Élet-Stílus

Nincs különbség a budapesti és a vidéki turkálók között

Molnár Dávid
Molnár Dávid

újságíró. 2016. 07. 24. 19:00

Június elsején egy magyar kötődésű, a kelet-európai használtruha-helyzetet bemutató riportot sugárzott a BBC. A pár perces felvételnél mi kicsit mélyebbre ástunk most és megkértük a Háda Kft. ügyvezető igazgatóját, Lakatos Krisztiánt, illetve Wolf Mariannát, a Humana Kft. kereskedelmi igazgatóját, hogy meséljenek nekünk arról, hogyan működik itthon az elosztási rendszer, szabad-e válogatniuk külföldön és hogy létezik-e eladhatatlan áru.
Korábban a témában:

Miről szól a riport?

Nick Thorpe a használtruhák importálásával, bálázásával és kereskedők részére történő továbbárusítással foglalkozó Textrade székesfehérvári raktárában kezdi az anyagát, ahova egyébként több száz tonnányi ruha érkezik minden nap. A riporter arról számol be, hogy éppen fehér zsákokat bontogatnak a dolgozók, amikről kiderül: szó szerint minden van bennük a cipőktől elkezdve a prémium minőségű darabokig. Egy kis ugrással Thorpe az Örs vezér téren találja magát, ahol éppen árucsere napja van, emiatt pedig hosszú sorokban állnak a vevők a bolt nyitására várva. Az egyik hölgy elmondja,

a vadászösztön is hajtja őket: imádnak a ruhák között bolyongani és lecsapni a jó darabokra.

A háttérben egyébként enyhe zörgés hallatszik, erről hamar kiderül: ezek igazából a szupermarketből ismert bevásárlókosarak, amibe a vásárlók pakolják a ruhákat. Ezután véletlenszerűen meginterjúvolnak néhány vevőt – az egyiktől például megtudjuk, hogy a gyerekének és az unokájának vásárol ruhákat, mert az angol darabok egyrészt szebbek, másrészt olcsóbbak is.

Miért van egy használtruha-kereskedő cég neve a ruhás konténeren?

A Nyugat-Európából (ez főleg az Egyesült Királyságot takarja) érkező ruhák útja többféle lehet. Számos begyűjtési mód létezik,

  • például a konténeres, ahol a forgalmas bevásárlóközpontok parkolóiban vagy közterületeken helyeznek el gyűjtőkonténereket. Ezeken feltüntetik egy-egy karitatív szervezet nevét, amelyet a gyűjtő társaság támogat – ez tehát azt jelenti, hogy

nem a ruhákat, hanem az ebből származó bevétel egy részét kapják meg.

  • Létezik még a háztól házig gyűjtés is, amikor a lakosok szervezetten, minden hónap bizonyos napján kitehetik a megunt vagy nem megfelelő méretű ruhaneműit az előre kiosztott zsákokban – amiket aztán a begyűjtőkocsi a cég központi telephelyére szállít. Ezeket általában iskolákban is szokták szervezni.
  • Egy harmadik mód pedig a cash for clothes (pénzt a ruhákért), amikor erre a célra létrehozott gyűjtőpontokon felvásárolják a ruhákat.

Sokat segít a régi partnerség

Az ilyen módon begyűjtött ruhaneműket a cégek megvásárolják a külföldi partnertől és a központi telephelyeiken minőségi és szezonális válogatást követően csomagolják le. A Háda esetében az Egyesült Királyságban már évek óta létezik egy másik módja is a beszerzésnek: az ottani telephelyen az árunak csak a legjobb részét válogatják ki az általuk betanított magyar munkavállalók és csak azt vásárolják meg. A központba érkezett, újraválogatott, árazott termékeket juttatják ki a kiskereskedelmi üzleteikbe (jelenleg összesen 77-be), az itthon eladhatatlan termékek közül pedig a még ruhaként használható darabokat fejlődő országoknak értékesítik, amik nem alkalmasak, azokat pedig géprongyként és ipari anyagként. 

A Humanánál is hasonló a helyzet, azzal a különbséggel, hogy ők az Oltalom Karitatív Egyesülethez is rendszeresen juttatnak el  a megmaradt táskák, cipők közül.

Budapest vs. vidék: nincs különbség

Kiderült az is, hogy a ruhaneműket minőségileg osztályozzák, és a besorolásuk alapján más-más boltokba kerülnek. Itt viszont nem területileg válogatnak. A Háda esetében

a legjobb minőséget darabáron, a közepes minőséget kilóra, a kicsit gyengébb, olcsóbb minőséget pedig naponta csökkenő áron a diszkont üzleteikben értékesítik.

Az áruk válogatásakor a Humanánál sem veszik figyelembe azt, hogy melyik városba készítik, így éppen ugyanolyan darabokat találhatnak a vásárlók egy vidéki üzletben, mint a legnagyobb budapesti bevásárlóközpontban találhatóban. 

A ruhacsere azt jelenti, hogy minden üzlet a hónap elején egy teljesen új árukészletet kap (a Humana esetében “öthetes”, “kéthetes”, illetve vintage üzletek vannak), amelyet minden nap frissítenek a fogyás arányában. A hónap végén a Hádában megmaradt termékek “esnek egy kategóriát” és már egy olcsóbb (kilós vagy diszkont) boltban értékesítik. Ez alól a diszkont üzletek képeznek kivételt, ahol hetente cserélik le a készletet és a hétvégi minimális maradékáru már nem kerül ki újabb üzletbe.

Azt is megtudtuk, hogy a legolcsóbb üzletekben is előfordulnak a tehetősebb rétegből érkező vásárlók, ugyanis sokszor belefuthatnak olyan márkákba, amik Magyarországon nem ismertek. A válság hatása is érződött: érkezetek a darabáras üzletekbe olyan vevők, akik korábban nem jártak használt ruhaüzletbe, a kilós üzletekben megjelentek részben a korábbi darabáras üzletek vásárlói, részben új vevők. A diszkont üzletek forgalma eleinte csökkent, tehát voltak olyan vásárlók, akik már azt sem engedhették meg, de mára már “visszaerősödött” a forgalom.

Van, ahol a robotok válogatnak

A jelen mellett a jövőről is kérdeztük a cégeket. Mindketten egyetértettek, hogy abból a szempontból szerencsés hely Magyarország, hogy nyugaton a divat gyorsabb, egy évben akár hat alkalommal is lehet szezonváltás, így az onnan származó ruhák – mire ideérnek – teljes mértékben megfelelnek az itteni igényeknek.

A fejlesztések közül a Háda az informatikai lehetőségeket említette – ezt egyébként folyamatosan fejlesztik: tudniuk kell, mi az amit a vásárlóik megvesznek, mi az aminek esetleg az ára nem megfelelő, melyek az adott üzletben az optimális mennyiségek. Ha erről nem kapnának kellő időben információt, akkor a hálózatuk sokkal lassabban, rugalmatlanabbul működne.

A darabáras üzletekben például vonalkóddal azonosítják a ruhaneműket, így tudják lekövetni egy-egy darab útját.

Azt sem szabad elfelejteni, hogy mindenből egy darab van, ezért a készlet nyilvántartása és leltározása is egy nagyon komoly feladat. A válogatásnál is lenne szükség fejlesztésekre, bár az ő rendszerük sem tipikus kézi módszerekkel működik: az árutovábbításra szállítószalagokat használnak, ezzel meggyorsítva a válogatás folyamatát. Ismernek viszont olyan Németországban működő üzemet, ahol a ruhák előválogatását robotok végzik, így csökkentve az emberi munkaerő igényt, ami természetesen az eladási árra is kihat.

Wolf szerint a probléma kizárólag a megbízható, vevő-centrikus munkaerő hiányával van: a Humana dolgozóinak átlag életkora 45 év. Szerinte ez azért fontos, mert hozzájuk nem csak vásárolni, hanem beszélgetni és “törődésért” is járnak az emberek, a fiatalabb pedig ezt már nehezen tudják kezelni.

Címlapképünket a @eclecticnistajr nevű Instagram-felhasználónál találtuk.

vissza a címlapra

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

CANNES, FRANCE - MAY 21: US actor Adam Sandler (R), US actor Ben Ben Stiller (C) and British actress Emma Thompson (L) arrive for the film ‘The Meyerowitz Stories’ in competition at the 70th annual Cannes Film Festival in Cannes, France on May 21, 2017.  Mustafa Yalcin / Anadolu Agency
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.