Élet-Stílus

Poloskainvázió: nagyon nagy a baj

Bihari Dániel
Bihari Dániel

tud újságíró. 2016. 10. 01. 18:00

Korábban a témában:

Az elmúlt napokban sok híradást láthattunk, hallhattunk, olvashattunk arról, hogy téli szállást kereső poloskák tömegei repülnek be a lakásokba. Nem csoda, milliós nagyságrendben mérhetjük azon honpolgárokat, akiken már az otthonukba betérő “bogarak” gondolatára is sikítófrász tör ki. Főleg, hogy ezek a “bogarak” viszonylag nagyok, hangosan zümmögnek, és egyes területeken napról-napra akár tucatnyian is tiszteletüket tehetik.

Ám a veszély jóval nagyobb annál, mint hogy néhány, az emberre egyébként alapvetően ártalmatlan zaklató miatt sokan kiborulnak – tudtuk meg Dr. Vétek Gábortól, a Szent István Egyetem Kertészettudományi Kar Rovartani Tanszékének docensétől.

Apróságnak tűnik, de ha már komolyan beszélünk róluk, szögezzük le: a poloskák rendszertanilag nem bogarak, hanem egy önálló alrend a rovarok osztályában. Minden mást kezdünk az elején.

A zöld és a barna poloska

Hazánkban számos poloskafaj őshonos. A kifejlett formában, azaz imágó állapotban áttelelő egyedek a hideg közeledtével védett menedéket keresnek. Némelyek egyes években és egyes területeken – mint például a bencepoloska – a tél előtt betérhetnek a lakásokba is, de általánosságban ez nem különösebben feltűnő, sokszor észre sem vesszük őket.

Amiről most szó van, valójában két faj, és mindkettő kéretlen, új jövevény Magyarországon. Hatékony természetes ellenségeik hazánkban egyelőre nem ismertek, ily módon gyakorlatilag akadálytalanul szaporodhatnak és terjeszkedhetnek, mások mellett ennek is köszönhető a mostani invázió.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA
A vándorpoloska pöttyös lárvái és zöld imágója. Forrás: Dr. Vétek Gábor

Téli búvóhelyet keresve tömegesen tévedhetnek be a lakásokba még nagyvárosokban is, főleg az olyan, fertőzött területeken, mint például Budapest déli és belső kerületei

– magyarázza a szakember.

Bár sokan “undorodnak” tőlük, alapvetően egyikük sem jelent veszélyt az emberre. Szépen megbújnak a szekrény mögött, az ágy alatt – az ágyi poloskával semmiképp se keverjük össze őket! -, hézagokban, védett sarkokban, tavasszal pedig távoznak.

Mi, laikusok csak kapkodjuk a fejünket a kissé bénán kacsázó, bukdácsolva a padlón landoló rovarok láttán, legfeljebb annyit állapítunk meg, hogy némelyikük zöld, mások barnák. A “zöld” esetünkben a vándorpoloska, amely valószínűleg Kelet-Afrikában, illetve Dél-Európában őshonos, és a 2000-es évek elején jelent meg nálunk – ebben minden bizonnyal az éghajlatváltozás is szerepet játszott.

A “barna” az ázsiai márványospoloska , neve származási helyére, valamint színezetére, mintázatára utal. Vélhetően nemzetközi kereskedelmi szállítmányokkal utazva hajón, vonaton, repülőgépen, autón, „potyautasként” érkezett Amerikába és Európába. Magyarországon ugyan csak 2013 óta ismert az előfordulása, mégis sok gondot okozott már.

Babot károsító ázsiai márványospoloska lárvák. Forrás: Dr. Vétek Gábor

A halott poloska a jó poloska?

Néhány, a lakásunkba betévedt poloskával könnyel „el lehet bánni”, nem kell félni tőlük. Bár bűzmirigyeik védekezésként kilövellt váladéka kellemetlen szagú, ha nem kívánunk közvetlen kontaktusba kerülni velük, húzzunk gumikesztyűt, és úgy szedjük össze őket. Ha pedig egyszerre többet fedeznénk fel egy adott zugban, akkor jöhet a porszívó – tanácsolja Dr. Vétek Gábor. Valóban hatásos lehet, mivel az állatok többen is összegyűlnek egy-egy telelésre alkalmasnak választott búvóhelyen.

Aztán az eldobható porzsák mehet a szemétbe, de nem árt, ha kicsit megtapossuk előtte. No, nem azért, mintha nem szeretnénk az állatokat, hanem mert mégis egy idegenhonos, kellemetlen kártevőről van szó. További terjedését, beleértve a nem szándékos terjesztést is, minden lehetséges módon akadályozni kell.

Ne is igyekezzünk élve megszabadulni tőlük, üssük, lépjünk rájuk, ne legyen kímélet – az újságíró mondhat ilyet, a természettudós nem, és nem is akar. Szakértőnk úgy fogalmaz, hogy a vándorpoloskát vagy az ázsiai márványospoloskát begyűjteni és kidobni az ablakon olyan, mintha valaki patkányt fogna otthon, és élve átdobná a szomszédba…

Nehéz a védelem

Ezzel jutottunk el mondanivalónk lényegéhez: mindkét faj növényi nedveket szívogat, sajnos gyakran a terméseket. Tápnövénykörük rendkívül széles, nem válogatósak. A vándorpoloska – emlékszünk, ugye, ő a “zöld” – jelentős károkat okozott már nálunk többek között hüvelyesekben, mint például a bab, paradicsomban, paprikában, uborkában, míg a “barna” most van feltörekvőben.

Az Egyesült Államok keleti részén meghatározó kártevője az almatermesztésnek, de nem kíméli a körtét, őszibarackot, kukoricát, szóját és az előbbi fajnál már említett zöldségféléket sem. Mindkettő elképesztő károkat tud okozni a mezőgazdaságban.

A szabadföldi védekezés egyik nehézségét az adja, hogy a szedéshez közeli érettségi állapotban lévő termés rovarölő szerekkel történő kezelése sok kockázatot rejt. Bár vannak rövid élelmezés-egészségügyi várakozási idejű készítmények a piacon, számos ezek közül széles hatásspektrumú, „mindent vivő”, így a hasznos élő szervezeteket sem kímélik.

A vándorpoloska kártétele paradicsomon. Forrás: Dr. Haltrich Attila

A bevetésre alkalmasnak ítélt szerek körét alaposan át kell gondolni. Sajnos a jelenleg rendelkezésre álló kémiai növényvédelmi megoldások legfeljebb korlátozott eredményt adhatnak, és akkor arról még nem is beszéltünk, hogy a biotermesztés számára mekkora kockázatot jelentenek ezek a károsítók. Már hazai esetek is igazolják, hogy bevált biológiai növényvédelmi programok omolhatnak össze, ha bármelyik e két faj közül felüti a fejét egy adott termőterületen.

Rettenetesen veszélyes

A legjobb az lenne, ha sikerülne megtalálni és védekezési célból bevetni e rovarok hatékony természetes ellenségeit. Ez azonban még várat magára, de jó hír, hogy már folynak ilyen irányú nemzetközi kutatások.

Az idegenhonos poloskák inváziója tehát ezekben a napokban “városi problémaként” lépte át a média ingerküszöbét, de a valóság ennél sokkal sötétebb: rettenetesen veszélyes mezőgazdasági kártevőkkel állunk szemben

– emeli ki Dr. Vétek Gábor.

A végére szerettünk volna valami pozitívummal előállni poloskafronton, de nem sikerült. Az emberi tevékenység akaratlanul is olyan szinten változtatja meg a környezetet, az élővilágot, aminek következményei beláthatatlanok. És akárhogy is kapálózunk ellene, szeretnénk hinni, hogy nem, végső soron mégis rajtunk, embereken csattan az ostor.

(Kiemelt kép: Gyülekeznek a márványospoloskák/Dr. Vétek Gábor)

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.