet és taktikát szem előtt tartva kétféle választás adódik, amikor egy hétköznapi tárgyat védekezésre/támadásra használok. Vagy magával a konkrét problémával foglalkozom, vagy a támadót igyekszem az eszközzel harcképtelenné tenni. Ha például valaki megragadja a kezemet, ruhámat, akkor az előbbiek szerint a kezemben lévő tárggyal megüthetem a támadó fejét, vagy ráüthetek a kézre is, amellyel fog. Az első megoldás természetesen hatékonyabb, azonban tudnunk kell, hogy önvédelemben, közelharc szituációkban tapasztalatlan személy számára pszichésen sokkal könnyebb a második megoldás alkalmazása, azaz könnyebb lesz megütni a kezet, mint a fejet. A támadó szándékát a második megoldással is gyengítem és esetlegesen időt nyerhetek menekülésre.
Minden ellentámadásra igaz, hogy akkor hatásos, ha minél kevesebb előkészítő mozgással, meglepetésszerűen történik. Ahogy a dobásnál, úgy esernyőszúrásnál, vagy töltőcsapásnál is az a legjobb, ha az első támadásom ugyanaz a mozdulat, amelyikkel előveszem, vagy felemelem az eszközt. Bármilyen eszközt is használunk, ne a precíz találatra törekedjünk, mert ez lelassít. Támadjunk a nagy számok törvénye alapján „ami a csövön kifér” jelleggel,minél vehemensebb, agresszívebb módon, ez a hozzáállás növeli nagymértékben az esélyeinket.
Az önvédelem kisebb mértékben múlik azon, hogy milyen a technikai tudással használok egy eszközt. Nyolcvan százalékot a küzdőszellem jelent, vagyis az, hogy merem is használni azt az eszközt, mert felismerem a problémát, hogy ha nem így teszek, minden másodperccel mélyebbre merülök bajban. Sok esetben már az is meghátrálásra késztethet egy támadót, ha rájön, hogy mégsem vagyok annyira könnyű célpont, mint amilyenre számított.
