Füstködösítés

Fotó: Bakró Nagy Ferenc

Észak-Magyarországon (elsősorban Kazincbarcika és Miskolc környékén) március első napjaiban ismét az egészségügyi határérték fölött volt a légszennyezettség, és hasonló volt a helyzet Várpalota, Pécs és Sopron környékén, valamint Budapesten is. A Fővárosi Közgyűlés pedig még februárban határozott arról, hogy a jövőben akár 100 ezer forintig terjedő pénzbírságot is kiszabhatnak a szmogriadót megszegő autósokra. Ugyanakkor – magyar módra – e határozat mellé mindmáig elfelejtettek pontos végrehajtási utasításokat mellékelni.

Az év elején a szálló por napi átlagkoncentrációja a budapesti légszennyezettségi mérőhálózat monitorállomásainak adatai szerint elérte a tájékoztatási fokozatot (75 mikrogramm/köbméter). A levegőtisztaság-védelmi jogszabályok szerint egy légszennyező anyag mennyiségének fokozatos növekedése először az egészségügyi határértéket, súlyosabb – már rendkívüli légszennyezettségi (szmog) – helyzetben a tájékoztatási küszöbértéket, majd a legsúlyosabb esetben a riasztási értéket érheti el vagy haladhatja meg.

Dugóadó
Már a januári – elsősorban budapesti – szmog előtt is felvetődött, hogyan lehetne megóvni a nagyvárosok levegőjét, mindenekelőtt az autóforgalom által okozott szennyezéstől. Első helyen a dugóadó jött szóba, amelynek bevezetését eddig nem vállalta fel a főváros. Egy közlekedési tanulmány szerint maximum 4 BKV-jegynek megfelelő, vagyis 1000 forint körüli összeget kellene fizetniük az autósoknak, ahányszor behajtanának a védett övezetbe, melynek külső határa a Hungária körgyűrű, a Nagykörút vagy a Kiskörút lehetne. Ám, míg képtelenség elkerülni a belvárost (az M0-s körgyűrű és új hidak hiánya miatt), az átmenő főutaknak díjmentesnek kellene maradniuk, de a mellékutcákba letérők már fizethetnének, míg például a Belváros polgármestere csak az átmenő forgalmat sújtaná dugódíjjal. Abban teljes a konszenzus, hogy legalább 20 P+R parkoló kialakítására lenne szükség a városhatárokon, és az elővárosi vasút, a HÉV, a metró, a busz szolgáltatási színvonalának emelése is elengedhetetlen.

Szmogsztori
A szmognak vagy füstködnek két fajtája van. A Los Angeles-típusú, vagy más néven fotokémiai és a London-típusú szmog. Az előbbi a nevét onnan kapta, hogy 1943-ban Los Angelesben figyelték meg először, a másikat Londonban írták le 1952-ben.

A londoni köd legendás, valamikor a viktoriánus időkben általánossá vált füst és köd keveréke, amely 1905-ben kapta a szmog (smoke+fog) nevet. 1952 telén azonban olyan szélsőséges füstköd alakult ki Londonban a túlzott széntüzelés miatt, hogy napokon belül 12 ezer ember vesztette életét. A „toxikus sötétség napjaiban” Londonban és környékén mintegy 50 méteres távolságban lehetett csak ellátni. A Heathrow-n állítólag a látási viszonyok 10 méteres távolságra csökkentek. A közúti, a vasúti és a légi forgalom leállt.

Nem mellékes hatások
Jellemző, hogy a városokban leginkább a nagy gépjárműforgalmú, rossz szellőzésű területeknél fordul elő a magas légszennyezettség. Egyes elemei más-más hatást váltanak ki, okozóik is különbözőek. A szén-monoxid emberi tevékenység során elsősorban a fosszilis tüzelőanyagok tökéletlen égésénél, erőművekből, a kipufogógázból és a fűtésből származik. Egészségkárosító hatása abban áll, hogy a vérben lévő hemoglobinhoz kapcsolódva kiszorítja onnan az oxigént. A hemoglobin szén-monoxid-hemoglobinná alakul, amely az idegrendszer és a szívizom oxigénhiányát okozza. Emellett agykárosító hatása is ismert. A szén-monoxid-mérgezés tünetei többek között a fejfájás, a nehéz légzés, a szívműködési zavarok, súlyos esetben eszméletvesztés, légzésbénulás.

A kén-dioxid is főleg a fosszilis tüzelőanyagok elégetéséből és egyéb ipari tevékenységből ered. A légúti nyálkahártyához kötődik, és mivel savas kémhatású, izgatja az orr és a torok nyálkahártyáját. A véráramba jutva a hemoglobint szulf-hemoglobinná alakítja, ezzel gátolja az oxigénfelvételt. Köhögést, váladékképződést és asztmás rohamokat okozhat. A téli szmog harmadik összetevője a szálló por: legfőbb forrásai a fosszilis tüzelőanyag és a biomassza-égetés, a közúti közlekedés, a poros utak, valamint például a bányászat, a cementgyártás és a kohászat. A szálló pornál elsősorban a 10 mikron átmérőnél kisebb részecskéket (PM10) mérik. Ezek ingerlik a szem kötőhártyáját, a légutak nyálkahártyáját, és akár a tüdőhólyagokba is lejuthatnak. A por belégzése leginkább a légzőszervi betegekre jelent komoly veszélyt, de egészséges embereknél is csökkenti a tüdő ellenálló képességét a fertőzésekkel szemben. A szálló por nemcsak önmagában ártalmas, hanem a felületén megkötött mérgező anyagok (pl. nehézfémek), baktériumok, vírusok miatt is, amelyek így könnyen bejuthatnak a szervezetbe.