Élet-Stílus

Kétmillió újszülött köszönheti az életét ennek a férfinek

A 78 éves nyugdíjas hat évtizede lett önkéntes véradó, édesapja és egy halálközeli élmény hatására.

“A férfi, akinek aranyból van a karja” – otthon, Ausztráliában így emlegetik James Harrisont, aki számításai szerint már több mint kétmillió kisbabán segített. “Ha nincs James, soha nem lehetett volna saját gyermekem” – ezt pedig már egy olyan hálás édesanya nyilatkozta a CNN-nek, aki korábban több magzatát is elveszítette.

Az amerikai hírcsatorna a napokban terjedelmes riportot közölt Harisonnal, akinek mint kiderült, igen különleges vére van. Tartalmaz ugyanis egy antitestet, ami életmentő lehet azoknak a babáknak, akikre édesanyjuk immunrendszere támadt rá az eltérő vércsoport miatt. Harrison antitestjei olyan hatékonynak bizonyultak az anyai szervezet ellenanyagaival szemben, hogy abból még egy vakcinát is készítettek, Anti-D néven.


Kép forrása: CNN

Harrison a CNN riporterének elárulta, 18 éves korában, egy hosszabb kórházi tartózkodás után döntött úgy, hogy önkéntes véradó lesz. “1951-ben, mikor még épp csak 14 éves voltam egy műtét miatt be kellett feküdni a kórházba. Az eljárás alatt az orvosok kénytelenek voltak eltávolítani a tüdőm egyik felét” – emlékszik vissza a férfi, majd elárulja, néhány nappal később az édesapjától tudta meg, hogy a műtéthez az orvosoknak 13 liter vért kellett felhasználniuk.

“Ezt a vért jóval korábban nagylelkű emberek ajánlották fel, akiknek ismeretlenül is nagyon hálás lettem. Mivel apám is önkéntes véradó volt, egy ilyen tapasztalat után magától értetődőnek tűnt, hogy én is az leszek, és ha máshogy nem, hát a véremen keresztül segítek az embereknek.”

Azóta hatvan év telt el, James megöregedett, sőt, imádott feleségét is elvesztette, de ez sem tántorította el. “Alig hittem a szememnek, amikor Mr. Harrisont a felesége halála után egy héttel megláttam a kórházban. Vért adni jött” – idézi fel az egyik ápolónő. “Mikor Barbara elment, nagyon összetörtem. 56 évet töltöttünk egymás mellett. Aztán néhány nappal később, mikor a gyász már enyült, rájöttem, hogy az élet már csak ilyen, nekem pedig folytatnom kell azt, amit elkezdtem” – mondja, aztán elárulja azt is, hiszi, hogy felesége odafentről vigyáz rá, és ez erőt ad neki a folytatáshoz.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik