A hormonjaink marionettbábjai vagyunk mind – egyelőre

Amikor kikerül az „átalakítás alatt” tábla…

Női nemi hormonok – mint az ösztrogén és progeszteron – már magzati korban termelődnek, ám utána leállnak, egészen a serdülőkorig, amikor ezek termelése újraindul. Ez az az időszak, amikor a szervezet kiteszi az „átalakítás alatt” táblát, és a lányok szervezete elkezd nővé alakulni.

A női ciklust a két fő női hormon, az ösztrogén és a progeszteron szintjének változása és azok egymáshoz való viszonya határozza meg.A ciklus elején mindkét hormon szintje alacsony, majd az első időszakban elkezd termelődni az ösztrogén, melynek szintje emelkedik nagyjából a ciklus közepéig, amikor eléri a csúcspontot. Ez a tüszőérés. A megérett tüsző aztán maga is elkezd hormont termelni, mégpedig a másik fő női hormont, a progeszteront, melynek szintje a ciklus második felében tetőzik. Ha pedig azt észleli a szervezet, hogy nem estünk teherbe, lezárja mindkét hormon termelését. Ilyenkor megzuhannak a hormonok, és megzuhannak a nők is.

A ciklus második felében jelentkező progeszteron-túlsúlyos időszak a legalkalmasabb arra, hogy valaki elkezdjen sportolni, vagy növelje a sport intenzitását.
Mert, ahogy a testre, úgy a hormonok a hangulatra is intenzíven hatnak. A ciklus eleji ösztrogénhangsúlyos időszakban agilisabbak, intenzívebbek a nők, a ciklus közepén, tüszőrepedéskor jön a „majd kicsattanok” állapot, aztán a progeszteron nyugalmasabb állapotot hoz létre.

Azok a bizonyos napok… is lehetnek tudatosak

A fentiekből az is következik, hogy a hormonszint a menstruáció alatt is hatással van a nők hangulatára – ám nem csak az. Ugyanis miközben kamaszkorban beállítódnak a hormonok, a család női tagjai vagy az osztálytársak is hatással van a lányokra, ahogy a saját tapasztalataik is. Így például azt, hogy anyu kínlódott-e a saját menzeszével, vagy testnevelés órán történt egy kis baleset, egyfajta lenyomatként az agy eltárolja, mégpedig úgy, hogy a két hormon szintjét és a hozzá tartozó hangulati képet egyaránt elmenti, hogy például egy magas ösztrogén- és közepes progeszteronszinthez nyomott hangulat társul.

És itt jön a trükk: az agy az adott hormonális szintű naphoz ugyanazt a hangulati elemet fogja produkálni, mintha csak betenne egy videókazettát, minden napra jut egy-egy. A jó hír, hogy épp az ismétlődés miatt ez könnyedén feltérképezhető: kísérteties hasonlóságokat mutat, ha napról-napra felírom, hogy a ciklus adott napján milyen hangulatom van. Sőt, ha a tevékenységeket is mellérakom, kirajzolódik, hogy melyik nap kiabáltam le a kollégám, hogy aztán két nappalkésőbb mehessek bocsánatot kérni.

Van, aki azt is be tudta mérni, hogy melyik napokra nem szabad fontos tárgyalást tennie, mert akkor döntésképtelennek érzi magát, vagy a hónap melyik napján akar szépészeti cikkeket vásárolni, fodrászhoz meg körmöshöz menni. Ezt pedig tudja használni, mert ha akkor kezd el fodrászhoz, körmöshöz időpontot kérni, amikor épp ez a nap van, akkor nagy eséllyel csak napokkal későbbre kap majd időpontot, amikorra ez az igény lecseng benne, és már nem is akar elmenni. Ha viszont tudja előre, hogy mikor fog „bekattanni”, akkor aznapra foglal időpontot.

„Drágám, ezt már százszor elmondtam”

A menstruációs ciklust, persze, minden nő ismeri. De az már jóval kevésbé közismert tény, hogy a nőknek, éppen a ciklikus hormonális alátámasztás miatt ciklusokból fog állni az egész élete. Mivel a testünk így működik, ezért így működik a gondolkodásunk, de még az ingerfelvételünk is. Ami azt jelenti, hogy a ciklikus ingereket sokkal könnyebben felvesszük. Már az őskorban sem ártott, ha az anya felvette a gyereke ritmusát és tudta, mikor kell etetni, nyugalomba helyezni, és a többi, mert ez biztosította a túlélést. A mi világunkban milyen ciklikus ingerek érnek minket? Egy háztartás ritmusa, egy család ritmusa, hogy a gyereknek milyen órái vannak, mikor lesz farsang, karácsony, arra készülni kell – ezeket a nő képes megjegyezni, a hormonális alátámasztás miatt.

Hogyha ugyanezt elvárjuk egy férfitól, akkor ő nem érti, miről beszélünk, mert az ő agya nem ciklusokban működik, hiszen a teste sem így működik, ő ezeket az ingereket nem fogja felvenni. Ez az, amivel nagyon sok együttélési, családi, párkapcsolati, de akár munkahelyi konfliktust is el lehet kerülni, hogy dolgozzuk fel, hogy mivel nekünk más a hormonális rendszerünk, a ciklikus ingereket fel tudjuk venni, a férfiak meg nem tudják felvenni. A „százszor kell elmondani” című viták erről szólnak – mert azt kell százszor elmondani, ami ciklikus, ami nem ilyen inger, azt a férfi meglátja és megcsinálja. Ez az, amivel össze tudnánk dolgozni!

Egy férfinak az nem információ, hogy minden nap tele van a mosogató, mert az ciklikus inger. Ha azt mondjuk neki, hogy most tele van és el kell mosogatni, azt érti, de ettől neki ez nem fog másnap eszébe jutni.
Mivel az egész működésünk a ciklikusságra alapul, így nemcsak havi ciklusaink vannak, hanem ennél rövidebb és hosszabb ciklusaink is, például háromnaponta új színre kell lakkozni a körmöt, hétévente egyszerűen muszáj munkahelyet váltani, vagy épp tízévente költözni kell. Fontos tudni, hogy ez is hormonális aktivitásra épülő dolog – és éppen emiatt feltérképezhető, használható, sőt, felülbírálható. Ha feltérképezzük a saját ciklusainkat, az önmagában még csak információ, a következő lépés, hogy ezzel el tudunk kezdeni dolgozni. Itt több lehetőség is adódik. Az egyik, hogy ezt az információt felkészülésre használjuk az életünkben, hogy ne érjen váratlanul egy-egy ciklus lefutása. Például, ha tudom, hogy tízévente költözünk, és letelt nyolc és fél év, akkor elkezdhetek házat nézni, mert másfél év múlva úgyis beüt a krach, és akkor majd egy hónap alatt beköltözök valami olyanba, ami valójában nem is tetszik.

Neked a hormon mondja meg, hogy ki vagy?

Tehát az információt lehet arra is használni, hogy feltérképezem, és aztán mindenki lesz szíves alkalmazkodni. Vagy pedig, mivel nem vagyunk állatok, használhatom arra is, hogy eldöntsem: engedem-e, hogy a hormonrendszerem rángasson, mint egy marionett-bábut, vagy amikor jön a várt ciklikus inger – hogy például a hó adott napján összevesszek egy kollégával valami apróságon –, akkor megállok, és átgondolom, hogy ez az inger nem a kollégám felé irányul, hanem egy bennem zajló biokémiai folyamat, és csak azért, mert egy ciklus egy adott pontján vagyok, tényleg el akarok-e menni ezzel az ingerrel. Ha idáig el tudok jutni, hogy ezt a kérdést felteszem, akkor eljön az a pont, amikor ki lehet ebből szállni.

Dönthetek úgy, hogy csak azért, mert körbeért egy ciklus, nem veszem meg tüszőéréskor a 16. piros körömlakkot, nem ordítom le a kollégát minden menzesz elején, vagy nem váltok minden hét évben munkahelyet – mert tudom, hogy épp hormonhatás alatt vagyok, és nem biztos, hogy tényleg munkahelyet akarok váltani. Így pedig például a munkám olyan mélységeit tapasztalom meg, amilyet még soha.

Tehát két út van: azt mondom „én így élek, és ilyen vagyok”, vagy pedig úgy döntök, hogy változtatok. A döntés gyakorlatilag annyit tesz, hogy megnézem: ha az automatikus ingereknek engedelmeskedek, akkor annak a következményeit vállalom-e. Ha az a válasz, hogy nem, akkor változtathatok. Ehhez viszont tudatosság kell, hogy képes legyek megállni, átgondolni, hogy ami bennem zajlik, az egy másik ember felé mutat-e, vagy egy bennem zajló folyamat. Ha észreveszem, hogy hormonális rángatás alatt vagyok, akkor döntési pontba kerülök, hogy a rángatást választom, vagy megnézem, milyen egyéb lehetőségeim vannak. Nem más ingert adok – például a rendszerint „rossz” napomon masszíroztatni járok –, hanem nem adok ingert, és belül döntök teljesen mást. Ha csak átkódolom az adott napomat, az ugyanúgy automata program lesz, legfeljebb kellemes program. Viszont, ha megállok, és döntök, akkor új lehetőségek nyílnak az ismétlődő utak helyén. Így már nem egy kódolt rendszer lesz az életem, hanem minden reggel a lehetőségek végtelen tárháza lesz, és az én saját döntésemen fog múlni, hogy milyen lesz egy napom.

A cikk eredetileg a Nők Lapja Egészség júniusi számában jelent meg.