1930: kísértett a Titanic

Az első világbajnokságért több állam is vetekedett, a pályázók közt volt Magyarország is. Az első világégés azonban keresztülhúzta a számításokat, s mire a labdarúgás magához tért, a magyar jelentkezés is odalett – nem úgy a két nyári olimpiát is megnyerő Uruguayé.

Hajóra? Senki többet?
A dél-amerikai rendezés viszont durcás reakciót váltott ki az európai résztvevőkből. A FIFÁt akkor még naiv kezdeményezésnek tekintő angolok arisztokratikus gőggel mondtak nemet, de az olaszok, vagy a szintén remek csapattal rendelkező osztrákok, csehszlovákok és spanyolok sem ájultak el az ötlettől.

A húzódozás objektív háttere: a csapatok nagy része csak hajóval juthatott volna az új kontinensre, s a legtöbb válogatott nem vállalta a többhetes oda-vissza utat. A dominószerű visszalépés-hullámnak volt egy prózaibb oka is: a profi klubok is igencsak ágáltak, hisz a válogatott játékosok távolléte pótolhatatlan bevételkiesést jelentett, s bár az uruguayiak felajánlották, hogy részben kompenzálják a veszteségeket, az európaiak mereven elzárkóztak a nagy kalandtól. Így hát kevesen csatlakoztak a később nem kis malíciával „amerikai bajnokságnak” felcímkézett tornához – az öreg földrészt a nagy nehezen meggyőzött Románia és Jugoszlávia, valamint Franciaország és Belgium képviselte. Utóbbi kettő „muszáj alapon”, hisz a FIFA-elnök Jules Rimet (a trófea névadója) és Rodolphe Seeldrayers FIFA-alelnök nem maradhatott szégyenben.

A 13 csapatos mini-torna ennek ellenére lehetett volna sikeres, ám hiába rendezték – azóta is példátlan módon – egy városban a világbajnokság összes találkozóját, a lelátók (a hazai, illetve az argentin mérkőzések kivételével) rendre üresen ásítoztak, a Románia –Peru találkozóra például kétezren (egyes források szerint háromszázan!) voltak kíváncsiak. Uruguay csak az államiságát hirdető Centenarióban szerepelt, s a házigazda ki is tett magáért, hisz kapott gól nélkül tudta le a triót, míg az elődöntőben a legnagyobb meglepetést – Brazília elkaszálását – bemutató Jugoszláviát győzték le 6:1-re.

A brazil lebőgés mellett az amerikai menetelés is kisebb szenzációt keltett, pláne azért, mert az előzetesen lesajnált csillagsávosok Belgiumot és Paraguayt is kiütötték (3:0). Sőt, Patenaude személyében az Egyesült Államok adta az első vb-triplázót – a Paraguay ellen remeklő támadó mesterhármasát a FIFA egy kis késéssel, 2006. november 10-én regisztrálta, addig González góljaként szerepelt az amerikaiak második találata).