Élet-Stílus

Capello álomcsapata: angol-német vegyes

Vasárnap délután Anglia és Németország ki-ki meccsen dönt arról, melyik európai nagyhatalom jut a negyeddöntőbe, illetve melyik száll repülőre idő előtt. A találkozó szinte mindenki fantáziáját megmozgatta, és egy álomcsapat születésére is okot adott.

A szigetországi és a németországi sajtó elsősorban a két csapat közötti különbségekre, a bulvárlapok pedig természetesen a riválisok hibáira összegezték figyelmüket, a goal.com angol-szakosa viszont gondolt egy merészet, és a riválishoz elegánsan viszonyulva (a németektől hat, az angoloktól öt játékost jelölt), összeállította az angol-német álomcsapatot.

A 4-4-2-es (4-4-1-1) rendszer inkább a Fabio Capello által preferált, szélsőkre kevésbé támaszkodó megoldás, így – bár a lap nem jelezte – ez lehetne az olasz edzőlegenda nyerő csapata. Íme.

KAPUS
Manuel Neuer
A Schalke fiatal kapusa eddig különösebb hiba nélkül oldotta meg feladatát – a szerbektől kapott gólnál azért lehetett volna határozottabb – míg Ghána ellen ziccert védett. Az angol James ugyan stabilan lehozta az angolok két csoportmeccsét, az ellenfél támadói azonban nem dolgoztatták túl.

VÉDELEM
Jobbhátvéd: Philipp Lahm
A világ öt legjobb szélső-hátvédjének egyike – bár nyilván ezzel kapcsolatban megoszlanak a vélemények. A 2006-os világbajnokságon még balbekként rohamozott, Dél-Afrikában már a jobb oldal az övé, akárcsak a Bayernben. További erőssége: akár meccs közben is képes oldalt váltani, növelve a taktikai repertoárt. Glen Johnson a szlovénok ellen remekelt ugyan, első két meccsén azonban nem volt meggyőző.

Capello álomcsapata: angol-német vegyes 1

Középhátvéd: Arne Friedrich
A kakukktojás. Az angol és a német válogatott is meglehetősen lyukas a védelem tengelyében: a Bundesligából kieső Hertha védőjénél mindkét csapat könnyedén vonultathatna fel tíz jobb képességű játékost, amennyiben az egykori vb-szereplőket idézné. Ám az sem véletlen, hogy az angolok Terry párjaként eddig Ledley Kinget, Jamie Carraghert és Matthew Upsont is kipróbálták.

Középhátvéd: John Terry
Az angolok legjobb védője eddig nem sziporkázott úgy mint a Chelsea-ben, de az ellenfelek nem is kényszerítették erre. A tavaszi botrányokon túllépve becsülettel tette a dolgát, ha kellett, csukafejessel mentett a földről; a támadásokhoz viszont nem zárkózott fel, de ez alighanem inkább védőtársai kritikája. Győzni akarása átlagon felüli.

Balhátvéd: Ashley Cole
Alighanem a legbiztosabb befutó: a németek részéről Holger Badstuber amúgy is „poszton kívüli”, de rutinban sem veszi fel a versenyt az angollal, nem beszélve a támadásoknak nyújtott segítségről. Jerome Boateng egy fokkal jobban teljesített a müncheninél, de Cole klasszisától még ő is messze van.

KÖZÉPPÁLYA
Védekező középpályás: Frank Lampard
Csapattársához, Terryhez hasonlóan eddig ő sem villogott a világbajnokságon – Algéria ellen ugyan ziccerbe került, s Szlovénia ellen már javuló formát mutatott. Ő sem abban a pozícióban játszik mint klubcsapatában, de még nem hibázott, és a tizenhatos környékére érve, bármikor veszélyes lehet. A londonihoz hasonlóan Sami Khedira is sokat kalandozik előre, a szerbek ellen lőtt is egy brutális felső lécet, ám a játék olvasásában még fejlődnie kell.

Védekező középpályás: Bastian Schweinsteiger
A Dél-Afrikában látott Schweinsteiger Van Gaal-találmány, a szélsőből a holland faragott labdaszerző- és a labdákat szét is osztó hátravont középpályást. A 2006-os bronzmeccset három távoli lövésével – ebből egy lett Petit öngólja – eldöntő müncheni vesztett is a „helycserével”: a támadásokhoz ritkán csatlakozik, az inkább Khedira feladata. „Riválisa”, Gareth Barry eddig nem okozott csalódást, ám nem is csillogott

Irányító: Mesut Özil
A vb egyik felfedezettje a chilei Sanchez, a ghánai Ayew, a japán Honda, a portugál Coentrao avagy az „újra-felfedezett” brazil Elano mellett. Még mindig csak 21 esztendős, de a németek mindhárom találkozóján főszereplő volt. Ausztrália ellen tanárian osztogatott, Szerbia ellen még emberhátrányban is volt két-három jó kiugratása, Ghána ellen remek gólt lőtt. Az egy-az egy elleni szituációkban még kapkod (vagy flegma?), de egyértelműen az elkövetkező évek egyik klasszikus tízese lehet.

Támadó középpályás: Steven Gerrard
Játéktudásáról és szorgalmáról mindent elmond, hogy ő szenvedte el az eddigi legmeglepőbb „átirányítást”. Fabio Capello ugyanis a Liverpool együttesében a csatárok mögött – néha mellett – mozgó támadó középpályást kirakta a bal szélre. Az Egyesült Államok hálójába lőtt gól után visszaesett a teljesítménye, de a szlovénok elleni kulcsfontosságú meccsen már csapata egyik legjobbja volt.

Capello álomcsapata: angol-német vegyes 1

CSATÁROK
Hátravont ék: Wayne Rooney
Az angolok elsőszámú csillaga fáradtan érkezett a világbajnokságra, s alighanem a Bayern elleni bokasérülése is szerepet játszik abban, hogy nem száz százalékos. Ám puszta jelenléte is leköti az ellenfelek figyelmét, s bár Angliában már olyan vélemények is születtek, hogy pihentetni kéne, aligha a kispadon kezd a németek ellen. Ami Lahm a németeknél, az Rooney az angoloknál: posztján a világ egyik legjobbja.

Középcsatár: Miroslav Klose
A müncheni kispaddal idén szoros barátságot kötő Klose jól kezdte a világbajnokságot – a nemzeti mez valahogy jobban fekszik neki mint a bajor – majd két buta szabálytalansággal összeszedett egy kissé túl könnyen megítélt kiállítást is. A támadó fejjátéka azonban még mindig remek, és az összjátékból inkább kiveszi a részét mint az angol csereember Peter Crouch.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik