Ladybugs swarming over a rock
Élet-Stílus

Csukja be az ablakokat, megállíthatatlan a rovarinvázió, és semmit nem tehetünk ellene

Bihari Dániel
Bihari Dániel

tud újságíró. 2016. 10. 18. 11:35

Semmi szokatlan nem történt, csak az ember ismét belenyúlt a természet ügyeibe, és most issza a levét. Az "új katicák" rossz szagúak, bőrirritációt, asztmát, allergiát okozhatnak és még "harapnak" is.
Korábban a témában:

Két-három évtizede kezdődött minden, amikor a biológiai növényvédelem jegyében Kínából származó harlekinkaticákat telepítettek Európába a levéltetvek elleni természetes védekezésül. Ez a falánk rovar tényleg becsületes munkát végez, és még örülhetünk is, hogy a jóvoltából kevesebb vegyszerrel dúsított étel kerül az asztalunkra.

Katicák földön, égen és a lakásban

Csakhogy a harlekinkatica mára annyira elszaporodott, hogy elkezdte kiszorítani őshonos fajainkat, ezekben a napokban pedig tömegesen költözik be a lakásokba. Főleg Nyugat-Magyarországról érkeztek hírek komoly invázióról, de Budapesten és a keleti megyékben sem rózsás a helyzet.

Nem célzottan az emberi hajlékot keresik, mindössze egy fagymentes zugra van szükségük a tél átvészeléséhez, vasárnap pedig nagyon enyhe, a repülésre kiválóan alkalmas idő volt. És hogy egyszerre miért ily nagy tömegben jelentek meg, az – főleg a laikus számára – a természet csodája.

Ha ugyanis egy katica megfelelő téli szállásra bukkan, illatanyagokat, úgynevezett aggregációs feromonokat bocsát ki, ami viszonylag nagy távolságból vonzza a többieket

– magyarázza Merkl Ottó entomológus, főmuzeológus, a Magyar Természettudományi Múzeum kutatója. Mintha csak kiállna az ablakpárkányra és integetve, harsány hangon hívná a többieket:

Gyertek srácok, kiváló téli szállást találtam mindannyiunknak!

Asztma, allergia, harapás

A poloskainvázióval terhelt magyar lélek mostanában amúgy is könnyebben kiakad, de a katicák megjelenése rosszabb, mint a háziasszony “berepült még egy bogár” kezdetű ijedelme.

A bútorok mögött, védett zugokban megbújva már csak mozdulatlanul hevernek, nincs velük baj. Ám addig, és mikor enyhébb téli napokon megélénkülnek, nagyon sok problémát okozhatnak. Ha veszélyben érzik magukat, lábízületeiknél kellemetlen szagú és ízű váladékot bocsátanak ki védekezésképp.

Ez egyre több embernél vált ki allergiás reakciót, és ha kezünkről véletlenül a szemünkbe dörzsöljük, kötőhártya-gyulladást idézhet elő. Sőt, a bőrön csalánkiütést, vizenyős szövetduzzanatot, a lakásban elhalt, porladó katicák részecskéinek belélegzése asztmát okozhat. Ezek után nem nagy dolog, de még kellemetlen, apró “harapásokkal” is elboríthatják az ember bőrét.

Taposni, égetni

Mi a megoldás? Már csak a nagy tömeg miatt is szélmalomharc, ha elkezdjük őket “fújkálni”, ráadásul ezek a harlekinkaticák csak egy jót nevetnek a legtöbb, otthoni használatra gyártott rovarirtószeren. A leghatékonyabb, ha felporszívózzuk őket – tanácsolja Merkl Ottó.

A katicákkal teli porzsákot tapossuk meg alaposan, vagy még jobb, ha el tudjuk égetni. Mert a harlekinkatica behurcolt, idegenhonos faj, semmi keresnivalója Európában.

Egyrészt azért, mert ha a levéltetvek visszahúzódnak – márpedig a mi klímánkon nyár vége felé visszahúzódnak – a katica olyan, gazdaságilag hasznos gyümölcsöket kezd dézsmálni, mint a körte, alma, szilva, de főleg a szőlő. Utóbbin nagy tömegben képes megtelepedni, és nemcsak a szemeket károsítja, hanem rettenetes ízű testváladéka fogyasztásra alkalmatlanná teszi a mustot, a bort is.

A swarm of ladybugs crawling all over each other on a fencepost in response to some kinky urge. Spotted in a redwood forest in CA.
Fotó: Thinkstock.com

Nagy, erős és agresszív

Másrészt hazánk élővilágát pusztítja, egész pontosan őshonos katicáinkat. Magyarországon a katicáknak 90 faja él, de alig fele részük az a gömbölyded, harsány színekkel és jól elhatárolt mintázattal “díszített” kis bogár, amelyről a kívülálló is többé-kevésbé el tudja dönteni, hogy katica. A többi apró, szőrös rovar, azonosításukhoz szakértő szem, és sokszor mikroszkóp is szükséges.

A harlekin viszont nagy méretű, agresszív faj, természetes ellenségek és főleg élősködők hiányában gyakorlatilag elveszi az itthoniak táplálékát, egy szóval: kiszorítja őket élőhelyükről. Sőt, ha épp nincs elegendő táplálék, más katicák lárváit fogyasztja.

A közvélemény számára a hétpettyes katica “a katica”, talán ezért is rögzült tévesen, hogy a harlekin lassan kiirtja a hétpettyest. Pedig elsősorban nem őt kell félteni.

A hétpettyes ugyanis a gyep- és a cserjeszinten keresi táplálékát, szaporodik, ott éli mindennapjait, a harlekin pedig leginkább a lombkorona szintjén. Ezért sokkal inkább az ott élő fajokra jelent veszélyt, mint például a tízpettyes, kétpettyes vagy tizennégycseppes – nem tévedés, cseppes és nem pettyes – katicára.

Magyarországon ebben a témában még csak kevés célzott kutatás folyt, de a rendelkezésünkre álló adatokból világosan látszik, hogy a harlekin terjedésével a hazai őshonos fajok egyre inkább visszaszorulnak

– jegyzi meg Merkl Ottó.

Mi okoztuk, mi szívjuk meg, de semmit nem tehetünk

Hosszasan nyilván nem kell ecsetelni, mit jelent egy ökoszisztéma számára, ha a mesterségesen megváltoztatott környezet hatására fajok tűnnek el a rendszerből. A fajok számának csökkenése, vagyis a biodiverzitás szegényedése mindig és mindenhol kedvezőtlen folyamat, de ennél rosszabb is lehet a helyzet. Legyen elég annyi, hogy az összeomlás ostorcsapásszerű lesz, és mi, a sor végén álló emberek nagyon pórul fogunk járni.

De térjünk vissza a jelen teendőihez, bár szakértőnk szerint a harlekinkatica ellen gyakorlatilag alig tehetünk valamit. Nagyon ellenálló, a rá hatékony vegyszerek minden más élőlényt is elpusztítanának, így szóba sem jöhetnek. Betelepíthetnénk természetes élősködőiket, amelyek őshazájukban optimális szinten tartják egyedszámukat, de mi a biztosíték, hogy ezek az itteni körülmények között is csak a harlekint támadnák?

Lehet, fájdalmasabb lenne a gyógyszer, mint maga a betegség, és ugyanabba az ördögi körbe kerülnénk, mint a harlekin betelepítését követően.

Nem jó, ha egyedül marad

Közbelépni már nem igazán tudunk, legfeljebb azon elmélkedhetünk, mi lesz akkor, ha a harlekinkatica kipusztít minden, vele azonos ökológiai szerepet betöltő fajt? Na, akkor igazán nagy bajban leszünk, és sovány vigaszt nyújt majd, hogy az egészet magunknak köszönhetjük.

Adott területen minden faj nagyon sérülékeny, bármikor megtörténhet, hogy a harlekin eltűnik, vagy egyedszáma minimálisra csökken. Vagy természetes ellenségei “érik utol”, vagy az itteni, számukra ma még csak potenciális veszélyforrásnak számító élősködők, mikrobák “fedezik fel maguknak”.

Ez esetben egyfajta ökológiai vákuum marad utánuk a lombkoronában károsító levéltetvek nagy örömére, ami soha nem látott mértékű elszaporodásukban ölt majd testet.

Anyatermészet

Persze a fenti lehetőség nem több, mint elmélet, a természet sokkal gondosabb anya annál, hogy hagyja – figyelmeztet Merkl Ottó. Még a Kárpát-medence is sokkal nagyobb terület annál, hogy a rovarok világában egy-egy agresszív behatoló teljes mértékben lenullázza az őshonos fajok egyedszámát.

Ha a harlekinek hazai populációja számára eljönne a fent vázolt világvége, az addig kis számban rejtőző, túlélő őshonos kétpettyesek, tízpettyesek és társaik azonnal előbújnának és átvennék a helyüket. Elméletben.

A lényeg tehát, hogy ma még nem tudjuk, mi lesz katicafronton. Annyi biztos, újabb tapasztalattal gazdagodtunk: amíg harcként fogjuk fel a természettel való kapcsolatunkat, csak veszíthetünk.

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.