Parents with son (3-5), and baby girl (6-9 months) sitting on couch in living room
Élet-Stílus

Szülj, már csak azért is, hogy állja valaki a cehhet!

Karafiáth Orsolya
Karafiáth Orsolya

író, költő, publicista. 2016. 06. 17. 10:48

A nyugdíjasok körében oly népszerű Kívánságkosár egyik legtöbbet kívánt száma az “Úgy szeretném meghálálni” volt. Mindenki szeme bepárásodott, a dal amúgy szerintem is csodálatos, nem unom meg én sem.

De mi a helyzet azokkal, akik nem szeretnék, vagy nem tudják meghálálni? Egy ideális világban nem lenne kérdés, hogy az idős embereket eltartják a gyerekeik. Nemhogy eltartják, hanem körbeveszik törődéssel, szeretettel. Igen ám, de lehet-e ezt törvényekkel szabályozni, és mik lehetnek egy ilyen törvény buktatói? A hódmezővásárhelyi próbaperek kudarca után megjött az új törvény, aminek kapcsán érdemes több dolgon elgondolkodni.

Mi a helyzet az unokákkal?

A szomszédunkban történt az eset. Manci néni (a neveket megváltoztattam) idős, ellátásra szorul. Az alatta lakó Béresnével (aki régóta sündörgött Manci néni körül) megköttetett a paktum: Béresné bevásárol, főz, kiváltja a gyógyszereket, kiviszi a nénit vasárnaponta a temetőbe. Cserébe övé lesz Manci mindene. Szóban állapodtak meg, mert mindkettő ravaszdi öregasszony, aki nem hisz a törvényben, mindenesetre négy évig Béresné valóban kitűnően el is látta a feladatát, napi huszonnégyben rendelkezésre állt, beköttetett egy csengőt magához, és bármikor ugrasztható volt.

Mikor Manci állapota kezdett súlyosra fordulni, Béresné az idegesség tüneteit produkálta, és sürgősen ügyvéddel is tisztázni akarta a helyzetet. Közben már belengette érettségiző unokájának az édent, hogy hamarosan egy házban laknak majd. Jött is az ügyvéd, Béresné rokona, a megszövegezett irattal. Igen ám, de ekkor derült ki, hogy Manci néni még agyafúrtabb, mint a haszonleső Béresné: a lakás ugyanis már réges-rég a fia nevén van, ő csak használó. Béresné csaknem gutaütést kapott, az egész házat belengte a kiabálás, hogy hát akkor „mi a Jóistenért?!” (idézet tőle) gürcölt és rabszolgáskodott évekig.

Hát a rózsafüzérért meg a bútorokért!

– nézett vissza krokodiltekintettel Mancika. Pozdorjabútorokért, régi ágyneműért, ócska tévéért. De mit lehetett mit tenni – semmit – az ügyvéd elsomfordált, a hoppon maradt Béresné az eget átkozta. Annyit mindenestre megpróbált, hogy “levette a kezeit az öregasszonyról”, illetve megpróbálta, mert azóta is következetesen mindenki hozzá csenget az ápolótól a kifőzde kifutófiújáig – aki Mancikának hozott valamit.

Nos, július egytől Béresné is elégtételt vehetne – bizonyíték odaadó szolgálatára van elég – és bevasalhatná az ápolási díjat. (Ami nem is kevés egyébként, nemrég, mikor szegény nagyim beteg volt, és házi ápoláson töprengtünk, a legalacsonyabb havi ajánlat kétszázezer körül volt.) Igen ám, de kitől követelje a pénzt? Mancika egyik gyereke igazi tróger, a másik már a föld alatt. Az unokáktól? Akik Mancika felé sem néznek korábbi családi súlyos balhék miatt? Mancika persze hívta a szétszóródott unokákat, ahogy a tévében neszét vette a törvénynek, harsogott a telefonba, hogy behajtja rajtuk a költségeit. Érdekes lesz figyelni, az ilyesmi hogyan történik majd. Egyáltalán nem látom a rendeletben, hogy az unokák is számon kérhetőek-e. És ha igen, mennyi ideig húzódik egy ilyen eljárás? Véget ér-e az ellátásra szoruló idős ember életében? És ha mondjuk, az idős elhalálozik közben, kinek megy a megítélt összeg?

Fotó: 123rf
Fotó: 123rf

Nyugdíj helyett?

Az világosan látszott a perek után, hogy az otthonoknak le kell nyelnie azt, ha az idős embernek nincsenek hozzátartozói, akik segíthetnék. Hurrá, nem kell rettegniük a gyerekteleneknek, nem fogják őket az utcára hajítani. (Maximum még jobban éreztetni fogják velük, hogy nem voltak rendes tagjai a társadalomnak, nem feleltek meg a szülésnormának. Azt sem tartom elképzelhetetlennek, hogy létrejöjjenek az alsó kategóriáknál is alsóbbak, de ne legyen igazam!)

Mindig is utáltam, ha valaki hosszú távon megtérülő befektetésként gondol a gyerekszülésre – de a törvény értelmében ez is plusz jelentéssel gazdagodik majd. Szülj – már csak azért is, hogy állja valaki a cehhet!

Külön édes dolog, hogy amúgy családbarát kormányzatunk arra nem képes törvényt hozni, hogy határozottan körülírják – és honorálják – a főállású anyák munkáját. Több riportot olvastam az ügyben, ahol nők nyilatkoznak több gyerekkel, hogy igen, a férjükre vannak szorulva, igen, bíznak, remélnek, hogy szép nagy családjuk örökre együtt marad. És hallom aztán, hogy ötgyerekes apuka pattan le új szerelemmel és trükközik a tartásdíjjal. És az anya ott marad minimális jövedelemmel, aminek nyugdíjba számító része nevetséges.

Oh, hördülnek fel a zemberek, hát majd a szekérderékalja gyerek csak úgy önti a pénzt! Jó esetben igen. De igen gyakran valósul meg a nem jó eset forgatókönyve (lásd ötgyerekes sírig hű apuka). Több ellenzéki hozzászólásból hallatszik ki a félelem, hogy e törvény elsődleges szándéka az, hogy egy idő után helyettesítse a nyugdíjat – ami úgyse lesz, vagy teljesen – még a mostaninál is jobban – értéktelen lesz. Bájos próbálkozás, nézzük majd meg az eredményeket!

vissza a címlapra

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

CHICAGO, IL - AUGUST 13: Four-year-old Leo Griffin leaves a protest against the alt-right movement held to mourn the victims of yesterdays rally in Charlottesville, Virginia on August 13, 2017 in Chicago, Illinois. One person was killed and 19 others were injured in Charlottesville when a car plowed into a group of activists who were preparing to march in opposition to a nearby white nationalists rally. Two police officers were also killed when a helicopter they were using to monitor the rally crashed.   Scott Olson/Getty Images/AFP
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.