A jó Könyves Kálmán királyunk szigorú dekrétuma valahogy így szólna, ha ma adná ki: “szuperholdak márpedig nincsenek”! Így vélekednek a morcosabb csillagászok is, akik a kifejezést a sajtó szenzációhajhász, legbulvárabb kattintásvadász bugyraiba űzik. Pedig a hétfő esti jelenség kapcsán a NASA egyenesen úgy fogalmaz, extra szuperholdat láthatunk az égbolton.
Ami biztos, november 14-én telihold lesz, és égi kísérőnk annyira megközelíti a Földet, hogy az átlagosnál akár 14 százalékkal nagyobbnak, és 30 százalékkal fényesebbnek láthatjuk majd. Ilyen “szuperhold” legutóbb 1948-ban tündökölt, és legközelebb 2034-ben tűnik majd fel – ha nagyon szőrszálhasogatók akarunk lenni, akkor tehát nem az évszázad, hanem száz év legszebb szuperholdját láthatjuk hétfőn. Extra szuperholdat…
Picit később, de jól látjuk majd
A szuperhold pedig azért lesz hétfőn egyedülálló és extra, mert a telihold csupán két órán belül esik ahhoz, amikor a Hold tényleg a Földhöz legközelebbi ponton lesz. Pici szépséghiba, hogy magyar idő szerint a pillanat 14 óra 53 perc 51 másodperckor következik be – ettől függetlenül a látvány este is szép lesz, szabad szemmel nemigen látunk különbséget.
Brutálisat ütközött a Föld
Hogy pontosan miről is van szó, és minek nevezzük, arról Sándor Zsolt csillagászt, az ELTE TTK Csillagászati Tanszékének adjunktusát kérdeztük. Nagyon messziről kezdjük, mert érdekes. A Hold keletkezéséről biztosat nem tudunk, csak elméletek vannak: a legvalószínűbb, hogy egy kozmikus ütközés eredményeként jött létre.
Körülbelül négy milliárd évvel ezelőtt a fiatal naprendszerben keringő föld-típusú bolygók még éppen csak születőben voltak, a bolygóembriók tömege lassan gyarapodott az egyre növekedő gravitációjuk által beszipkázott anyagtól. Folyamatosak voltak az egymással, valamint a körülöttük száguldozó kisebb objektumokkal való ütközések is.
A korong anyagából, az azt alkotó „törmelék” ütközése során egy új égitest alakult ki, a Föld körül keringő Hold.
Valahogy így nézett ki a folyamat, témánk szempontjából a lényeg 1:37-től:
Imbolyog, mint a kocsmából hazafelé
Azóta egy ellipszis alakú pályán kering körülöttünk, ennek a legtávolabbi pontján átlagosan 405 400, legközelebbin, azaz földközelben átlag 362 600 kilométerre van a bolygónktól. Azért átlagosan, mert a pályaellipszis a Nap és a bolygók tömegvonzása miatt időben folyamatosan változik.
Megesik, hogy földközelben (szakszóval perigeumban) “csak” 356 400 kilométerre húz el mellettünk, míg a földközeli pont legnagyobb értéke 370 400 kilométer. Ugyanígy a legtávolabbi állása (azaz az apogeum) is 404 400 és 406 700 kilométer között változik – magyarázza a csillagász.
Íme, a “szuperhold”
“Szuperholdról” akkor beszélünk ha a Hold a földközeli pontja körül tartózkodik, mely időben egybeesik a teliholddal, amikor a Nap fénye az égitest egészét megvilágítja – legalábbis a Földről nézve.
A telihold ilyenkor nagyobbnak és fényesebbnek látszik, legfeljebb a fent említett 14 és 30 százalékkal. Legfeljebb, és csak látszana, ha lenne összehasonlítási alapunk, és adott pillanatban mellé tudnánk tenni vagy képzelni a pályája legtávolabbi pontján lévő teliholddal. Ezt látnánk:
De mivel nem tudjuk mihez hasonlítani, így az ember nem érzékeli a változást. Magyarul: ha nem tudnánk, hogy éppen a szuperholdat látjuk, sima teliholdnak néznénk. Ráadásul az egész csak derült időben, minden szempontból optimális körülmények között látható, számtalan légköri jelenség – a párától a felhőkig – tompítja vagy teszi semmissé a növekedést.
Szuperhold, vagy nem szuperhold?
Tudományos szempontból pedig az egész “szuperhold jelenségnek” nincs semmiféle jelentősége, a csillagászat nem is ismeri a kifejezést. A szakemberek szerint ilyenkor telihold van, az égitest pedig épp földközelben tartózkodik. Magát a fogalmat állítólag egy asztrológus alkotta jó harminc éve, talán innen (is) a szakma egy részének tiltakozása…
A lényeg viszont, hogy Sándor Zsolt szerint a jelenség létezik, de tudományosan ezt nem nevezik szuperholdnak, ez a fogalom ilyen értelemben nem szerepel a csillagászok szótárában. De ha a laikusok, a sajtó így akarja hívni, miért ne tehetné?
(Kiemelt kép: MTI/Komka Péter)
