Élet-Stílus

Nyomtalanul eltűnt a budapesti Kossuth híd

Bihari Dániel
Bihari Dániel

tud újságíró. 2017. 01. 18. 13:30

Kocogótempóban lehetett rajta áthajtani húsz méteres követési távolsággal, de életmentő volt - és eleve nem is az örökkévalóságnak tervezték.
Korábban a témában:

A II. világháború végéhez közeledve, 1944-45 telén a német hadseregmindent elkövetett, hogy Budapestnél megállítsa a szovjet előrenyomulást. A “második Sztálingrádként” is emlegetett város hónapokig tartó ostroma mérhetetlen szenvedést és pusztítást okozott. Utóbbi része volt, hogy a háború logikája szerint felrobbantották a dunai átkelőket.

Százak haltak meg a Margit hídon

A Margit híd esetében ez véres tragédiához vezetett. ’44 november 4-én az utászok épp a korábban a korábban elhelyezett dinamittöltetekbe szerelték a robbanófejeket, amikor egy hibás gázvezetékből szivárgó gáz berobbant. Baleset volt, a hidat nem akarták még felrobbantani, le sem zárták. Szombat volt, déli 12 óra, élénk forgalom. A híd a folyóba omlott villamosok, autók zuhantak a vízbe emberek százaival.

Sokan a Dunába fulladtak, holttestük soha nem került elő, a halottak számát csak becsülni lehet: 100-600 ember veszett oda.

1945 januárjáig az összes hidat lerombolták, és miután a front elvonult, az egyik legnagyobb probléma az átkelők hiánya volt: nehezítette a város ellátását, feltartotta az újjáépítést, és akadályozta a Vörös Hadsereg mozgását is. A szovjetek három hadihidat építettek, majd átadták őket Budapestnek: ezekből a Margit híd “pótlására” készült Manci híd állt a legtovább, 1948-ig.

Átmeneti állandó híd

A szükség szülte félmegoldások, átmeneti átkelők nem bírták volna ki a következő jégzajlást, ezért a kormány 1945. április 19-én döntött úgy, hogy “fél-állandó” hidat kell készíteni a budai Batthyány tér és a Parlament előtti Kossuth Lajos tér között. Azért épp itt,mert itt lehetett könnyen kialakítani a hídfőket, és a mederben sem volt akadály. És azért “fél-állandót”, mert eleve úgy tervezték, hogy ha a többi híd újjáépül, ezt könnyen elbonthassák.

Először egy fa híd ötlete merült fel, de ehhez egyfelől Magyarországon nem volt meg a kellő tapasztalat, másfelől tartottak tőle, hogy a jég elviszi a fa cölöpöket. A két tervező, Mistéth Endre és Hilvert Elek ezért vasbeton pilléreket javasoltak. De az idő is sürgetett, ezért a szokásos módszer helyett pillérenként 14 darab vascső cölöpöt vertek le, köré 15 centi vastag vasbeton köpenyfalat eresztettek a mederfenékig, majd víz alatti betonozással kitöltötték.

Ez volt Magyarországon az első hegesztett főtartójú híd, az építőanyagot onnan szerezték be, ahonnan tudták: olajkutakból, hídroncsokból, összedőlt házakból. Fő szempont a funkcionalitás volt, a gyalogjárdák például fapallóból álltak.

Az építkezésre mindössze nyolc hónap állt rendelkezésre, valóságos csata folyt: a munkások napi 16-20 órát dolgoztak a nyári hőségben és a kemény téli mínuszokban.

Az utolsó pillanatban

De sikerült, 1946 januárjára elkészült a budapesti Kossuth híd. Hossza 355 méter volt, a kétszer egysávos kocsipálya szélessége összesen 7, a járdáké 3,3-3,3 méter széles volt, legfeljebb 15 tonnás járművek kelhettek át rajta. A gyalogosforgalom már 1946. január 15-én megindulhatott, de a hivatalos átadót csak január 18-án rendezték. Azon a napon, amikor egy évvel korábban felrobbantották az utolsó Duna-hidakat. Ideje volt, a jégzajlás épp egy héttel korábban már tönkretette a város pontonhídjait.

Az ünnepélyes napon Tildy Zoltán kormányfő, Gerő Ernő közlekedési miniszter adta át a hidat a fővárosnak, a Szövetséges Ellenőrző Bizottság szovjet, amerikai és brit részről is képviseltette magát.

Az új híd hihetetlen teljesítmény volt, és életbevágóan fontos Budapest számára, de “különleges szabályok” korlátozták rajta a közlekedést: a járművek csak 10 km/órás sebességgel hajthattak át rajta 20 méteres követési távolságot tartva.

Kiszolgálta az idejét

Miután régi hídjaink sorra újjáépültek, a Kossuth híd elvesztette jelentőségét, létjogosultsága megszűnt, és állapota is egyre romlott. 1956 tavaszán letiltották róla a járműveket, majd a következő évben a gyalogosokat is, 1960. március 17-én pedig megkezdődött a bontás. Két úszódaru egyben tette partra a hídnyílások vasszerkezetét, a pilléreket robbantással lazították, majd légkalapáccsal bontották – 1963. január 2-án véget ért a medertisztítás is, a Kossuth híd nyomtalanul eltűnt Budapestről.

Pontosabban nem teljesen nyomtalanul: a két hídfő helyét a mai napig emléktábla őrzi a pesti és a budai rakparton egyaránt.

(Kiemelt kép: Fortepan/UVATERV)

vissza a címlapra

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

Charleroi, 2017. szeptember 19.
A Ryanair ír légitársaság repülőgépei a belgiumi Charleroi repülőtéren 2017. szeptember 19-én. A cég több mint 2000 járatát törölte, ebből 143 Belgiumból induló járatot pilótahiány, a légiforgalmi irányítás kapacitásának szűkössége, a sztrájkok, a kedvezőtlen időjárás, valamint a személyzet szabadságának kötelező kiadása miatt. (MTI/EPA/Stephanie Lecocq)
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.