Élet-Stílus

Az írek ma csúnyán leisszák magukat

Szent Patrik napja az írek legnagyobb nemzeti ünnepe, és azzal még a világ dolgaira kevéssé fogékony halandók tisztában vannak, hogy a vörös szakállú, zöldbe öltözött koboldok ilyenkor hatalmas bulit csapnak.

A lármás ünnep Amerikából származik, ahonnan 1762-ből való az első értesülés, miszerint a brit seregben szolgáló írek hangos mulatozással köszöntötték a Patrik-napot. Írországban spirituális ünnepnek számított, egészen 1995-ben még a kocsmák is zárva tartottak. Azóta viszont  turisták forgatagában megy a buli a zöld szigeten, és a világ minden pontján – még Japánban is.

Nem tudni, az Isten asztalánál ülő szentet milyen érzések kerítik hatalmába, ahogy március 17-én letekint az őt ünneplőkre. Az viszont biztos: amíg ebben az árnyékvilágban kényszerült élni, Patrik messze menekült volna e tivornyáktól, miközben buzgó imákban kér megbocsátást a bűnösöknek.

 

Pedig Írország egyetlen szentjét az egyház sem “kényezteti”, ünnepét csak 1200 évvel halála után vették föl az egyetemes naptárba, ráadásul az mindig nagyböjtre esik, az egyház nagy részében alig gondolnak rá.

Kalózok rabolták el

Patrik a római Britannia provinciában született 385 körül, nagyapja áldozópap volt, apja diákonus és hivatalnok – a papi nőtlenség akkoriban még nem volt általánosan kötelező. Családja jómódú lehetett, hiszen a fiú épp vidéki nyári szállásukon tartózkodott, amikor 16 éves korában ír kalózok elrabolták. Rabszolgaként birkákat kellett őriznie a sziget nyugati partvidékén.

Nem átkozta sorsát, elrablóinak is megbocsátott. Úgy vélte, elhurcoltatása jogos büntetés volt, amiért elfordult Istentől, és amelynek hatására teljes szívből megtért. Hat évig hóban, fagyban, szélben és esőben minden egyes nap kint volt a juhokkal, de makkegészséges maradt: a bennem lévő Lélek felmelegített – mondta. Végül Isteni sugallatra megszökött és sikerrel haza is jutott.

Mielőtt megaláztak, olyan voltam, mint a sárban heverő kő, de ő, a hatalmas, aki jött, könyörülettel felemelt, felmagasztalt és a fal tetejére rakott.

Jöjj, szent ifjú!

Tapasztalatai pedig arra vezették, hogy nagyapja és apja példáját követve maga is egyházi pályára lépjen, pontos hivatását felsőbb erők jelölték ki. Álmában egy férfi jelent meg, levelet nyújtott át Patriknak ezzel a felirattal:”Az írek hangja”. Mikor fel akarta bontani, Írország felől kiáltást hallott:

Jöjj, szent ifjú, jöjj hozzánk, és légy ismét köztünk!

Patrik felébredt és tudta, Isten az írek megtérítésére választotta ki. Folytatta tanulmányait, főleg a Szentírás ismeretében szerzett jártasságot, elöljárói tanácsára pedig Celesztin pápa őt küldte a szigetre folytatni a pogány nép körében addig csak szórványos sikereket felmutató térítést. Az írek püspökeként érkezett, páratlanul sikeres munkát végzett: eljutott a sziget legeldugottabb közösségeihez is, és nemcsak a törzsfőket nyerte meg, hanem magát a népet is.

Lóhere és kígyók

A háromlevelű lóhere ma már elválaszthatatlan Szent Patriktól, mert ezen magyarázta a népnek a Szentháromságot. Személyes felelősségtudattal végezte dolgát, világos rendelkezésekkel szorította keretek közé az ír temperamentumot – ennek ellenére, vagy pont ezért szerették és tisztelték.

De volt is miért, amint egy királynak prédikált Krisztus szenvedéseiről:

Vele szemben állt, kezében támasztékul botot tartva, melyet akaratlanul a király lábára helyezett, és hegyével átdöfte azt. A király abban a hiszemben, hogy a szent püspök szántszándékkal tette, s hogy ő maga Krisztus hitére másképp nem térhet, csak ha Krisztusért hozzá hasonlóan szenved, békésen tűrt. A szent végre észrevette ezt és elámult, s a királyt imáival meggyógyította.

Egy Jézustól kapott bottal előzte a mérges csúszómászókat a szigetről, ezért nincs Írországban kígyó, és ezért szerepel gyakran a későbbi ábrázolásokon Patrik lábánál ez a hüllő. Volt olyan is, hogy egy vidéken nehezen tudta megszólítani a lelkeket. Ekkor Istenhez fordult:

Amikor Szent Patrik Írország földjén hirdette az igét, de fáradozása igen kevés gyümölcsöt hozott, kérte az Urat, hogy valami jelet mutasson, amitől megrettenve a pogányok bűnbánatot tartanának. Az Úr parancsára tehát egy bizonyos helyen botjával egy nagy kört rajzolt, és íme, megnyílt a föld a kör belsejében, és egy mélységes mély verem tárult elő. Megvilágosodott Szent Patrik előtt, hogy az ott a purgatórium egyik része, melybe ha valaki alábocsátkozik, további vezeklésre nincs szüksége, s bűneiért nem kell még egyszer szenvednie a tisztítótűzben.

Szent Patrik purgatóriuma

Ez volt Szent Patrik purgatóriuma, ahol a hitetlenkedőknek egy kénkövektől párolgó barlangban megmutatta a gonoszok pokoli kínját és az igazak örömét. Tényleg szörnyű hely, a Legenda Aureában szemléletes leírását találjuk. A történet szerint Patrik halála után hosszú idővel egy Miklós nevű nemesember bűneit megbánva ki akarta állni Patrik purgatóriumát.

Odáig könnyű dolga volt, hogy egy apátságban őrzött kulccsal fel tudták nyitni az ajtót, ami a barlangba vezetett. Sokan alászálltak már őelőtte is oda, de soha nem tértek vissza. Miklós végigjárta az utat, miközben többször Isten nevét hívta segítségül: “Jézus Krisztus, az Élő Isten Fia, irgalmazz nekem, bűnösnek!” – az útikalauz itt olvasható.

Szent Patrik haláláig, 461. március 17-éig szolgált az írek között, összesen három évtizedig. Ünnepéről az 5. század óta tudunk, a római naptárba 1631-ben vették föl.

(Kiemelt kép: Europress Fotóügynökség)

Ajánlott videó

Olvasói sztorik