Nézzük először dióhéjban, hogy mi is történt Fukushimában. A Japánt megrázó óriási földrengés hatására az ország erőművei automatikusan leálltak. Egy atomerőmű esetében azonban ezt nem azt jelenti, hogy „lekapcsolták a lámpát és vége”: a maghasadás ugyan leállt, de a hasadási termékek radioaktív bomlása még jó ideig jelentős hőtermeléssel jár. Ezért a reaktorokat – hűtőfolyadék keringetésével – folyamatosan, mesterségesen kell hűteni.
Mivel a földrengés tönkretette a villamoshálózatot, ehhez a vészhelyzetre tartalékolt dízelgenerátorokat használták. A leállás után 55 perccel érkező, Japánban ugyancsak soha nem látott méretű szökőár viszont tönkretette a keringetőrendszert, így az erőmű reaktorai kielégítő hűtés nélkül maradtak, ami végzetes következményekkel járt.
Japánban nagy a baj. És Európa?
Több lépésben, de eljutottunk odáig, hogy a reaktorok hermetikus acél- és betonburkolata megsérült, és jelenleg radioaktív anyag szivárog a környezetbe. A helyzet súlyát mutatja, hogy a lakosságot 20 kilométeres körzetben kitelepítették, és már a mentőcsapatok sem közelíthetik meg a blokkokat. A sugárdózis bármikor nőhet, a szakemberek legfontosabb feladata most a reaktorok hűtésének megoldása, csak ez után következhet a szivárgás megszüntetése.
Japánban tehát nagy a baj, és a helyzet bármelyik pillanatban rosszabbra fordulhat. Az események kezdete után hat nappal is úgy tűnik azonban, hogy Magyarországra vagy Európára nézve nem jelentenek veszélyt a japán kibocsátások. Nem került ki annyi sugárzó anyag, és az nem jutott fel olyan magasságba, hogy releváns mennyiségben el tudjon jutni Európába. Ázsia Japánon kívüli részén és Észak-Amerikában szintén nem lesznek radiológiai következmények.
Lehet, hogy Kínában vagy Oroszországban nyomokban ki fognak tudni mutatni a japán kibocsátásból származó izotópokat, de ennek egészségügyi kockázata nem lesz – írja legfrissebb kommünikéjében Aszódi Attila, a BME Nukleáris Technikai Intézetének vezetője. A jelenleg egy kanadai konferencián tartózkodó professzor szerint Japán egészének vagy nagy területének elszennyeződése sem valószínű, bár az erőmű körüli 20 km-es körben jelentős a szennyezés, és a helyzet ott valószínűleg még romlani fog.
Mire lehet felkészülni?
A baleset hosszú távú következményei közül első és legfontosabb a biztonság kérdése. Az atomerőművek létesítésénél az adott telephelyen elképzelhető minden külső hatást figyelembe kell venni – írja Aszódi Attila. Méretezni kell szélsőséges időjárási körülményekre, földrengésre, árvízre, nagy hőségre vagy extrém hidegre, tengerparti létesítményeknél szerepelnie kell a szökőárnak is. Mindez megtörtént Fukushimában is, csakhogy a mostani földrengés és szökőár Japán történetében az eddigi legextrémebb volt. Ilyen hatásokra nem méretezték ezeket a blokkokat.
A professzor – a most rendelkezésre álló adatok alapján – meg van győződve arról, hogy a blokkok a földrengést jól viselték, ám az azt követő hatalmas szökőárra már nem voltak felkészülve, és a 10 méter magas árhullám rombolása következtében sérültek meg ilyen súlyosan. A cunami olyan közös okú hibák sorozatát indította el, amit az üzemeltetők már nem tudtak kezelni.
Szkeptikusabban látja a kérdést Perger András, az Energiaklub munkatársa, aki szerint a biztonságos atomerőmű fogalmát most át kell értékelni. Egy héttel ezelőtt még Fukushimát is biztonságosnak tartottuk. A hivatalos álláspont azt mondja, hogy a fukushimaihoz hasonló balesetek – reaktorzóna megolvadása – előfordulásának esélyét a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség ajánlása szerint 10-4-re kell(ene) leszorítani, a magukra valamit is adó erőművek ennél jobb érték elérésére törekednek. Az újonnan épülő erőművek 10-6-10-7 körüli értékeket ígérnek.
Hogy mekkora volt a fukushimai reaktorokra számított valószínűség, az egyelőre nem ismert, de az ilyen esetek valószínűségét az iparág, erőműtől függetlenül gyakorlatilag nullaként szokta feltüntetni. Ennek azonban jócskán ellentmond az a tény, hogy a Three Mile Islandi atomerőmű 1979-es balesete óta eltelt 32 évben a három leolvadt fukushimai reaktorral együtt immár 5 ilyen baleset történt. Ez komoly, a nukleáris energetika biztonságának alapjait érintő kérdéseket vet fel.
Ahhoz, hogy esetlegesen megváltozzon az atomerőművekkel kapcsolatos hozzáállásunk, a japán katasztrófa részleteinek alapos vizsgálata szükséges. A hivatalos kommunikáció késleltetett és hiányos, a részletekről jóformán nem tudunk semmit, az aktualitások mellett azt sem ismerjük, milyen volt a biztonsági kultúra az erőműben, történt-e esetleg az elmúlt évtizedekben a balesethez valamilyen mértékben hozzájáruló emberi mulasztás – fogalmaz Perger András. A kommunikációs zavarokat Aszódi Attila is kiemeli, és pontos ismeretek hiányában ő sem tud nyilatkozni az esetleges tervezési vagy emberi hibákról.
Politikai „hisztéria”?
Első pillantásra úgy tűnik, a fukushimai baleset a politikát is tettre bírja. Perger András szerint azonban politikai PR-on kívül egyelőre másról nem lehet szó. Venezuela leállítja atomprogramját, mert amúgy se lenne rá pénze, a felbolydult közvélemény most jó indok erre. A német kancellár pedig úgy érzi, ebben a helyzetben valamit tenni kell, ha csak a szavak szintjén is. Angela Merkel a régi atomerőművek ideiglenes leállítását, és az atomerőművek biztonsági vizsgálatát ígérte. Azt viszont nem tudjuk, hogy ez mit jelent.
A Japánban történt baleset okainak pontos ismerete nélkül egyelőre nem lehet meghatározni, mit érdemes vizsgálni. Az események oka ugyanis feltehetően összetett, több faktorra vezethető vissza. Komoly lépések az Energiaklub munkatársa szerint egyelőre elsősorban Japánban várhatók, ahol két tervezett atomerőművi blokk építését ha ideiglenesen is, de le fogják állítani, és az üzemelő blokkokat is alapos vizsgálat alá fogják vetni.
Aszódi Attila szerint az atomenergiában alapelv, hogy ha a tudományban új ismeretek merülnek fel, akkor az alapján a létesítmények biztonságát újra kell értékelni. A japán események ismeretében feltétlenül szükséges az európai atomerőművekben megvizsgálni a dízelgenerátorok működőképességét és a súlyosbaleset-kezelési utasítások érvényességét. Ezt a vizsgálatot Pakson is el kell végezni, az európai atomerőművi blokkok leállítása azonban erre a vizsgálatra hivatkozva nem indokolt.
A német kancellár bejelentése nem nukleáris biztonsági, hanem politikai célzatú: a jövő hét végén több német tartományban választásokat tartanak. A kancellár attól tart, hogy politikai cunami sodorja el a pártját. Ennek semmi köze a nukleáris biztonsághoz – írja a professzor.
Nincs bölcsek köve
Időről időre bebizonyosodik tehát, hogy minden igyekezetünk ellenére az atomenergia felhasználása veszélyes üzem, egy-egy komoly baleset akár világszintű katasztrófához vezethet. Mégis miért van rá szükségünk és ki lehetne-e váltani valamivel? Régóta tartó, bonyolult vita folyik róla.
Nagyon leegyszerűsítve az atomenergia pártolói azzal érvelnek, hogy szinte kifogyhatatlan nyersanyagból a lehető legolcsóbb villamosenergia állítható elő ily módon, miközben nincs üvegházgáz-kibocsátás, vagyis környezetbarát a technológia. A balesetek lehetőségét ők sem tagadják, de elkerülhetőnek vélik. Ellenzői szerint azonban az energia árát mesterségesen tartják alacsonyan, például az elhasznált üzemanyag végleges kezelésének és az erőművek leszerelési költségeinek alulbecslésével. Az atomenergia teljes életciklusát számításba véve a környezeti károk tagadhatatlanok, a balesetek pedig elkerülhetetlenek. Bár működése közben „környezetbarát”, az urán kitermelése, az erőmű felépítése során üvegházhatású gázok jutnak a légkörbe.
Azt azonban mindenki elismeri, hogy az atomenergia, illetve a fosszilis energiahordozók kiváltására nincs egyedül üdvözítő megoldás, nem létezik „bölcsek köve”. Régiók, országok szintjén más és más megoldásokra van szükség, portfólióban kell gondolkodni, vegyes energiatermelésben: a politikának olyan utat kell kijelölni, amely fenntartható energiarendszert alakít ki – fogalmazott egy korábbi kerekasztal-beszélgetésen Ürge-Vorsatz Diana, a Közép Európai Egyetem docense, a Nobel-díjas Éghajlat-változási Kormányközi Testület (IPCC) munkatársa.
Magyarországon sem új erőművekben kellene gondolkodnunk, hanem energiahatékonyságban: a megtermelt, és főleg a fűtésre felhasznált energia fele, egyharmada ugyanis kárba vész. Ha sikerül csökkenteni az energiafelhasználást, a kisebb igények mellett felszabaduló kapacitásokat villamosenergia-termelésre lehetne fordítani. Ürge-Vorsatz Diana szerint a „legtisztább” fosszilis energiahordozó a földgáz, amivel atomerőmű nélkül is ki lehetne tömni az esetleges „réseket”.
